Tankcsapda - Vélemények az új felállás, új dal kapcsán, avagy beszélgetés nyíltan

Mondhatni, az első negyedévben újfent meglepetésekkel jelentkezett a Tankcsapda. Először a tagcsere váltott ki döbbenetet, majd kijött az új videoklip, mely hamar nagy érdeklődést keltett. A március végén tartott sajtótájékoztatón beszéltek e témáról, az áprilisban induló turnéról, új dalokról, nagylemezről, s röviden szó esett a hamarosan megjelenő könyvről. (Valamint megízlelhettük az egyik közismert támogató, a Zwack Unicum Nyrt. legújabb remekét, a valóban ízletesre formált Unicum Szilvát). S egyben lehetőségem nyílt kicsit faggatni a srácokat. Leszögezném itt, aki erősen bulvárhírekre kíváncsi, még mindig a tagcserén rágódik, az olvassa tovább az arra a célra szolgáló magazinokat. Természetesen beszéltünk kicsit a klipről, a turnéról, s érdekelt véleményük pár bennem felmerült gondolat kapcsán is.

Szapy:  Az új dal szókimondó jellege annyira nem meglepő, hiszen korábban is volt rá példa. Sokkal inkább a témaválasztás- a hazai dolgok kapcsán éles megnyilvánulásról van szó, miközben sokan mégis a szövegen vannak kiakadva.

Fejes. T.: Szerintem csak olyan egyszerű a szituáció, hogy egy ilyen nótával jövünk ki a média, sajtó elé, s az emberek általában megdöbbennek,   vagy a sajtó képviselői. De ha valaki figyelmesen hallgatja a Tankcsapda lemezeket, mondjuk kronológiai sorrendben, nincs olyan lemezünk, amelyen ne lenne ilyen típusú szám. Mondj egy olyan lemezt, amelyiken nincs hasonló, ami társadalomkritikus, csúnya szavakkal illeti a politikai vagy társadalmi helyzetet. Egész egyszerűen csak annyi a pikantériája az egész sztorinak, hogy ezzel a számmal jöttünk ki egy olyan szituációban, ahol tagcsere van, amikor még nincs új lemez, hanem ez a lemez előhírnöke. Tehát egy olyan húzás, ami nem egyértelmű volt, hanem ilyen szempontból egy kicsit  meghökkentő.

Lukács L.: Annyiban kritikusabb, nyíltabb ennek a dalnak a megfogalmazása, mint amennyit a világ változott azokhoz az időkhöz képest, mint amikor kevésbé volt szószátyár, vagy kevésbé megfogalmazható, vagy konkrét. Egész egyszerűen csak ha egy ’Legjobb méreg’ a maga idejében ’92-ben, vagy egy ’Mindenki vár valamit’ 2006-ban, vagy a ’Baj van’ ’89-ben, és lehetne még sorolni tovább, az adott kor helyzetére reflektált az adott megfogalmazásban, akkor ez a mostani korra reflektál ebben a megfogalmazásban. Azt gondolom, semmivel nem keményebb, mint kell, hogy legyen, semmivel nem lágyabb, konkrétabb, csúnyább vagy szebb. Egyszerűen csak olyan, mint maga a korszak, mint amiben születik az adott dalszöveg. Igaz ez a zenekar más dalaira is az elmúlt 23 évben folyamatosan.

Szapy:  Már a klip közzétételét követő órákban megindult a vita a Tankcsapda fórumon, a dal és a klip kapcsán kaptatok hideget, meleget egyaránt. Találtam viszont olyan megjegyzést is, mely arra tér ki, ennek az előbbi nagy része kötekedés, s megfeledkeznek arról is, mi volt más pl 20éve(sen), mint most.

Lukács L.: Ha valaki a zenekart folyamatában ismeri, folyamatában hallgatta a lemezeket, vagy ha nem is kellő intenzitással, de mondjuk egy mai húsz éves srác veszi a fáradtságot és ránéz időrendben, visszahallgatja pl. a youtube-ról a Tankcsapda számait, nyilvánvalóan találkozik azzal, hogy a Tankcsapdának mindig is voltak ilyen típusú dalai. Már a ’Baj van’ is erről szólt, csak más szavakkal, más zenei közegben és megfogalmazásban. ÉS most sorolhatnám a dalokat. Azt gondolom, semmivel nem tértünk el az útiránytól, legfeljebb annyival,  amennyire a világ magával sodor minket. Ahogy téged is, meg engem is így összességében. Amerre az egész világ halad, arra halad a zenekar is kénytelen-kelletlen. nem tudunk fejet homokba dugva kilépni a saját magunk árnyékából, azok vagyunk, akik. Világéletünkben arról énekeltünk, amiről. Ha valakinél az a dalcím, hogy ’Mi a f*sz van?’ kiveri a biztosítékot, az jó ha tudja, hogy  ’89-ben a ’Baj van’ is felháborodást váltott ki, a maga idejében, a maga közegében. Akkor persze nem volt még internet, youtube, facebook, nem volt még honlap. (Sidi: Meg wi-fi.  –nevetés-) Ezért nem lehetett egy-egy dalt ilyen széles körben propagálni. Egy szó, mint száz, nem tartom ezt a dalt semmivel sem több vagy keményebb, vagy odamondogatósabb darabnak, mint bármelyik korábban megjelent, hasonló stílusú Tankcsapda-számot. Az egy más kérdés, hogy 2012-ben a világ dolgait egy ilyen szöveggel lehet reprezentálni. Nem lőttünk túl a célon, nem lőttünk alá sem szerintem.

Szapy:  Eléggé tipikus hazai berkekben, hogy más sikerét nem örömmel fogadjuk, hanem jön az irigység, egymás fúrása, különféle ’vádak’ - ebből jut nektek is bőven.

Lukács L.: Ez jellemző sajnos a magyar gondolkodásmódra, ha az én tehenem megdöglött, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is. Nehogy már neki jobb legyen, mint nekem. Ha valaki ismer engem, és a Tankcsapda szövegeit, az tudja, hogy finoman szólva sem voltam soha egy nagy Amerika-fanatikus., USA-pártoló. De azt meg kell mondjam, az mindenképp szimpatikus az amerikai gondolkodásmódban, ha pl. a szomszédunk népszerűvé válik, mert mondjuk jó mérnök vagy jó ügyvéd, vagy jó orvos, s nagyon sok munkával, tevékenykedéssel éri el a maga életének sikereit, akkor annak a szomszédja nem azt fogja mondani a fiának/lányának, hogy „Látod, ez egy köcsög”. Hanem azt, hogy „Látod, fiam. Ha elég sokat dolgozol, te is lehetsz sikeres ember, a magad műfajában egy elismert ember. Magyarországon ezzel szemben azt észlelni, ha valaki népszerű, sikeres, akkor azt mondják: „Ez egy köcsög. Mert…” S megmagyarázzák neked, miért. Ez egy óriási különbség sajnos.

Szapy:  Akadt már olyan, hogy valaki legalább szemtől szemben is ki merte mondani a negatív véleményét?

Lukács L.: Azt gondolom, akik névvel és arccal vállalják a véleményüket, azok jellemzően mellettünk vannak. Azok a hangok, akik oktalanul, vagy egyszerűen csak belekiabálnak a világba, azok meg név nélkül vannak. Akkor is bujkálni fognak, nem vállalják a saját véleményüket, amikor odaállsz, hogy „Na, te mit mondtál?” Válasz: „Áh, én semmit, semmit, bocsi…” Tehát ez megint egy ilyen… nem is minősítem inkább, milyen típusú viselkedés.

Szapy:  A klipet beharangozó videoban is volt egy megjegyzés, mely arra engedett utalni, hogy adott esetben viccesen is kezelitek a helyzetet, lásd Sidi mondata: „Igen, bevásároltam magam a zenekarba.”

Sidi: Igen, vicces hangulatban voltunk :) Nyilván az ember kap mindfélét : legyen az, hogy került a zenekarba, milyen dalt csinált, hogyan adta elő azt amit játszott, kik voltak rá hatással… mindennel kapcsolatban kap nyilván kritikákat, amivel nincs is semmi gond. Ezekből normális körülmények között jókat lehet tanulni. De amikor átmegy céltalan szapulásba, az után jól esik abból egyfajta szarkazmussal viccet csinálni.  Ha valaki elém áll, s azt mondja: „Te figyelj, a legsz*rabb gitáros vagy a Földön, tudod?” Nem azt fogom mondani, nyilván, hogy akkor csináld utánam, hanem azt, hogy még jó, hogy eddig eljutottam ahhoz képest. Legfeljebb nevetek egyet rajta. Hangsúlyozom, az ember a kritikákra kíváncsi, meghallgatja, elolvassa, adott esetben építkezik belőle. De nyilván van az a fajta minősíthetetlen szint, amire mi szeretünk így reagálni, hiszen ez nekünk szórakoztató, meg lehet, hogy másoknak is, akik hasonlóan gondolkodnak.

Lukács L.: Fontos, hogy az ember adott esetben képes legyen önmaga dolgait viccel feloldani. Ráfeszülhetnénk arra, hogy pl. Józsi26-nak nem tetszik az új dalunk, mert beírta hogy sz*r. Érted? Okosabb dolog ezeket úgy kezelni és lereagálni – s ennyi év felvértezett bennünket ilyen értelemben arra-, hogy megfelelő szarkazmussal, hangulattal fel lehet oldani. Hozzáteszem, amit Sidi mondott, valóban, így van. Fontos figyelni mindenki véleményére, hiszen azon embereknek zenélünk, akik véleményt alkotnak a zenénkről. Akár így, akár úgy, akár elektronikus úton, vagy a szó szoros értelmében. Egy taps vagy egy Yeah! a koncerten. Nagyon fontos, sőt örömteli, hogy az emberek véleményt alkotnak erről, mert ez azt jelenti, érdekli őket, amit csinálunk. Nem tudom, mennyinél tarthat pl. a klipletöltés, reggel 70ezer körül volt, ami szerintem elég sok egy nap alatt. Fontos dolog, hogy ennyi embert érdekel. De azt gondolom, a saját utunkat kell járni, s nem túlságosan nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy ráfeszüljünk a bántóan negatív, vagy a túlzott pozitív kritikákra. Egyszerűen csak ha mi magunk azt érezzük, hogy amit csinálunk, az jó, akkor az valószínűleg úgy is van. Eddig is így működött, s azt gondolom, a jövőben is fog így működni.

Szapy:  Egyik fő támogatótok a Zwack Unicum. Mivel épp az új terméket kóstolhatjuk az Unicum Szilvát, megkérdezném, mi a véleményetek róla?

Lukács L.: Ez finom szerintem.

Sidi: Egyébként ez most debütál. Pontosabban április elsején.

Fejes T.: Jó, nem?

Szapy: Kellemes.

Fejes T.: Mondanál mást! (nevet) S gondolj bele, ha meg kellene inni egy tálcával (nevet) Legelőször amikor volt egy alkoholos támogatónk, és meghívtak bennünket egy állófogadásra, akkor éltük át azt, hogy sör a kezünkben, összenéztünk, s mondtuk, hogy nézd, ezt is megértük 15év alatt, hogy azért fizetnek, hogy igyunk.  (mindenki nevet) S jöttek oda az emberek, hogy milyen jó hangulat uralkodik a zenekarban. Gyermekkoromban erről álmodhattam volna, hogy pénz kapjak azért, hogy igyak? :o)

Szapy:  Vissza az eredeti nyomvonalra :) Minden korszakban megtalálni a zenei nevelő szerepet is betöltő a zenekart/zenekarokat. Úgy látom, főként a mai huszonévesek körében, sokak számára a rockzenével való ismerkedés a Tankcsapdával kezdődött. Mennyire észlelitek ezt, vagy éppen érzitek a súlyát/felelősségét?

Fejes T.: Ez abszolút így van, s ennek nagyon örülünk is. Egyszerű a szituáció, ez egy pár akkordos zenekar. S ugyanúgy, ahogy mi annak idején –én is- a „Smoke on the water”-t, vagy az AC/DC első akkordjait fogjuk meg, abban a pillanatban ez egy teljesen jó sztori, hogy minden rocksuliban vagy minden kezdő zenész azért valamilyen szinten fogékony a dologra, a ’Legjobb mérget’ vagy egy alap, egyszerű Tankcsapda dalt fog meg.

Lukács L: De ez igaz egy korai, mármint a mi korszakunkból származó P.Mobilra, vagy Hobo Blues Band nótára is.

Fejes T.: Ta-ta-tta-ta-ta-tada..ez a mai napig megy. Vagy az ’Iron Man’ (dúdolja). Ez alap. Ez ilyen szinten hozzátartozik az egészhez. Egy Dream Theater-rel pl. elég nehéz lenne kezdeni.

Lukács L.: Viszont számunkra roppant jó dolog, ha egy csomó fiatal srácban azt a képet váltja ki a Tankcsapda, hogy amikor zenész lesz, s tart valamerre, innen indult. Ahogy nekünk is voltak gyökereink, meg mintáink, úgy tök jó dolog, hogy lehetünk mi is valaki számára minták, gyökerek. Szerintem ez nagyon fontos dolog nekik is. Nekünk pedig ez egy maximális, megtisztelő bónusz, tehát tök jó.

Fejes T.: De mi nem gyökerek vagyunk! :)

Szapy:  Éveken át dolgoztam olyan lemezboltban, ahova elég sok külföldi is betért, gyakori volt, hogy érdeklődtek a magyar rockzene iránt. Viszont azt tapasztaltam, hogy a Tankcsapdát nem értik, s ezáltal nehezebben vagy nem is fogadják be, ellentétben a hazai hallgatósággal. (hogy látod/látjátok ezt a dolgot?)

Lukács L.: Nyilvánvalóan a Tankcsapda az alapvetően egy magyar zenekar. Hiszen magyar szövegekkel dolgoztunk világéletünkben. Nyilván a szó ezen értelmében ez egy magyar zenekar. Ráadásul az összképben a dalszövegek jelentős hányadot foglalnak el. Értelemszerűen, aki nem beszél magyarul, az nem fogja fel, mert nem érti a nyelvet. Ha belegondolsz, pl. ott a ’Legjobb méreg’. Van két akkord az egész nótában, a refrénben a harmadik. Megy körbe a groove, a riff, hiába hallgatja valaki anélkül, hogy értené, miről van szó… Tegyük fel, hallasz egy albán zenekart, albán nyelven, hasonló zenével, te is azt mondanád, jaja, ügyes srácok, de nem értem miről van szó, ezért igazából túl sokat nem mond. Ebből a szempontból érthető, ha egy átlag külföldi hasonlóan tekint a Tankcsapdára. Az is biztos viszont -  s hál’ istennek elég sok példa volt erre is - , hogy amikor olyan helyen játszunk, ahol az emberek nagy része nem érti a szöveget, viszont érzik azt a fajta dinamizmust, az előadásmódból fakadó lendületet, ami nyelvektől független s a zene dominál, ott viszont rengeteg ember jött oda, mondván: „B****átok meg, egy szót nem értettem az egészből, de g**i jól csináljátok.” Pontosan azért, mert azt a fajta szövegértésből fakadó hiányosságot az előadásmód bőven pótolja. Koncerteken. Egy lemezen nyilvánvalóan nem, főleg egy fejhallgatóval a körúti lemezboltban.

Fejes T.: Azt is tegyük hozzá, hogy ha a legutóbbi szigetes fellépésünket vesszük alapul, s ott egy interjú készült a külföldiekkel kapcsolatban, hogy kit ismernek a magyar zenekarok közül, 85%-a a Tankcsapdát említette, meg azt hajtogatták, hogy a magyar Motörhead,a  magyar Metallica, stb. A rock színpadon pedig a mi koncertünk volt a leglátogatottabb, a közönség kb. 50%-a külföldi volt, végigcsápolták az egészet.

Sidi: Megmondom őszintén, ha pl. Romániában vagyok, s nézem az ottani zenetévét, ahol játsszák épp egy hasonló jellegű zenekar klipjét, lehet az ország legnépszerűbb rockzenekara, de én hamar átkapcsolok másik csatornára. Megint más, ha koncerten vagyok, s úgy élvezni a zenét, mint hotelszobában fekve. 

Szapy:  Az áprilisi turné elég sűrű programnak ígérkezik. Hogyan álltok hozzá, miképp lehet erre felkészülni testi-lelki értelemben? Minden alkalommal azt adni, amit elvár a közönség?

Fejes T.: Alig várom! Ezt nem kell kezelni, annak kell, aki nem szeret zenélni, turnézni. Akinek ez teher. Aki gyerekkora erre vágyott, annak ha fáj bármije, otthon problémája van, tragédia vagy örömhír éri, ezt a dolgot nem kell kezelni, mert ha erre születtél, ez az életed, akkor alig várod, hogy menjél. Aki szereti csinálni, az örül, hogy ez van. Ha valaki úgy indul pl. hogy francba, 5 napon át be kell menni dolgozni, az nem szeret dolgozni, vagy nem szereti a munkáját. Nálunk ilyen probléma nincs.  Egyetlen egy problémánk van, hogy még nincs koncert, már holnap. Van olyan, hogy az ember elfárad, mert sokat vállal. Esetleg alig bírod összekaparni magad kiskanállal egy koncertre, de itt a koncerten van a lényeg. Azért kaparom össze magam, hogy meg tudjam csinálni, hiszen erre vágytam, koncertezni a klubtól, a stadionon át mindenféle méretű színpadokon. Nem a méretén van a lényeg, hanem menni, csinálni, átélni, bulizni, az egész atmoszférája. Amikor bekerültem a zenekarba, akkor kerültem egyensúlyba, mert előtte mindig hiányzott valami az életemből, amit kerestem. Amikor megkaptam, azért kapaszkodtam annyira bele, mert úgy érzem magam teljes egésznek, hogy megyek, csinálom, tolom, mert ez az életem. Ha valakinek ez kínlódás, annak abba kell hagyni.

Szapy:  Ha jól tudom, akkor idén nagyjából egyszerre koncerteztek, és készül a lemez is?

Lukács L.: Így van. Nyár közepén lesz egészen pontosan 17 nap, amikor a lemezt felvesszünk. Egyébként azt megelőzően április elejétől, illetve azt követően szeptember közepéig turnézunk. Ez a két hét effektív azért kell, hogy feljátsszuk a lemezt. Egyébként ahogy Tamás ecsetelte a sok jövést-menést, erről annyit, hogy akkor hétfőn még Pécsett játszunk, a Rockmaratonon, egy négy napos etap utolsó koncertjén, kedden már a stúdióban leszünk Debrecenben. Ahonnan kijövünk az követő hét utáni hét csütörtökén, s pénteken már játszunk. Tehát így nem egyszerű logisztikai szempontból sem, de igazság szerint ez a dolgunk, ezzel foglalkozunk. Utoljára így lemezt az ’Ember tervez’ környékén csináltunk (mármint az akkori felállás- a szerk.) , s ha ez így van, akkor ez egy jó ómen szerintem.

Szapy: Köszönöm az interjút!

http://www.tankcsapda.com