Bár nagyjából négy éve létezik az Ankh, Tükörterem címet viselő első EP-jük idén jelent meg, a jelenlegi felállás pedig július végére alakult ki. Fogalmazzunk úgy, a rögzített koronghoz képest is egyre több az eltérés, viszont pozitív irányban. A felvételeken még akkori fuvolásuk, Kulcsár Szilvi szolgáltatta a női háttérvokált, melyből oly sokat nem hallani, sokkal inkább basszer-énekes Csanády Dániel hangja került előtérbe. Nos, ezzel mai napig nem sikerült teljesen megbékélnem, fogalmazzunk egyszerűen és őszintén: nekem valamiért nem tetszik. Lehet, nem elég karakteres, vagy némi képzés férne rá. Lehet kísérletezni, van rá idő: mint egy vagon zizi. Az ’új beszálló’ Tamási Ágnes Anna pedig hozta az új színt. Az énektémákat hangzáshoz illően elosztani, a női ének és férfi hörgést kombinálni. Máris érdekesebb és több lehetőséget takar. Mindamellett Ágihoz is jobban illenek e témák, mint amivel korábban a Leaf Storm-mal eltöltött évek alatt próbálkoztak. Sajnos a hangosítás nagyon befolyásolta a koncert minőségét. Nem is a gyenge hangerőről van szó, megszokhattuk már, hogy a legelső bandákat csak az első sorokból hallani. Hanem az egész hangzás: a gitár csak a lassabb szólóknál hallatszott tisztának, azon túl gyakran volt kása, a billentyűsből nem sokat lehetett hallani, a fuvola annál inkább élesen szólt. Persze rajtuk is múlhat egy része- de ha kontrollból sem hallják rendesen önmagukat, komoly problémát jelenthet, főleg egy ennyire friss felállás esetében. Jól esett újra élőben hallani dalaikat, köztük az olyan új kedvenceimet, mint pl. a Tükörterem, vagy a We’re gonna fall, de felkerült a listára több, az EP-n szereplő szerzemény is, így pl. a Lezárt szemek és a The longest journey, melyekről határozottan tiszta kép maradt meg bennem. De ha utólag megkérdezik: milyen volt? Bátran mondhatom - és persze anélkül hogy bárkit megsértenék - : ’Volt már jobb is’. Tudjuk ez jól, én is, ők is. S még valamit: lesz ez még jobb is!
https://www.facebook.com/AnkhTata
Mindössze másfél éve robbant be a köztudatba a Tales of Evening, Aranytorkú énekesnője hamar elvarázsolja a hallgatóságot. Dudás Ivett énekhangja kellemesen telt és határozott, annyi kitétellel, hogy a stílusban akad még 2-3 tucat ilyen. Ettől függetlenül jól énekel, bár elviselném, ha jobban szabadjára engedné hangját, mert érezhetően több rejlik benne, mint amit hallatni enged. Szeptember elején Hammer-mellékletként megjelent, Hajléktalan lélek címet viselő nagylemezük tételeiből válogattak ízlésesen. Első, mely megragadott, ’Az én csodám’, hol a környezeti hatás is erősen közrejátszott, hiszen iszonyat zavaró, ha az első sorokra nem hallani az éneket, majd hirtelen felugrik a hangerő- de minden sávon- majd kicsit vissza. (Csak nem megszunnyadt s nyúlt félre ijedten felriadva szegény embör a keverőnél? Pedig még csak kora délután volt.) Fogalmazzunk korrektül. Nagyjából élvezhettük ezután a korong címadó dalát. Helyből slágergyanús, hangzatos kiállásokkal tűzdelt tempós nóta. Bár a szövegét nem nagyon lehetett kivenni, hangzásra igen szép darab a Credo, akárcsak a később felcsendülő Reménysziget. A zárás pedig egy tipikus, de mégis jól eső dallamos/szimfonikus metal opusz, visítós-fülbemászó gitártéma, mélyen zengő basszus, könnyen jegyezhető, egyenletes, középtempóra belőve. Jól összerakott kis dalról van szó, mely bár kicsit sablonos, mégis jól esik hallani, szó szerint a fülekre hangolva. Ideje kicsit elmélyedjek a nagylemez anyagában, titkukra vadászva!
http://www.talesofevening.com/
https://www.facebook.com/talesofevening
A szintén első nagylemezével készülő Niburta épphogy felfért a színpadra, 9fős tagságával (sok jó ember kis helyen is ugyanolyan lökött, őket meg nem kell félteni). Viszont annál eredetibb produkcióval készültek. Sajnos csak hat dal került terítékre (Csak?????), a hangosítás adta technikai problémák miatt, de azokat becsülettel tolták. Tőlük telhetően. Mert hogy a kontroll sehogy nem akart megfelelő lenni, így részben ’vakon’ játszottak, rutinból. És tényleg. Ennyi embert, ennyi hangszert együtt megszólaltatni, úgy, hogy egy értékelhető egésszé álljon össze, nem kis feladat, így le a kalappal előttük, hogy kifelé nem lehetett ily vészesen észlelni a problémákat. Sőt, személy szerint határozottan élveztem a műsort, akárcsak a színpad előtt egyre nagyobb létszámban megjelenő vendégek. Egyik legerősebb szerzeményükkel, a Balcanic Heart-tal indítottak, mely a technikából eredően nem váltotta ki az elvárt hatást, bár balkáni hangulata azért többeket könnyen mozgásra bírt. Annál inkább örömteli fogadtatásban részesült a ’Nap és Hold’, melyben a nép hangzáson túl a gyönyörű női ének kap domináns szerepet. Remek ’ufohangok’ kíséretében konferál a Busó, azaz Hormai Balázs, ideje egy új dalt előadni. Nem más ez, mint az igazán balkáni ízű, makedón népdal ihlette ’Masala’. A hatás sem marad el, fokozódik a hangulat, s ezt még képesek fokozni- akár zeneileg, akár némi ’látványelemmel’. Így fordulhatott elő, hogy a Forgotten Path alatt megjelent egy fő Alkonyat (Kerecsensólyom), kezében a sámándobbal, s vette át kicsit az irányítást. Valljuk be, jól összehozták. Végezetül, hogy az ámulatból felocsúdjunk, szól a szintén közönségkedvenc Awakening. Fel is eszmélünk, de ne már, ennyi volt? Sajnos igen. Telhetetlenek vagyunk, a közönség erőteljesen igyekszik visszahívni a csapatot, de mód nincs rá. Kénytelenek leszünk kivárni a lemezbemutatót.
http://www.facebook.com/niburta
Megérkezett az Alkonyat, pedig odakinn még világos van. Nos, ez esetben személyről van szó, és csapatáról, avagy a Kerecsensólyom következett a színpadra. Mely első ránézésre igen furán hatott, oly üres. Mindössze négyen voltak, s minden, mi eddig a népi elemeket képviselte, felvételről szólt alá. Puff neki, mégis mi történt? ’Lemorzsolódtak’ – mert a fiatalok közt nagy probléma, hogy nem a zene élteti őket, hanem a hirtelen siker miatt ugranak bele, aztán nagyot koppanva sértődötten távoznak. Nem egyedi eset, a nagy lelkesedés hamar alábbhagy, s ez most sajnálatos módon elérte ezt a zenekart is. Pedig mennyit fejlődött maga a csapat. Emlékeim szerint jó páran is - finoman szólva - siralmasnak találtuk az akkor még kezdetleges produkciót. Ahhoz képest nagy változásokon mentek át, mind zene, mind kiállás terén, erre ismét építhetik újra a koncepciót.Amit lehetett, azt viszont kihozták magukból ezúttal is, Alkonyat az utóbbi időben megszokhatott nagy aktivitásával frontemberként jól teljesít. Tempós dalokkal készültek, a közönség alapos megmozgatására készülve, mely végül sikerült is. A hangosítás továbbra is kívánni valót hagy maga után, már szinte meg sem lep a helyzet. De legalább a produkció az, mire vágytunk. Lendületes, élvezhető, nyugalomnak helye nincs. Talán jobban el kellene már mélyülnöm nagylemezükben, vagyis annak tartalmában, hiszen a dalok címét se tudom, elsősorban maga hangulat fog meg, a többi ’mellékes’. A sámándob, mint látványelem, a technikás és erős dob, a nép ütemes tapsa, ahogy Alkonyat, azaz Görög András pörög. Az egész kicsit törzsi hangulatot, esőtánc formáját ölti, majd a nagyérdeműt vonja be még inkább, táncra buzdít, valami olyan módon, mint a Korpiklaani tette évekkel ezelőtt. Bizonyára megoszlanak a vélemények, s van akinek sok András aktivitása, miközben a többiek hozzá mérten kb. meg se moccannak, esetleg túlspilázottnak tartják. Másik irányból pedig igen korrekt magyar folk metal, a magyar mondavilágból szemezgetve, illetve középkori témákkal és motívumokkal színesebbé téve, máshol a ’hazai pogány’ világot idézve. Egyelőre sokat nem mutatkoznak színpadon, de reméljük hamarosan rendeződnek soraik!
https://www.facebook.com/kerecsensolyom
http://www.kerecsensolyom.hu/app_ecard/index.php
Virrasztók, a zenekar, melyre még egy Rockmaraton nulladik napot lettem figyelmes, malátaszörptől habzó szájjal, enyhén komlószemcsés tekintet kíséretében. Mint alapjáraton az aznap érkezők. Az újdonság erejével hatott, majd néha-néha előkerült a hallgatnivalóim közt, de sokat nem volt szerencsém hozzájuk, jobbára csak amikor Pécsen jártam, minden évben nagyjából ugyanazon a héten, ugyanott. Színpadképüket jobbára már a korai szakaszban kialakították, azóta szerzeményeik szaporodtak, kért nagylemezzel is jelentkeztek. A korábbiakhoz mérten mintha javult volna a hangzás (nocsak, bemelegedett végre a keverőpult, vagy a kezelő inkább?) Amit ők nyújtanak, sokkal inkább hangulatos, füleknek kedvező zenei csemege, hol keveredik a folk, az industrial és a metal, némi goth beütéssel. De ha témavilágukat figyelembe vesszük, nem is meglepő a hangulatvilága. Az elhunytak búcsúztatása, a bolyongó lelkekről való gondoskodás. Nem a vidám mulatságról szól, hallani mégis jó dalaikat, cseppet sem hat lehangolóan. Inkább nyugtatóan. Zseniálisan ültették zenei környezetbe elképzeléseiket és gondolataikat, meggyúltak a virrasztás gyertyái. Markáns férfi hang, szép és tiszta női ének, kihallani a hegedűt is, smi pedig igen fontos: ahogy együtt vannak, együtt játszanak. Pontosan, egymásra figyelve. Nem találok pontot, hol kötekedhetnék, de minek is? Ez így van rendjén, örülök, hogy egy újabb minőségi produkciót láthattunk. Megérdemelnék a vissza-tapsot is, sokan vélik így. Mivel az idejük lejárt, köszönetük jeléül kapunk egy nagy meghajlást. Ekkore mellettem a hang: 'Szervusz paraszt, menjetek, nehogy visszagyertek' Na te vagy paraszt ecsém, miért is kell ilyen bunkónak lenni? Miért nem mentél ki,ha ennyire nem tetszik?
https://www.facebook.com/virrasztok
http://www.virrasztok.hu
Korántsem ért véget az este, épp hogy túl vagyunk a felén, mire következett az észak-ír Darkest Era. Számomra pl. teljes mértékben újdonságként. Na igen, a promóció. A pokolé is szebb, mint utána a kegyetlen valóság :) Megjelenésük ennek fényében elég puritán, na de amit hallani, az ellen semmi kifogásom! Inkább dallamos, mint folk metal, legalábbis az első pár dal ezt sugallja. Külön figyelmet érdemel Sarah Wieghell, aki lazán mozog a reflektorfényben, szinte végig mozgásban van, ezzel magára vonzva a tekinteteket. Krum éneke alapjában véve heavy metal jelleget ölt, néhol enyhe doom beütéssel (Érdekes módon megjelenése és hanglejtése nagyon emlékeztet a német Burden-re énekesére, Thorstenre, akit tavaly volt szerencsém élőben hallani a Kyuss Lives! előtt). Jobb hangzással még élvezhetőbb lenne, ez is, de már hozzászokhatnánk. Sajnos a jó hangosítás mint a fehér holló... Rosszul hat, amikor a dob élesen szól, a gitár inkább kása, a vokált nem igazán hallani. Pedig a banda odacsap, amikor kell, érezni, hogy maga a produkció egyébként teljesen rendben lenne. Végülis nem állnak távol az est témájától, érdekes színfoltot adnak az estének. S csak előkerül olyan téma is, mely mégis a folk vonalat képviseli, az igazi ’régies angol’ (vagy még inkább kelta) ízt adja, ha emlékeim nem csalnak, ez volt a ’The Morrigan’. Itt derül ki, Sarah nem csak gitározni tud, bizony szép hangja is van, csak oly bátortalanul biztosítja a háttérvokált (ki tudja, mennyire volt lehúzva a mikrofonja). Pedig ez egy nagyon kellemes indítású darab volt, mely csak élvezhetőbbé formálódik, klasszikus angol heavy metal jelleggel. S ennyi volt? Komolyan? Ennyire kevés időt kaptak, vagy ennyire repülne az idő a jó zene mellett? Fel se fogtam, elkezdték, s már vége. De biztos? Igen….
http://darkestera.com
https://www.facebook.com/darkestera
Az est leginkább várt zenekara tagadhatatlanul az orosz metal Arkona, mely méltán egyre sikeresebb, nem csak nálunk, hanem világszerte. Élő produkciójuk rendszerint hibátlan és iszonyat lendületes, elképesztő, Masha honnan merít annyi energiát, mellyet végigviszi a fellépéseket. Meg alapjában véve az egész csapat? Felfoghatatlan, mily fáradhatatlanok, minden egyes alkalommal. Aki jelen volt, talán emlékszik, minden bizonnyal (többünk számára pedig határozottan) az idei Rockmaraton legjobb koncertjét is ők adták. Ezúttal az indiánsátorban sem volt másképp, a tőlük megszokott és egyre inkább elvárt formában érkeztek. Bő egy órányi lendület, feszes tempó, alapvetően hosszú de cseppet sem unalmas dalok, a műsor minden perce élvezet. És végre jól szól! Minden. Már amennyire az én hallásomra lehet adni, s vessük össze a korábban hallottakkal. A dudát hallani, a dob oly erős, hogy a mellkason rezonál. Bár nem csak létszám-, de már hangerőlimit is dukál (mert a rendeletek születnek sorra, minél több okból lehessen büntetni és lehetetlenné tenni a szórakozóhelyeket, válogatás nélkül), ehhez képest meglepően nagy hangerővel szól a banda, amit persze nem veszünk mi rossz néven. Miért is tennénk? :) A produkció úgy jó, ahogy van, a hörgős és éneklős témák váltakozása, Masha igen erőteljes hangja és nem elhanyagolandó színpadi aktivitása, az orosz nyelvű szövegek adta külön hatás, ahogy Vladimir, Ruslan és Sergei is odateszi magát a színpadi látványhoz. Létezik olyan, hogy rosszul teljesítenének? Az eddigiek alapján nehezen tudom elképzelni is. Dalaik élőben erősebben, s valamelyest másképp jönnek át élőben. Nyersebb, mégis annál inkább hat, iszonyat nagy bulit csapnak. A fő alapot az utóbbi évek termése adta, köztük jól ismert kedvencekkel, s mire azt hittük, egy jó kis össznépi táncra perdítő nótával vége (pl. a kiírás szerint), még rátettek egy lapáttal: Wall of Death! Eddig is szüntelen nagy mozgolódást lehetett tapasztalni a küzdőtéren, de ekkor ledült be még inkább a nép, s tombolta végig e nótát, ahogy a műsort záró, jellegzetesen és könnyen felismerhető Yarilo-t is. Tessék, kaptatok az arcotokba bőségesen, megérkezett az idei orosz pagan/folk metal ellátmányotok. Szerencsére a történet vége pedig nem az, mint az orosz népmesének: „aki nem hiszi, annak utánajárnak…” :)
http://www.arkona-russia.com
https://www.facebook.com/arkonarussia
És ekkor jött… na ki? Hát persze hogy a technika átkozott ördöge! Egyre türelmetlenebben ácsorognak a terembe gyűltek, s várnak, mikor történik végre valami? Bizony, sikeresen elhúzódott a Dalriada fellépése, pedig ők voltak a másik főszereplő, avagy a hazai főzenekar. Új nagylemezük, a Napisten Hava lemezbemutatója is e koncert egyben, melyre nagy elánnal készültek. Érthetően kedvüket szegte a probléma, ahogy másokét is, de ha már miattuk gyűltek ily sokan össze, bizony meg kell oldani! Mesének helye nincs! Az igazat megvallva jó ideje nem fordítottam különös figyelmet rájuk. Az első két lemez tetszett, majd ráuntam, s mellette éveken át negatívan élmény volt minden fellépés, melyre eljutottam. Hol vontatott, s unalmasan ható, hol pedig a rossz hangosítás tette élvezhetetlenné. Ennek fényében 2009 ősze óta nem is erőltettem a dolgot. Majd bővült a csapat, méghozzá a Fajkusz Bandával, így igazi népzenei elemekkel fűszerezve, mind lemezen mind korongon úgy tűnt, pozitív irányba lendültek. A dalokat figyelve valóban ezt észlelem, így miért ne adjunk egy újabb esélyt az élő produkciónak? Nos, az általam észlelt javulás érezhető, valóban kitesznek magukért, s csak fejlődik a csapat, ha csak a Dudás című új dalukat is figyelembe vesszük, bizony nagyon korrekt kis népdalfeldolgozás, saját felfogásuk szerint. Vélhetően az új nagylemez elnyeri az eddigi legjobb Dalriada kiadvány címet is. Mondjuk úgy, most valóban élvezhetőbb, s megérte bizalmat szavaznom nekik, mert engem meggyőzni kellett, a fő rajongótábort ’csak’ megtartani. Egy biztos, ezt nagyon is jól csinálják. Ami probléma felmerült, az a rajtuk nem múló csúszás, na meg a hangerő. Erre azért lehetett volna tolni- szerintem, szerintünk. De a fránya szabályok már megint. Persze hogy ne érezze elég jól magát az ember, a rendszer mindenbe bele kell szóljon, s ha így haladunk, még megvalósulhat George Orwell ’rémálma’, az 1984 című regényben leírtak. De addig is, élvezzük a zenét! :) Laura is énekel, mondom: énekel! Fejlődött szépen, dolgozott azon, hogy jobb legyen. És közben szép nagy pocakot növesztett, így egy időre búcsút mond a színpadnak. De a Dalriada ettől még nem állhat meg, bizony nagy kiesés lenne, mikor mondhatjuk, a csúcson vannak. Elsőre meglepő, érdekes, de meglátjuk, hogyan fog működni a megoldás. Az Ideasról mostanában elég keveset hallani (vagy csak hozzám nem jutnak infok?), ellenben énekesnőjük, Kun Anita annál inkább szerepelni fog a jövőben. Ugyanis őt kérték fel segíteni, a kieső időszakot elkerülni, s ízelítőként már ezen az estén is a műsor részesévé lett pár dal erejéig. Ennyi alapján legfeljebb azt tudom nyilatkozni, bíztató, a többi pedig majd kiderül a további fellépések során.
http://www.dalriada.hu
https://www.facebook.com/Dalriadahu
Ennyi lett a móka mára, bár hátra volt még egy – előzetes informálódásom alapján- igencsak autentikusnak ható cseh zenekar, a Silent Stream of Godless Elegy. Viszont emberből vagyok, korlátolt fizikai képességekkel, s kimerültem. Nem rendelkezem oly tulajdonságokkal, mint a Terminátor (de mondhatjuk úgy is e tekintetben, megszívtam? :P). Délután háromtól kezdődő, tömény program volt ez, egy kemény hét lezárásaként. Igazi ÖsszNépi Metal-ünnep, hol összességében elégedettek a felhozatallal, az ár/minőség aránnyal, bőven kitöltve a szombatot. Egyedül a hangzás okozott sok-sok bosszúságot, akár nekünk, akár a csapatoknak. Reméljük, legközelebb lesz ez másképp is. Az esemény sikeressége, a mutatkozó igény pedig azt bizonyítja, a jövőben megér egy újabb próbát, avagy nevezzük megfelelően: folytatást.
Akiknek pedig a létrejöttét köszönhetjük:
http://hammerworld.hu
http://www.club202.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése