A Hammerfall nem csak új nagylemezzel jelentkezett 2011-re, hanem arra egy Pokolgép-feldolgozást is készített. Majd Csillebércen a Metalfest-en is tiszteletét tette Joacim és Oscar, hogy a magyar zenekarral lépjenek színpadra. S ez csak extra a rajongók felé, hiszen év végi turnéjuk kihagyhatatlan állomása Budapest. Az énekes, Joacim Cans felelt kérdéseimre, s fejtette ki néhány témában bővebb véleményét.
Szapy: A legutóbbi lemezetek (Infected) mennyire épült koncepcióra? Értem ez alatt a dalokat, a felépítést. Mennyire érinti kerettörténet, mi volt az elképzelés?
Joacim: Van történet, de az elsősorban a borítón, a booklet-ben, a klipben van jelen, s néhány dalban. Egyfajta zombi-téma. De valójában tizenegy különálló dalról van szó. Egy koncepciólemez készítése sok buktatót rejt, nagy kockázatvállalás. Hosszú, kemény munka, s egyben érdekes (egy ideig). Talán az is egyedi ízt ad az albumnak, hogy mertük átlépni az általánosságban bevált korlátokat. A ’80-as években felnőve nem érdekelt, hogy amit hallgatok, az épp heavy metal, speed metal, black metal vagy death metal. Számomra mind metal volt. Mostanság viszont fontos meghatározni, milyen stílust képviselsz. Magamat tekintve, vissza az időben: továbbra sem ez érdekel. Hogy példát említsek, ugyanúgy képes vagyok Def Leppard-ot hallgatni, mint Venom-ot.
Szapy: Ha már említetted a klipet (mely a One more time c. dalra készült), hogy jött az ötlet, a téma?
Joacim: Kifejezettem gyorsan! Az évek során sok 3D animáció készült, rengeteg pénzt öltünk a speciális effektekbe. Ezúttal úgy éreztük, valami teljesen más kellene. Mikor felvetettem a zombis ötletet, a csapat egybehangzóan reagált: ’Igen, b*****g, csináljunk egy zombi-videót!’ Ezután minden adta magát, erre épülve. A borító, a booklet. Mind a zombi-témára. Amint látom, mostanság elég divatos, hiszen sok zombi-film, sorozat is készült. Ez most a trendi. Mi pedig úgy láttunk hozzá, hogy a mi tekintetünkben különbözőt hozzunk létre. Ami tényleg más, mint eddig. Nos, most igazán a Hammerfall-ról van szó.
Szapy: Miért épp a Pokolgépre, illetve a ’Hol van a szó’ c. dalukra esett a választás mikor a ’Send me a sign’ írásába belekezdtetek?
Joacim: Véleményem szerint ez A MAGYAR METALBANDA. A heavy metal történelmének legalulértékeltebb zenekara. Több figyelmet érdemelne a csapat, európai szinten is! Ezzel szemben népszerűségük mindössze Magyarországra tehető, esetleg a szomszédos országokra. Több mint 20 éve ismertem meg a Pokolgépet. Olyan bandák dalait dolgozták fel, tiszteletüket kifejezve, melyeket mi szeretünk. Ezek általában kevésbé ismert zenekarok voltak, mint pl. a Warlord, Stormwitch. Bár a Stormwitch pont Magyarországon örvendett nagy népszerűségnek. Bennünk pedig megfogalmazódott, hogy egyszer Pokolgép feldolgozást kellene játszanunk. A ’Hol van a szó’ az a ballada, amit megírhattunk volna mi is. Annyira közel áll a Hammerfall esszenciájához. Az eredeti szöveget egy magyar barátom fordította svédre, majd azt látván jöttem rá, nem működne angolul. Ezért döntöttem a saját (angol nyelvű) dalszöveg írása mellett.
Szapy: S miről is szól így a feldolgozás?
Joacim: Az eredeti mindig is a ’Glory to the brave’ c. dalunkra emlékeztetett. Úgy jellemezhetném, ez annak a folytatása, ugyanazon érzéssel. Mikor valaki elveszíti azt, ki hozzá nagyon közel áll, keresi a jelet. A jelet mely irányt mutat, merre, hogyan tovább.
Szapy: Amint észleltem, rengeteg minden készült a rajongók számára. Persze, ez részben üzleti érdek. De azért úgy tűnik, e téren valóban oda is figyeltek rájuk, s nem csak a pénz mozgatja.
Joacim: Természetesen! Készítünk pl. bakelitet, kislemezt (szintén bakelit), olyat, amit magunk is szívesen vennénk. Nem vágyom cd-re. Nem szeretem. A bakelitet sokkal inkább kedvelem. Az előző lemezekből jó néhány kiadás készült, a mostaniból kevesebb. Az egyik limitált kiadásból pl. mindössze 500db készült, ha úgy nézzük, ritkaság. A helyzetet úgy ábrázolhatnám, hogy mi, a rajongók játszunk heavy metalt a rajongó(in)knak. Erről van szó. Ez nem üzlet számunkra. Persze nekünk is kell számlákat, bérleti díjat fizetni. Ha pl. egy szép autót szeretnék venni, akkor talán rég abba kellett volna ezt hagyni. Az első 14 évben szinte több pénzt öltünk bele, mint amit kerestünk rajta. A mi döntésünkön múlott, mi hogyan legyen. Szerintem tudjuk, mi kell a rajongóknak. Ha nem akarják, úgysem veszik meg.
Szapy: Szerinted melyik az eddigi legsikeresebb lemezetek?
Joacim: A legsikeresebbnek a ’Renegade’ mondható. Határozottan nagy népszerűségnek örvend Svédországban, s szerte a világon. A legfontosabb album viszont még mindig a ’Glory to the brave’ hiszen az nyitott meg sok ajtót, az képezi a legfontosabb alapot.
Szapy: Elég sok fellépésetek van. Hogyan bírjátok? Hiszen fizikailag-szellemileg is megterhelő tud lenne egy –egy turné.
Joacim: Nem, nem olyan sok. A nyár folyamán 15-16 fellépés, majd év végére egy turné. Ha a listára tekintesz, soknak tűnik. A lényeg, hogy tudj megfelelően fókuszálni. A fellépés, ami rád vár, pl. az aznapi, az ’egyetlen fellépés’. S majd következő napon foglalkozol az aktuális nappal. Mikor pl. öthetes turnéra indultunk az USA-ba, előttem a koncertlista. Ránéztem, s örökkévalóságnak tűnt, hogy a végére érünk. Majd belegondoltam: ok, ma itt egy fellépés, holnap pedig már New Yorkban vagyunk. Majd ott foglalkozok a többivel. Ha pl. beszéltél Bif-fel (Saxon), esetleg tudhatod róla, ő március óta turnézik. Avagy turnézik a ’70-es évek óta. Személy szerint örülök, hogy úton vagyunk. Hiszen eljöhet még az a nap, amikor nem tehetjük meg, mert senki nem lesz ránk kíváncsi.
Szapy: Koncertek szempontjából mely számotokra a kedvenc város és/vagy ország?
Joacim: Változó. Minden ország mást és mást tartogat. Imádok Svédországban játszani, Göteborgban, ami a szülővárosom is. Különleges hatással bír. Nagyon szeretem még Dél-Amerikát, érzelmekben oly gazdag. Meg kell jegyezzem, Magyarországon pedig folyamatos fejlődést tapasztalunk. Első szereplésünk óta minden alkalommal egyre többen kíváncsiak ránk. Az egyetlen hely, ahol ezt észleljük! S legutóbb a Pokolgéppel fellépni hihetetlen élmény volt, számunkra is!
Szapy: Zenei pályafutásod során tapasztaltak közül mit tudnál kiemelni nagyon rossz illetve kifejezetten jó élményként?
Joacim: A kiadókkal megegyezni a legrosszabb. Mire sikerül az első lemezszerződést megkötni, rájössz, még az ördöggel paktálni is jobb lett volna. Minden zenekar nagy eséllyel fut ebbe a hibába az elején. Egyszerűen ez van. Gyűlölöm, ha valaki a zenészeken akar nyerészkedni.
A legjobb pillanatok? Újfent a ’Glory to the brave’-et említeném. 1996-ban heavy metal lemez készítésére vetemedtünk, pedig akkoriban senkit nem érdekelt ez a stílus. Talán picit Németországban, de ott mindig más a helyzet. A világ többi részén? Semmi. Svédországban? Áh, kizárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése