Körülölelő világunk rohamosan hanyatlik. Észlelem. Látom. A
média is a szemetet szórja, előbbi állításomat már nem is csodálom. A kultúra s hagyomány az ifjakat sem úgy
vonzza. Hol érdekli őket, mi az a bossa? Csak legalább hétvégente legyen meg a balekosza
(ki alkalomadtán jól farba t****a?) Honnan is tudnák, mi az a tangó? Ja persze,
volt régen az a film, abban volt Cash, társa a hogyishívják Rambó! Nem, épp nem
erre gondoltam. Mozgáskultúra, tánc? Áj, ugyan már, hisz az már nem is divatos,
uncsi, miből is gondolom, hogy az nekik való? Vállalni magunkat, hinni
valamiben, értéket képviselni már szinte szégyen. Vagy bűn? Legyünk inkább mind
irányítva, hisz az oly egyszerű? Hadd mondják meg, mi kell nekünk, minek is az
igény, kapunk bőven abból, mit ránk tolnak: jellemtelen, s középszerű. Talán
még nem vagyok egyedül, ki elégedetlen, s kimondom: nekem az nem jó. Sokan
észre sem veszik, kötéltánctangót járunk. Pengeélen. Ez a való…
Szlávics Anna (ének, dalszöveg, kalimba, melodika,
ütőhangszerek, játékok) és Rock Tamás (klasszikus gitár) folyamatosan járja
Európát, 11 országba vitték el dalaikat, afféle utcazenész módra. És annál
inkább sikeresen. Hazai
klubszerepléseikhez pedig vendégzenészek társulnak, avagy Simon István gadulkán
(bolgár visszhangos hegedű) és az udon (török lant), valamint Orosz Márton
(dob). A szóban forgó kiadvány, azaz a Cirkusz-KA első nagylemeze
Kötéltánctangó néven látott napvilágot 2011-ben. Komoly és komolytalan,
meseszerű és való, ismerőse helyzetek és képek, borongós és zsongó. A gitárjátékot flamenkó és
jazz ihlette, helyet kaptak balkáni és török-arab hangszerek, metallofon,
kalimba, melodika, gyerekjátékok és egyéb csörgő-zörgő eszközök színesítik a
zene hangulatát. A dalok magyar nyelven íródtak, függetlenül attól, hogy a dal
éppen tangó, bossa, lehet az Csipkerózsika dala, vagy forogjon Győrffy Miklós
fordításában a Kafka-novella főhős körül, kinek neve – vajon emlékeztek még rá?
Na ki is volt ő? A helyes válasz: Gregor Samsa! A 12 dal közt egyetlen
feldolgozás kapott helyet, a Mulatós karaván, mely Duke Ellington and Juan
Tizol: Caravan című szerzeményére épül.
Cirkusz e világ, melyben dalaik születtek, s a hatásokat
dalaikban sajátos módon tárja elénk: játékosan dallamos, keserűen édes, édesen
keserű, sokfélén nőies, hullámzóan hangulatos, helyet kap a lírai mélység és a
könnyed zenei élmény. Andalító, máshol kellemes aláfestő, enyhén szaggatott és
kiszámíthatatlan, miközben mégis folyamatos. Játék a hangokkal, melynek
eredménye egy minden szinten eredeti kompozíció. Zenei érzéket kíván,
hangszeres tudást, s összhangot. A zenekart alkotó páros ragyogóan bánik
eszközeivel, hogy elérje a hatást, a nyitott fülekbe jut el muzsikájuk. Jelen
van a kamarazene emberközeli világa, és az élőzene akusztikus színeinek varázsa.
Egyszerre minimalista és összetett, aprólékos és kiélezett, ahogy a címében is
utalnak erre: kötéltánctangó. Életre kel, minden egyes hang szerepet kap a játék
során, értékkel és jelentéssel bírna. Egy kis kiruccanás az irányított
ízlésvilágból, a média fő termékeként terjedő ’szennyből’. Kiruccanás magából a körülvevő világból,
hunyd le a szemed, s add át magad a zenének, mely bár kalauzol, a kötődő képi
világ, a kapcsolódó gondolatok fantázia szabadságára bízva. A Kötéltánctangó
egy kis kulturális csemege, s egyben kellemes hallgatnivaló nyugodt, hangulatos
estékre. Szól mindazoknak, kik zeneileg nyitottak, s valami ’modern-klasszikus’
egyveleg könnyed játékára vágynak.
Cirkusz-KA: Kötéltánctangó
01.
Csipkerózsika dala
02.
Megint semmi
03.
Kötéltánctangó
04.
Cirkusz a világ
05.
Irány a napba
06.
Csak bossa
07.
Színeidben olvadva
08.
Gregor Samsa ébredése
09.
Mulatós karaván
10.
Fekete
bor
11.
Tanul hazudni
12.
Májusi tangó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése