Crazy Granat: Kőbe vésve

Miközben a ránk áradó, egyre nagyobb teret hódító nyugati szenny azt mutatja menőnek, hogy az egyre jobb életszínvonalban élő sötét arcok szövegelnek az élet fájdalmairól, miközben nagyfenekű barátnőik riszálják hátsóikat s vinnyognak, mintha csak a gyapotszedés miatt fájna kezük (előre elnézést a nagyon negatív megnyilvánulásért, de ilyen szinten bántja füleim), megvan a mi saját világunk és életérzésünk, mely valahogy őszintébb számomra. Lehet egyszerűbb, s kevésbé rádióbarát, de ez mégis inkább a miénk. Motor, sör és Rock&roll! Mi a közös a kettőben? A csajokat mindkettő vonzza (főleg vagy-vagy elosztásban.) De minek is izguljunk mi a vinnyogókra, miközben tudjuk jól: a magyar lányok a legszebbek! Minek nekünk az MTV sztárjai, mikor van itthon megannyi értékesebb és figyelemre méltóbb banda? Hozzám eljutnak, s ha hozzátok kevésbé, akkor itt az alkalom, hogy szóljak pár szót, s ismertessem kicsit veletek is.



Hangulat elkapva, mellé már csak megfelelő zenei alap kell, s hogy ne legyen egyhangú, érdemes változatos témát választani. Nem kell a szenvedés, a bánat, lehetünk vidámak is. A magyar nyelv változatos, életérzésünk és az élethez való hozzáállásunk lehetne néha példamutató, s bizony kifejezetten értékelem, ha egy zenekar nem az agymosott verziót alkalmazza, hanem adja azt, ami szívükből jön, amit gondol. Életérzés, hangulat, s örömmel tölt el. Ezt kell elérni, nem szükséges hogy virtuóz legyél, nem kell nagy szavakkal dobálózni, csak lásd, mi az, mi a fülön át akár a szívhez szól, megérint, s jól érezhetjük tőle magunkat. Nos, úgy érzem, a Crazy Granat jó úton halad, talán e véleménnyel nem is vagyok egyedül.

A borító picit félreérthető, magyar vonatkozásúnak tűnik, de aki egyből valami Kárpátia-jellegre asszociál, rögtön el kell keserítenem, mert nem erről van szó.  Persze, lehet megvan a srácokban hazafias érzelem, de ez a lemez nem arról szól! Sokkal inkább az életet, s annak érzését adja, elhajtva a szomorúság legapróbb szellőjét is. Sokkal inkább a címhez igazodik, kőbe vésve. A minta, az írás egyaránt.  Közben pedig összehoztak egy elég változatos lemezt, mely gondolataikat továbbítja felénk hol egyszerűbb, hol elmélyültebb formában, több témában. Némely dal határozottan motoros találkozók nagy kedvencévé válhat a nyár folyamán, akad, mely még inkább életszagú, s van líraibb hangvételű, hol képbe jön a magyar vonatkozás: nem a mellveregetős verzió, hanem a történelmünkből kiemelvén pár momentumot, így pl. a hunokról általunk ismert történetekre (mondákra?) alapozva.

Ami stabil pont a lemezen: a dinamika, a hangulat. Témától függetlenül nem találok benne olyan dalt, mely nehezemre esne, fájna. Persze mindet nem tudom egyformán kedvelni, de az összkép elég meggyőző. S elfogulatlanság alapja, hogy korábban legfeljebb 1-2 dalt sikerült tőlük elcsípni, teljes koncertet pl. soha. Kíváncsian álltam az új kihívás elé, vajon e korong mit hoz számomra, csalódottságnak nyoma sincs. Kellemes darab, hallóüregeimnek inkább kedves. Olyan, melyet szívesen vesz elő az ember, ha húzós riffekre,valami tökös rock&roll-ra vágyna. Lehet őket kritizálni, hogy már sokan lejátszották e vonalat, e dallamokat, s nem is túl bonyolult. Nos, talán. Mert tényleg nem a virtuozitás a lényege, hanem a dalok hangulata. Zeneileg korrekt, összeszedett, s füleknek kedvezően hangolva. Pont, hogy jól ráéreznek a fő igényre: jó érzést nyújt, s bizony sokan erre vágyunk. Külön becsülöm, hogy saját ötletekre építkeznek, s nem mások szerzeményeiből táplálnak slágerdalokat.

Kellemes vezeti fel a lemezt az instrumentális Szürke folyók vándora, mely után zendítenek rá a címadó dalra. Máris egy nóta, mely megszólít. S ez fordul elő még több alkalommal, így pl. az Új életre, Nem fogok úgy élni vagy a Vedd El. Minden dalban van valami, hol jól esik, hol nem, na igen, ez már ami hangulatfüggő. Igaz ez bármely lemez bármely dalára, bár ez nálam okoz ily hatást? Talán az enyém is csak egy Nyughatatlan szív. Meglehet, maga a korong nem örökkévaló, ellenben tartalmaz 14olyan dalt, melyek egyformán szerethetők. Fogalmazhatnék úgy, ezen nagy örömömre nincs olyan dal, melyet bármikor kérdés nélkül tovább léptetnék. Személyes kedvencek közé tartozik mára az első hangoknál westernfilmek képeit is megidéző Késő himnusza, melyet unhatatlanul veszek elő újra és újra, annyira fülbemászó. Az egész lemez pedig egy teljes képet tud alkotni, melyet bizony szinte bármikor szívesen veszek elő, adott hangulatban. Pont azért, mert jól esik. Stula erőteljes hangját már más zenekarban is hallhattam, de itt is megállja helyét, mellé pedig a csapat megfelelő zenei alapot ad.

Úgy hangzik az egész, jól összeszokott bandáról van szó, melyben az ötletekből kihozott végeredmény is valódi csapatmunka. Nem agyonfilozofált, túlművészkedett, annál inkább lényegre összpontosított, egyszerűbb, érthető- s pont ettől könnyebben befogadható, szerethető. Mégis mi több kell ennél, ha csak szeretnél kicsit megnyugodni, zenét hallani, vagy ha épp buliról beszélünk: szimplán jól érezni magad, megfelelő aláfestéssel? Igaz, mások is megteszik ugyanezt, mégsem kajálok be mindent én sem. Nem fogom agyondicsérni őket, hiszen ez se tökéletes. De ha folyton csak azt vadásszuk, akkor igen hosszú út elé nézünk. Úgy vélem, élvezzük a hazai terméket, hiszen ez nekünk szól, rólunk. Őszintén, tisztán, nem a pénz által vezérelve. Bizony, ha így nézzük, mit adnak, s hogyan, sokkal inkább szavazok rájuk, mint az ’irányított nemzedékre’ vagy épp a bevezetőben is említett vonalra. Azok számomra hol idegenek, hol idegesítőek, vagy kettő az egyben. Ez pedig a miénk. S akkor vesszük elő, amikor mi szeretnénk, s nem akkor fog eltűnni, amikor a ’feljebb valók’ úgy döntenek. Akár idézhetném is ide őket: ’Építs várat a semmiből és legyél a királya!’

Crazy Garanat: Kőbe vésve:

Szürke folyók vándora

Kőbe vésve

Völgyeken át

Új életre

Nem fogok úgy élni

Kanyar vadász

Késő himnusza

Apáról fiúra

Vedd el

Mámor

Robbanj velünk

Nyughatatlan szív

Istenek tánca

Örökkévaló

http://crazygranat.hu