Veled is előfordult már, hogy a
Youtube-ot böngészed, céltudatosan indulva, s egyre inkább elkeveredsz a
tervedtől, kíváncsiságtól vezérelve? Megvan, mit keresnél, oldalt az ajánlóban
látsz más egyebet, feltűnik, hogy ugyanaz a feltöltő, rápillantasz, mi lehet
még nála. Így leltem rá valami számomra kifejezetten ismeretlenre, mely a
látottak és az első benyomás után arra enged következtetni, a ’korai’ hazai
underground része volt. Mikor létezett a mára már legendás Fekete Yuk, nem hagyott alább a Bonanza-láz, s bizony nem csak a bugyuta pop kapott
nagyobb teret, hanem volt igazi underground. Mert végre jelen lehetett,
szabadabban, mint előtte. Pedig akkor sem voltunk oly szabadok, de legalább
éreztük a változás szelét, bíztunk benne. S szabadabb volt a vélemény. Vagy
csak elhitették velünk. A zene viszont nem ismer határokat, s dalban is ki
lehet fejezni véleményünk- szerencsére akkoriban már sokkal kevésbé
kontrollálták. Így, sok év elteltével egyfajta nosztalgia, egyben új élmény e
korszak egyik bandájával megismerkedni, melyet nevezzünk meg végre: Mask.
Túl sok infot nem találni róluk, ami biztos,
hogy két lemezük jelent meg, időrendi sorrendben: Mask (1993) és Őrültek háza
(1995). Illetve egy rövid leírást:
1991 végén Jerabek Csaba
basszusgitáros /ex F.O. System/ és Gabrieli Richárd énekes-gitáros /Blokk/
kezdeményezésével alakult meg a budapesti underground zenekar, amely Geletey
György dobossal és Lakatos György szintetizátorossal kiegészülve 1992 óta rendszeres
vendége a magyarországi és külföldi kluboknak, valamint az alternatív zenei
fesztiváloknak. A csapat kezdettől fogva mereven elzárkózik a show business
minden formájától. A MASK zenéje szoros egységet képez szövegvilágával, mely
mély fájdalmas látomásszerű képeivel eleveníti meg a ma emberének kiúttalan
világát. Elvezet egy kevéssé materiális valóba, az ösztönök és álmok világába.
Az álmok kusza képein keresztül közelít a lélekhez, amely megbújik a különböző
kultúrák és társadalmak elvárásainak lelkünkre kovácsolódott maszkja mögött.
1993 végén jelent meg az első albumunk MASK címmel. Második lemezük 1995-ben
jelent meg szerzői kiadásban. A címe: Őrültek Háza. Ezután nemsokára
feloszlottak.
Nos, zenéjük, témaviláguk tényleg
ilyen. Őszintén és nyíltan, de kép világot használva mondják ki véleményük, dalokba öntve. Néhol oly hatásosan, hogy látni vélem a képeket. A neveket elnézve már kevésbé
csodálkozok azon, hogy első hallásra megfogott a zene, a szöveg. S mitől olyan,
amilyen? Bizony, néha sokat számítanak az emberek, s aki tudja jól, mi is volt
az F.O.System, annak nem kell bemutatni az irányzatot, mely itt is érződik. Basszgitáron Jerabek Csaba, aki előtte az említett csapatot erősítette. Gabrieli Richárd pedig mostanság is kedvenc dalszerző-szövegíróim közé
tartozik, fogalmazásmódja kiemelkedő. Érzéssel ír dalszöveget, mely tartalommal
is bír. Nos, rá kellett eszmélnem, nem csak manapság, az Ezüst-Patak az, hol
ezt tapasztalni, hanem sok évvel ezelőtt is ugyanezt tette. Első, ’Mask’ címet
viselő lemezüket fülelve hasonló érzés fog el, mint a VHK szerzemények
hallgatása során. Talán nem véletlen. Az eltérés, hogy ez kevésbé elvont (spirituális?),
s könnyebb érteni. Ha képes vagy érezni, megérteni, ha te is átélted, esetleg
átéled azt, ami akkor rájuk hatással lehetett.
Ezek után még inkább élménynek
számít következő lemezük, az ’Őrültek Háza’, melyet jobb minőségben sikerült
beszerezni, s nem kell a hangerőt túlzottan feltekerni, hogy mindent halljak.
Dallamvilága, zenei kidolgozottsága már önmagában felülmúl sok hazai bandát. Összetettebb,
s rejlik benne valami varázs. A szöveg pedig érthetőbb. Nagyon is sokat számít,
hiszen ezen összkép adja meg ízét. A téma pedig nem is oly idegen, ma is
megállná helyét. Ők megalkották, sajnálatos módon mégis
eltűnt, s ahogy észlelem, kevesen is emlékeznek rá. A zeneipar mélyébe süllyedt az egész, akár a
stílus őszinte, valódi vonala. Örök underground, annak is a mélyén, mint sokan
mások. S talán csak az olyan zeneimádó idióták, mint én, képesek vadászni, s
felfigyelni ilyen értékekre. Két nagylemezt megélt zenekar, mely minden félelem
nélkül arcodba tolja gondolatait, véleményét, s nem tudsz haragudni rájuk,
hanem elfogadod. Elfogadod, hogy talán nekik van igazuk, s te vagy vak. Sebaj,
rávezetnek.
Kár fecsérelni a szót, esetleg
dalonként elemezni, ezt hallani érdemes. Egy eltűnt zenekar, egy ’letűnt’ korszak
része, melyre mégis jó emlékezni. Ha átélted, ha nem. Néma arccal, Fogva tart a
Magány, Hé én félek, számomra ez Furcsa pillanat, Magával ránt a Rémület
csendje, Tekintetek mögött Őrültek háza, Benned és bennem Eltűnt vágyaink,
közeleg az Utolsó nap, ez lesz a Végzet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése