Szapy: Első körben kíváncsi lennék, hogyan valósult meg,
hogy az idei Rockmaratonon az Omennel is színpadra álltál?
Kalapács Józsi: A szervezők vetették fel, hogy ’mi lenne
ha’, erre mi azt válaszoltuk, jó, ’lenne ha’ :)
Szapy: S ahogy nézem, az őszi jubileumi koncertre, mely 30
év munkáját öleli fel, jó néhány embert, klasszikus zenekarokat sikerült
összehozni.
Kalapács Józsi: Közel a klasszikus bandákat. Nem mindenki
képviselteti magát az életművem megalkotói közül, de azért a nagy része ott
lesz.
Szapy: Azaz szóba kerül így pl. a Pokolgép, Omen és a
Kalapács.
Kalapács Józsi: Pontosítsunk: korszak. ÉS ezen kívül lesz az
Akusztika és a Hard is. A Hard ugye 2009 januárja óta nem lépett fel magyarul,
úgyhogy ez is elég ritka dolognak számít.
Szapy: Ha neked kellene ajánlót mondani a jubileumi
koncertről, mit tudnál megemlíteni, szerinted miért érdemes ellátogatni, miért
tartod fontosnak a rendezvényt?
Kalapács Józsi: Azt döntse el mindenki magának, hogy miért
érdemes :) Személy szerint úgy voltam vele, az ötven éves születésnap kerekebb,
mint a többi. Ez egy olyan meghatározó életkor. Ekkora távlatot ritkábban
mondhat az ember, hogy biztosan megéli még egyszer a következő ötvenet. Remélem
persze :) De ettől függetlenül ez egy olyan jubileum, amit úgy szeretnék
megünnepelni, hogy kicsit áttekintem a múltamat, kicsit gondolok a jelenre, s
azért ott lesz benne a jövő is. Bele van tervezve erősen. És szeretnék egyfajta
számvetést: itt tartok, most ez van, így történnek körülöttem a dolgok, ezekre
a dolgokra szívesen emlékszem, ezek a dolgok hozzám tartoznak, ezek a dalok
hozzám tartoznak, s persze ezeken kívül egy csomó minden más is.
Szapy: Ennyi év munkája és tapasztalata alapján, hogyan
érzed, ha most kezdenéd pályafutásod, ugyanúgy belevágnál, hogy megjárd azokat
a lépcsőfokokat?
Kalapács Józsi: Persze. Mindig a lépcsőfokokon van a lényeg,
ahogy kitűz az ember célokat maga elé. Ezzel biztos találkoztál már te is, ha
már elértél valamit, amit ELÉRTÉL, akkor az úgy egy pillanatnyi öröm az
életben, utána pedig újabb célok után nézel. A lépcsőfokok mindig azért vannak,
mert valamit szeretnél, akár megtenni vagy elmondani, s így végigjárod az utad.
Az út a lényeg.
Szapy: Ötven év távlatában van olyan, amit legnagyobb élményedként
tudnál említeni? Lehet egyáltalán konkrétan így kiemelni?
Kalapács Józsi: Nagyon sok van. Ahhoz lehet, hogy nagyon
sokat gondolkodva sem tudnék kiemelni valamit, s azt mondani: ’Ez volt életem
legnagyobb élménye’. Szerintem maga az élet egy nagy élmény. Az olyan, amit
folyamatosan meg akarsz élni. Az, hogy néha emlékszel dolgokra, amik nagyon jók
voltak, azokból tapasztalsz, táplálkozol, gondolkodsz rajta. De mindig előre
halad, működik az élet, tehát MOST szeretném meginni ezt a sört, MOST szeretném
meginni és utána oda szeretnék menni és ezt szeretném csinálni, s utána erről
álmodok és erre szeretnék menni. Tehát mindig a jelen és a jövő a legnagyobb
élmény, mondhatni ezen dolgozol, ebbe az irányba mész.
Szapy: Ahogy az általános nézet tartja, a rock n’roll világa
és a családi élet nehezen egyeztethető össze, erősen ’belejátszik’. Ha
megkérdezhetem, a saját tapasztalataid alapján hogyan látod ezt?
Kalapács Józsi: Más életébe is belejátszik. Ha most én pl.
lakatos vagyok a Csepel Vasas Fémművekben (mely egyébként már összeomlott, de
mondjuk ez volt a szakmám s kb. arrafelé orientálódtam) akkor mondjuk én minden
nap reggel hatkor - mondjuk a régi tinédzser koromban - robotolok a gyárban,
délután négykor kijövök, útközben megállok a Négycsöcsűben vagy a Százlábúban, haverokkal megiszunk pár sört,
hazaérek hatra. A gyereket már meg sem fürdetem, már olyan hulla vagyok.
Feldobom a lábam az asztalra, megnézem a meccset, s ennyit kap belőlem a
család. Nem tudom, hogy ez mennyivel rosszabb annál, hogy gyakorlatilag szinte
mindig otthon vagyok, amikor nem koncertezek, reggeltől estig tudok játszani a
gyermekemmel, el tudom vinni állatkertbe (akár hétköznap, amikor kevesebben
vannak). Hogy ne túl sztereotip legyen, azért a lakatos is meg tudja oldani,
hogy sokat legyen a gyerekével, ez a saját döntése. De bizony megvonással jár,
mert a Négycsöcsűbe meg a Százlábúba lehet, hogy csak havonta egyszer megy el a
haverokkal, viszont így akár már négykor otthon játszhat a gyerekével. De
mindenképp, azért nem olyan könnyű ez. Férfiembernek úgy telnek a napjai, hogy
reggeltől estig dolgozik, s az asszony meg jó esetben otthon van GYESen/GYEDen.
E tekintetben nem hinném, hogy egy rocker család tagjának lenni ebben rosszabb
vagy nehezebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése