Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, mit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült, az eddigi egyetlen, azaz debütáló albumuk. Már a név is sejteti, nem épp a boldogság kis szigete,hacsak nem úgy értelmezhető annak, hogy feketébe boruló szíved hő vágya pont valami ilyen muzsika volt. A megközelítésben nem hagytam eltéríteni magam, minden háttérinformációt (és ezáltal előítéletet) nélkülözve kezdtem hallgatni, átadva magam a hangulatának. Gyakrabban kellene ilyet tenni. A stílusát tekintve talán hülyén hangzik úgy mondani: elvarázsolt. Pontosítsunk: elragadott, rántott magával a mélybe, a sötétbe és még jól is esett.
Sötét erdőben, esztelen futás vakon a fák között. Menekülés, talán nem is tudjuk mi elől, csak előre, nem törődve azzal, mi állja utunk. Megnyugvás sehol, féktelen rohanás (Devil’s Harlot), majd kifulladva pillanatnyi fellélegzés, hogy utána erőltetve, de haladjunk tovább, még mindig riadtan, félve (Post Mortem Sadist). Hirtelen csend, elhallgat minden. Hallani amint a fagyos szél átsuhan a fák között, mielőtt újra ránk tör. Üldöz valami, valaki. Talán azt sem tudod mi, nem látod, de hallod, érzed. Fuss tovább! Mindegy az irány, Talán nem is a kiutat keresed, mindössze búvóhelyet. Igazából bármit, csak levegőhöz juss, valamelyest menekülj, előnyt nyerj. Bármit (InvokerW). Farkasok vonyítanak, néhol bevillan a telihold fénye. Nem látod őket, még távol vannak, de rájuk sem vágysz. Erőd fogysz, de haladsz tovább.. (Perpetual Night). Mész, míg bírod, bármely pillanatban összeeshetsz, de saját akaratból fel nem adod. Talán. Fejedben már gondolat is alig kavarog, lépted erőtlen, hallod közeledni az üldözőt. Vagy ezek csak hangok?(Ghosting). Káosz kezd eluralkodni, már mindent hallasz, semmit sem látsz. Látsz de nem hallasz. Mi történik, ez még a valóság? (Acts of sin) Tisztul a kép, a táj, kezdenek letisztulni a hangok. Ajtó előtted, belépsz, folyosó, fáklya lángja ropog. Mielőtt az ajtó zárulna, még hallani a kinn süvítő szelet. Lépteid hangosan koppannak a kövön. Mire elemi erővel tör elő az, mi ide üldözött. Nincs menekvés, innen már nincs hova. Nincs miért. (Krigsatte Faner) Add át magad, az üldözés itt véget ér. Talán a pokol kapuján léptél be. Ez nem a menny, nem Valhalla. Sorsod megpecsételve. Mostantól itt a helyed. Mi vár rád tovább? Majd elválik, mennyire vagy jó szolga. Ne aggódj, a sötétség ura időben tudatja!
Hamar tudatomba véste magát eme kiadvány, kifejezetten hatásos darab. Hozza magával a téli sötétségbe burkolózó északi erdők fagyos hangulatát, melyből (tapasztalat és képzelőerő) hiányában a kőbányai gyárak közelében, hajnali ködben előbukkanó fák látványa jutott volna számomra a lemez hallatán. Ásítozó (munkás)emberek a buszon, unott fejjel. Melóba mennek, vagy épp onnan jönnek. S néznek furán, én mitől érzem oly jól magam, minek tudok így örülni, mikor még a tavaszi napsugár is messze jár. Mi szól fülembe, nem hallják. Végignézve rajtuk: vélhetően így mindenki jobban jár. Ehhez nem csak zenei ízlés kell. Egy érzés(világ),mikor a fejemben kavargó gondolatok okozta káoszt ez csillapítja, hoz némi nyugalmat. Nem az a könnyed élvezet, mint tejszínhab az espresso-n…
A lemez hangulatától, hangzásától a könnyed dallamok kedvelői nagy eséllyel menekülnek/falnak mennek (néhány éve még talán én is). Dalszövegei láttán az elvakultan vallásos gondolkodás nélkül kikiáltja a zenekart sátánimádónak. Számukra lehetne ez maga a gonosz eljövetele. Nálunk pedig, metalt kedvelők körében felérhet egy igazi csemegével. Eszelős riffek, eszetlen tempó, szűnni nem akaró lábdob. Sejtelmes hangok, zajok, hörög és üvölt. Nem tudnék belekötni bármelyik felvételbe is. Persze hozzáértésem megkérdőjelezhető, a sötétebb irányzatok terén akad nem kevés hiányosságom, melyet mostanság támadt kedvem pótolni. Mondhatni tökéletes kompozíció, a dalokat egy jól összefogott keretben tálalják. Remek munka, debütáló kiadványnak pedig tökéletes. Innen jön a kik és hogyan is van rész. A black metal elhivatott rajongói valószínűleg hamarabb felismerik az alapítókat, vagy legalábbis egyiküket. Ha annyit mondok Shagrath és King? Dimmu Borgir és Gorgoroth? Talán nem kell tovább ragozni. A norvég black metal nagyjai közé tartoznak, a sajátos vonásaik keresztezésével jött létre az Ov Hell. King jellegzetes riff-jei, Shagrath téveszthetetlen hangja, s a végeredmény önmagáért beszél- egyetlen hibája talán, hogy mindössze 37 és fél- de annál tartalmasabb- percben. A többi tag is említésre méltó, a szakma gyakorlott képviselő. A csapat összeállítását lejjebb találod. Az alvilág uralma elérkezett, meglepő módon, most épp digitális formában, tokban, borítóval. Élvezzétek, jó ’szórakozást’ hozzá!
Ov Hell:
Shagrath (Dimmu Borgir, Chrome Division)– ének/vokál
King (God Seed, Gorgoroth,Jotunspor, I, Sahg, Audrey Home) – bass
Ice Dale (Enslaved, Audrey Home, Trinacria, Demonaz) – gitár
Frost (Satyricon, 1349) – dob
Teloch (Nidingr, God Seed, 1349, Umoral) – gitár
Ov Hell: The Underworld Regime
Devil’s Harlot
Post Mortem Sadist
Invokerw
Perpetual Night
Ghosting
Acts of Sin
Krigsatte Faner
Hill Norge
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése