2011. november 17.

Joacim Cans, Hammerfall

A Hammerfall nem csak új nagylemezzel jelentkezett 2011-re, hanem arra egy Pokolgép-feldolgozást is készített. Majd Csillebércen a Metalfest-en is tiszteletét tette Joacim és Oscar, hogy a magyar zenekarral lépjenek színpadra. S ez csak extra a rajongók felé, hiszen év végi turnéjuk kihagyhatatlan állomása Budapest. Az énekes, Joacim Cans felelt kérdéseimre, s fejtette ki néhány témában bővebb véleményét.





2011. november 14.

Interview: Päde from Eluveitie

Szapy: How did you get the chance to play at Neckbreaker's Ball Tour? Or in other case, you had a plan for a tour in autumn/winter?
Päde: Well no we didn't plan anything, we just got a request to this tour and we said, hell let's do that. I mean I like Dark Tranquility and never saw them live but now I will.


Szapy: How you spend the time (apart from sleep) while you spend many hours on the road?
Päde: It depends. Some of us are heavy readers, others prefer to walk arround downtown or drinking coffee and spending time on shopping - hahah...


2011. november 7.

Bloody Roots évzáró turné

Az örök nyár továbbra is szép álom marad, vigaszul szolgáljon, hogy a jó hangulatú koncertek lehetősége továbbra is adott! Ezt bizonyítandó, a második nagylemezén dolgozó Bloody Roots hat helyszínt érintő évadzáró turnéra indul decemberben, elűzve egyúttal a komor téli hangulatot. Míg a klubok fűtéséről első körben a fűtőtestek, addig a közönség bemelegítéséről a koncertsorozat vendégeként ezúttal az Eye Beyond Sight gondoskodik. Az utolsó két helyszínre (Győr és Sopron) pedig csatlakozik Kurt Cobain munkásságának hazai képviseletét ellátó Leaner tribute to Nirvana. A turnét és egyben az évet pedig méltó módon zárják Sopronban, december 30-án a Hangárban: további fellépővel bővül a program! Méghozzá egy már klasszikusnak számító hazai bandáról van szó, mely idestova 28 éve koptatja a színpadot sokak nagy megelégedésére: az Auróra! Világvégék után és előtt, a haragvó istenek valóban lesújtottak ránk? Ostoba médiák nevelnek, butító mérget kevernek... Ha mondanak valamit e szavak, akkor tudod jól, hol a helyed! Bloody Roots évzáró turné, december 16-30. Jegyezted?

December 16. Barcs, Művelődési Ház (Metal Karácsony)
December 17. Kiskunfélegyháza, Rocktár
December 27. Marcali, Marcali Rock Klub
December 28. Csallóközcsütörtök, Kultúrház
December 29. Győr, Black Rock
December 30. Sopron, Hangár

http://www.bloodyroots.hu
https://www.facebook.com/bloodyrootsband

Addig is vessetek egy pillantást a zenekar első klipjére: Haragvó Istenek



Leaner - Angliában járt a hazai Nirvana tribute

Akár saját dalos, akár tribute rockzenekarként boldogulni nehéz manapság. Kismillió csapat alakult, s igyekszik megállni a helyét, szerepelni, járja a rögös utat, miközben megannyi média által felkapott minősíthetetlen szutyokkal vagyunk elárasztva, s bizony az utóbbi tarol. Nekik jut a hírnév, a ’siker’ – mely persze sok esetben kárászéletű, de az adott helyzetben ez akkor is lényegtelen. Sajnos. Aki pedig a rock, a metal mellett dönt, az meg kell, hogy küzdjön minden eredményért. Ahogy elnézem, bárhol a világban. Saját dalokkal azért, hogy azt elfogadtassa a nagyérdeművel. Tribute-ként pedig azért, hogy hitelesen adja vissza az anyazenekar munkásságát, vagy oly módon produkáljon, hogy azzal meg tudja nyerni a hallgatóságot. Hogy Zozó barátom szavaival éljek: „Tribute zenekarként létezni olyan, mint más fa***val villogni”.

Dénes Viktor, Hollywood Rose

Hogy épp tribute-zenekarként, vagy saját dalaikkal koncerteznek, nekem nyolc. Pedig csak bő négy éve követem munkásságukat, de láttam-hallottam, és leginkább tapasztaltam annyit a zenekarból, hogy kialakuljon bennem egy vélemény. Túlélve a mindig, mindenki számára nehéz kezdetet, mára egy stabil és népszerű csapatról beszélhetünk. Azon túl, hogy első körben beletrafáltak az igénybe, jól ki is szolgálják azt. Lehetne ez csak az én véleményem is, de az elmúlt években a pesti bulikon illetve hazai fesztiválokon tapasztaltak alapján bátran állíthatom, ez a valóság. Lehet őket szeretni, lehet értük rajongani, lehet őket elítélni vagy lehúzni, attól még ugyanazok maradnak: egy hat tagot számláló laza csapat, akik úgy produkálnak, hogy érezd jól magad, ezáltal ők is magukat. A nyár folyamán második nagylemezével jelentkezett, továbbá nyolcadik születésnapját ünnepli idén a Hollywood Rose. A zenekar ritmusgitárosát, Dénes Viktort sikerült elcsípni kérdéseimmel. Szóba került több dolog is, az aktualitásokon túl. Hogy pontosan miről is beszéltünk? Meglátod az interjúban :)

Ossian: Az lesz a győztes


Kezemben a vadonatúj lemez, sokadik a sorban. Mégis van benne valami extra (pl. a 2009 telén a Petőfi Csarnokban rögzített koncert cd-n, de most épp nem erre gondoltam): a zenekar létezésének huszonötödik évfordulója. Csapjunk hát bele! Teendők: 1. Vegyél sört. Egyet??? ÉS az is citromos? Mekkora amatőr vagy öcsém! Normális mennyiségre gondoltam, s legyen benne némi kraft, nem üdítőről beszéltem! 2. Nyiss meg egyet. 3. Helyezd a lemezt a lejátszóba, majd indítsd el. Fontos, hogy a hangerőszabályzót kizárólag jobb oldali (pozitív) irányba szabad állítani! Természetesen az egyébként soha nem látható szomszéd néni ilyenkor csönget, panaszkodva, hogy túl hangos a zene. „Kezit csókolom, ez cseppet sem hangos, a hallókészüléke van rosszul kalibrálva. Várjon, segítek, s mindjárt jobb lesz.” 4. Mire a külső, problémát jelentő tényezők letudva, meglehet, hogy lötyög már 2-3 ’alu-páncélos’ a gyomorban. Viszont végre átadhatjuk magunkat a zenének, düböröghet a metal!

Guilthee: Homunculus Paradoxon


Majdnem annyi időt igényelt elemeznem a Guilthee második nagylemezét, mint az elsőt. Pontosan azért, mert olyannyira komplex, a megszokottól eltérő, hogy hirtelen nehéz eldönteni, hova soroljam. Ellenben legalább annyira vártam, sőt, az időközben folyamatosan csepegtetett információk alapján jobban, mint az előzőt. Bízva benne, hogy valami olyan ritka csemegéhez jutok, melyet nem találni a sarki közértben. Sokáig gondolkoztam rajta, hogyan lehetne jellemezni munkásságuk, mire rájöttem a legmegfelelőbb, s talán legegyszerűbb kifejezésre. A Guilthee olyan, mint a jó bor. Idővel érik, s hogy igazi zamatát érezd, nem elég belenyalni. Kóstolgatni kell, hagyni kicsit elterjedni, hogy igazán érezd az ízét. Hagyni kell lebomlani a korlátokat, ereszd el magad, füleld. Az előzőhöz hasonlítani szinte felesleges. Nem ugyanazon lovon ülnek, képesek megannyi újat hozzátenni, s valami egészen új élményt nyújtani. Valami olyat, melyről büszkén mondhatom, hogy magam is birtoklom, s még sokszor előveszem, mert ez adja meg azt az érzést, melyre vágyok. Akárcsak az említett bor: az íz, melyet jó újra és újra érezni…

Ov Hell: The Underworld Regime


Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, mit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült, az eddigi egyetlen, azaz debütáló albumuk. Már a név is sejteti, nem épp a boldogság kis szigete,hacsak nem úgy értelmezhető annak, hogy feketébe boruló szíved hő vágya pont valami ilyen muzsika volt. A megközelítésben nem hagytam eltéríteni magam, minden háttérinformációt (és ezáltal előítéletet) nélkülözve kezdtem hallgatni, átadva magam a hangulatának. Gyakrabban kellene ilyet tenni. A stílusát tekintve talán hülyén hangzik úgy mondani: elvarázsolt. Pontosítsunk: elragadott, rántott magával a mélybe, a sötétbe és még jól is esett.


Ayers Rock: Örök álmok útján


Ha keresőbe beütöd a banda nevét, garantáltan az első találatok között egy Ausztráliában található ritka természeti képződményre (’az óriási csodakavics’) ad ki találatokat. Hallgatva, elemezgetve, illetve a zenekar létezését és történetét tekintve viszont kifejezetten találó a név. Felvidéki magyar zenekarként és emberként átélhették, milyen ’egyedül lenni’ olyan környezetben, amiből kilógsz (vagy kitűnsz?). A témaválasztás ismét csak a hasonlóságot igazolja, mintha csak az említett sivatag közepén magában ácsorgó vörös szikla látványának melankóliáját idézné, mindennapjaink érzéseinkből táplálkozva. Emberi és nemzeti érzelmek, a(z) (hétköznapi) ember szemszögéből megvilágítva. Klasszikus magyar hard lemez, mely szól a szerzőről, rólunk, hozzád és talán mindenkihez, kiben vannak még érzések, önálló gondolatok?).

Eclipse Of The Sun - A debütáló hanganyag

Induljunk ki a zenei irányzatból: progressive (s azon belül főképp a metal). Majd kérdezzünk meg embereket, mi jut eszükbe róla? Akinek mond bármit a stílus, nagy része rá fogja vágni, hogy Dream Theater. Ha érdekel, mi egyéb, akkor sok esetben valami érthetetlen módon megáll a tudomány. Majd akadnak páran, akik ismernek egyebet, említhetjük így az előbb megnevezettekhez fűződő  Liquid Tension Experiment nevét, de szót érdemelne más is, pl. Riverside, Opeth, Pestilence, A Strapping Yong Lad révén is ismert Devin Townsend, vagy épp az idén hazánkba is ellátogató Cynic. Hazai szinten? Az ismeretség szinte siralmas, mintha igény sem lenne e zenei vonalra. Felmerül a kérdés, akkor a 'sztárbandát' talán csak a neve miatt szeretik, s képtelenség rajtuk kívül mást befogadni? Hazánk egyik kiemelkedő csapata lehetne a Dreyelands, de legutóbbi nagylemezük is finn kiadónál jelent meg - talán pont ennek is köszönhetően. Nemrég pedig eljutott hozzám egy újabb kiadvány, az Eclipse of the sun 5 dalt tartalmazó EP-je. Korábbi zenekaraik feloszlása után, saját zenei életükből sokévnyi tapasztalattal rendelkező srácok igyekeztek összehozni valami ínyencséget, melyhez szükséges a zenei-minőségi igény és befogadóképesség.

2011. november 3.

Nils - Halálkirály

Milyen jó dolog lemezboltban dolgozni, kedvére hallgathat az ember mindenféle trágya zenét naphosszat - hangzott el  ’Nick Hornby: Pop,csajok,satöbbi' regényének azonos című filmadaptációjában. Nos, magam is átéltem, s még vissza is sírom azt a korszakot. A hiányérzet persze valamelyest pótolva, ahogy sorra érkeznek a különféle promok. A választás persze szabad(abb), s könnyen megeshet, hogy új kedvenceket találok. Vagy mintha csak imádnám sanyargatni magam, bizony rendszerint előfordul, hogy kínzom idegzetem és hallószerveim egyaránt. Ezúttal a hazai alternatív rock táborát erősítő (=növelő?) Nils zenekar Halálkirály című kiadványa került a górcső alá. Ohó, velük már foglalkozik a szélesebb körben, országos szinten elérhető média (rádió, tv), figyeljek oda, mit írok! Nehogy valaki lelki világába gázoljak...

Neckbreaker's Ball - 2011.11.01. (Hungary, Club202)

Először jutott el hozzánk a Neckbreaker’s Ball elnevezésű koncertsorozat, melynek zenekari felhozatala már önmagában csalogató, akár az idei, akár a korábbi években bennünket elkerülő rendezvénysorozatról beszélünk. A budapesti állomás egyben kísérletnek is megfelelhetne: mennyire képes befogadni a helyi közönség egy stílusban vegyes összeállítást, illetve (hajlandó-e) egy évben akár másodjára is ellátogatni egy-egy zenekar, avagy kedvence koncertjére? (A hat banda közül idén öt már járt nálunk, ehhez társult – talán többünk bánatára- a Death Angel helyett a svájci hardcore/thrash Gurd ). A nagy kérdésre persze ezúttal sem derül ki egyértelmű válasz, vajon a rajongást kontra lustaság állapot vagy a pénztárcák vastagsága a fő tényező, mellyel számolnia kell manapság a szervezőknek? Az esemény végeredményét nehéz lenne egy szóban leírni, mindenképp érdekes, vegyes és meglepetésekkel teli estének nézhettünk elébe.