Az alapkoncepció egyszerű: sikeres Broadway musicalt visznek a filmvászonra. Nem ritka eset. A szereplőgárdában több feltörekvő és pár kellően ismert színész, ez sem meglepő. Klasszikus (hangsúlyozom: rock!) slágerekből igen jól összeállított zenei világ, mely a történethez illik. Remek! Mégis mi bántja a csőröm? Valahogy mégis mintha megerőszakolták volna a rockzenét.
A kiindulópont: egy kisvárosi lány (Sherrie) és egy nagyvárosi fiú (Drew) történetét meséli el attól kezdve, hogy mindketten hollywoodi álmaikat kergetve találkoznak a Sunset Stripen. Fő helyszín: az egyre rosszabb helyzetben lévő rock klub, a Bourbon Room. Ide érkezik s okoz kavart a legendás Stacee Jaxx (szerepében Tom Cruise), hogy megtartsa Arsenal nevű zenekara búcsúkoncertjét. S itt indul az említett Drew ’karrierje’ is, hirtelen jött lehetőségen és csalódáson át. Bár a szerelemi szál teljes mértékben sablonos (hirtelen nagy boldogság, félreértés, szétválás majd happy end, ugyan, mi is lehetne másképp?), akad pár fontos pont, mely hűen ábrázolja a környező világot. A pénzéhes zeneipar miként erőlteti saját akaratát az egyébként tehetséges zenészre, avagy szerez bábukat. Mit is rejt a polgármesternő (szerepéne Catherine-Zeta Jones) múltja, ki oly hevesen küzd a klub létezése, de leginkább maga a sztár (Stacee Jaxx) ellen. Alapjában véve teljesen korrekt, és szórakoztató, megannyi helyzetkomikummal. Időközben megjelenik a Rolling Stone újságírója, Stacee körül ájuldoznak a lányok, a klub tulajdonosáról kiderül, hogy valójában meleg, s a személyzet közt ott az elmaradhatatlan lökött alak.
Az előzetes alapján úgy tűnt, végre valamit jól játszik Tom Cruise, ez így is van, nagyjából két jelenet erejéig, azon túl nem sokat tesz, ellenben annál többet bámulhatjuk áltetoválások borította csupasz felsőtestét. Meglepett, de egész jól énekelt, első döbbenetem volt a Bon Jovi: Dead or Alive, majd a Def Leppard Pure Some Sugar on me, sőt, azt kell mondjam, a Malin Akerman-nak közösen előadott I want to know what love is (Foreigner) sem volt rossz. A Drew szerepét alakító Diego Boneta új beszálló, nem sokat láttatta még magát, de a szerephez illő, s még a dalok nagy részével is boldogul (pl.: I wanna rock-Twisted Sister, Here I go again-Whitesnake, Every Rose Has Its Thorn-Poison). Színészi alakítás terén nem is vártam mást, mint hogy az angol akcentusával is sajátos Russel Brand vigye a prímet, több más szerepe alapján megbizonyosodtam már tehetségről: jó színész, főleg ha idiótát kell játszania (lásd: Felhangolva vagy épp az 1981-es, Dudley Moore főszereplésével készült Arthur remake-je az Arthur, a legjobb party). Ahogy előadja magát, akár szöveg akár ének terén, s mellé a mozgása, egyszerűen sugallja, ezt a szerepet is rá szabták. Nélküle sokkal unalmasabb is lenne a film. Catherine-Zeta Jones továbbra is jól mutat, de énekelnie nem kellett volna, elég erőltetett, bár efféle hollywood-i produkcióban persze hogy elfér és sokan be is kajálják.
A Sherrie szerepében tündöklő Julianne Hough fiatal is, szép is, hangja is van, de nem rockzenéhez való. A lassabb slágereknél teljesen rendben, nyáladzós rádiós slágerek tömkelegét lehetne legyártani vele. De az olyan dalok, mint a Scorpions: Rock you like a hurricane, Poison: Every rose has it’s thorn valamint a Whitesnake: Here I go again szó szerint meg lettek erőszakolva. De mit is csodálkozok ezen, hiszen rendszerint ez történik, ha média által kívánnak rockzenét közvetíteni. Az nem lehet oly tiszta és őszinte, mint amilyennek íródott. Egyértelműen csak jó nőkkel van tele a film, legyen szó a rajongókról, a pultosokról, a sztriptízbárról, pontosabban egyet kivéve: Mary J. Blige. Felbukkan két Journey szerzemény is, az Any way you want it, és a Don’t stop believin’ - a jó ízlés keretein belül nehezen nyilatkozok, de főleg az utóbbiról. ekkora pocsék átiratot és előadásmódot nem hallottam még életemben. De nem lepne meg, ha rövid időn belül viszonthallanám a rádióban, mert a nagyközönség így kedveli meg. Mert ezt ismerik meg. Alec Baldwin ránézésre sem egy énekes karakter, őt legalább nem is erőltették nagyon. Talán jobb is? :)
Végeredményben kapunk egy könnyed és szórakoztató zenés filmet, melyben a dalok és a sztorihoz igazított szövegek fontos szerepet játszanak, s közben hol jó érzéssel tölt el, hogy nem kívánt módon megy végbe egyfajta közösül hallószerveinkkel. A nagy dráma elmarad, minden szép és jó, pár apró mélypontnak sem nevezhető szakasszal. Túlzott idill, ahol minden szép és jó, még a legrosszabb pillanatokban is. Nagy színészi alakítások elmaradnak, inkább csak villantanak itt-ott, helyzetkomikumra alapoz, s teljes mértékben illeszkedik a nyugati filmipar ’előírásaihoz’. Amint észlelem, oltári nagy kasszasiker nem is lett végül. Hiszen a rockzene kedvelői közt joggal megoszlanak a vélemények, a musical rajongói pedig továbbra is idegenkedni fognak a rockzenétől. Bár az elképzelés jó, a megvalósítás hagy némi kívánnivalót maga után, talán nem is keveset. Vegyes érzelmekkel tele gondolok vissza a rááldozott két órára, s nem tudom eldönteni, melyik irányba is mozdul a mérleg. Egy biztos: többet vártam, pedig az elmúlt évek tapasztalatai alapján megtanulhattam volna már, hiába szerepel a rockzene, ami úgy kezdődik, hogy ’musical’, már rég el lett rontva…
A filmben szereplő dalok:
1. Paradise City – Guns N’ Roses (Előadja: Tom Cruise)
2. Sister Christian/Just Like Paradise/Nothin’ But A Good Time – Night Ranger & David Lee Roth & Poison
(Előadja: Julianne Hough, Diego Boneta, Russell Brand és Alec Baldwin)
3. Juke Box Hero/I Love Rock ‘n’ Roll – Foreigner & Joan Jett & the Blackhearts
(Előadja: Diego Boneta, Alec Baldwin, Russell Brand és Julianne Hough)
4. Hit Me With Your Best Shot – Pat Benatar
(Előadja: Catherine Zeta-Jones)
5. Waiting For A Girl Like You – Foreigner
(Előadja: Diego Boneta & Julianne Hough)
6. More Than Words/Heaven – Extreme & Warrant
(Előadja: Julianne Hough & Diego Boneta)
7. Wanted Dead Or Alive – Bon Jovi
(Előadja: Tom Cruise & Julianne Hough)
8. I Want To Know What Love Is – Foreigner (Előadja: Tom Cruise & Malin Akerman)
9. I Wanna Rock – Twisted Sister (Előadja: Diego Boneta)
10. Pour Some Sugar On Me – Def Leppard (Előadja: Tom Cruise)
11. Harden My Heart – Quarterflash (Előadja: Julianne Hough & Mary J. Blige)
12. Shadows Of The Night/Harden My Heart – Pat Benatar & Quarterflash (Előadja: Mary J. Blige & Julianne Hough)
13. Here I Go Again – Whitesnake (Előadja: Diego Boneta, Paul Giamatti, Julianne Hough, Mary J. Blige és Tom Cruise)
14. Can’t Fight This Feeling – REO Speedwagon (Előadja: Russell Brand & Alec Baldwin)
15. Any Way You Want It – Journey (Előadja: Mary J. Blige, Constantine Maroulis és Julianne Hough)
16. Undercover Love (Külön a filmhez készült új dal – Előadja: Diego Boneta)
17. Every Rose Has Its Thorn – Poison (Előadja: Julianne Hough, Diego Boneta, Tom Cruise és Mary J. Blige)
18. Rock You Like a Hurricane – Scorpions (Előadja: Julianne Hough & Tom Cruise)
19. We Built This City/We’re Not Gonna Take It – Jefferson Starship & Twisted Sister (Előadja: Russell Brand & Catherine Zeta-Jones)
20. Don’t Stop Believin’ – Journey (Előadja: Julianne Hough, Diego Boneta, Tom Cruise, Alec Baldwin, Russell Brand és
Mary J. Blige)
https://www.facebook.com/RockofAges
http://www.imdb.com/title/tt1336608/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése