Induljunk ki a zenei irányzatból: progressive (s azon belül főképp a metal). Majd kérdezzünk meg embereket, mi jut eszükbe róla? Akinek mond bármit a stílus, nagy része rá fogja vágni, hogy Dream Theater. Ha érdekel, mi egyéb, akkor sok esetben valami érthetetlen módon megáll a tudomány. Majd akadnak páran, akik ismernek egyebet, említhetjük így az előbb megnevezettekhez fűződő Liquid Tension Experiment nevét, de szót érdemelne más is, pl. Riverside, Opeth, Pestilence, A Strapping Yong Lad révén is ismert Devin Townsend, vagy épp az idén hazánkba is ellátogató Cynic. Hazai szinten? Az ismeretség szinte siralmas, mintha igény sem lenne e zenei vonalra. Felmerül a kérdés, akkor a 'sztárbandát' talán csak a neve miatt szeretik, s képtelenség rajtuk kívül mást befogadni? Hazánk egyik kiemelkedő csapata lehetne a Dreyelands, de legutóbbi nagylemezük is finn kiadónál jelent meg - talán pont ennek is köszönhetően. Nemrég pedig eljutott hozzám egy újabb kiadvány, az Eclipse of the sun 5 dalt tartalmazó EP-je. Korábbi zenekaraik feloszlása után, saját zenei életükből sokévnyi tapasztalattal rendelkező srácok igyekeztek összehozni valami ínyencséget, melyhez szükséges a zenei-minőségi igény és befogadóképesség.
