Edda - Inog a világ lemezbemutató

Miközben Schrott Peti újabb sikeres szereplést tudhatott magának az egyébként köreinkben nem túl népszerű kereskedelmi adó műsorán, sokadmagammal egy régi hazai csapat koncertjére igyekeztem az Arénába. Nemrégiben megjelent, 31. nagylemezének bemutató koncertjét tartotta az Edda, míg a szomszédos komplexumban a mirigyek duzzasztották a nézőteret. Nos, 10-15 éve még cseppet sem lett volna merész húzás ekkora helyre szervezni egy ilyen bulit, de úgy tűnik, az anyagi helyzet és egyéb körülmények erősen közrejátszanak, így a nagy múltú csapat egy erős félig telt teremmel kellett beérje, ellenben a látottak alapján állíthatom: annál lelkesebb közönséggel. Az est eredménye: az Edda továbbra is egy nagyon jó zenekar, csupa jó zenészt tudhat sorai közt, s még mindig van mondanivalója, csak a fájó pont, hogy az utóbbi évek munkája mögött valami olyan áll, amivel nem tudok azonosulni.

Tankcsapda - Papp László Budapest Sportaréna (2012.12.22.)

Ízlések és pofonok avagy legendák és nagy kedvencek, de napjaink tagadhatatlanul legkedveltebb hazai rockzenekara a Tankcsapda. Ez látszik a koncertek látogatottságán, a lemezeladásokon, s mindezért jól láthatóan hálásak. Elég szembetűnő, hogy számukra is fontos, mit adnak rajongóiknak. Újabb ékes bizonyíték, melyet személy szerint is megtapasztaltam, a ’Rock a nevem’ Arénaturné budapesti állomása, ahova egyaránt illő módon készültek vendégekkel, egész pontosan két népszerű hazai bandával: az új lemezének megjelenését e naphoz igazító Junkies, valamint a generációkat nevelő, a stílus egyik nagy zászlóvivője, a fővárosban másfél év után újra fellépő Ossian.  A Tankcsapda pedig az új lemez népszerűsítése mellett nem hagyta figyelmen kívül egyik legsikeresebb lemezük, a ’Legjobb méreg’ megjelenésének 20. évfordulóját sem! Mindehhez hatalmas show társult, okozva emlékezetes perceket a jelenlévők számára.

Mindörökké Rock (Rock of Ages, 2012)

Az alapkoncepció egyszerű: sikeres Broadway musicalt visznek a filmvászonra. Nem ritka eset. A szereplőgárdában több feltörekvő és pár kellően ismert színész, ez sem meglepő. Klasszikus (hangsúlyozom: rock!) slágerekből igen jól összeállított zenei világ, mely a történethez illik. Remek! Mégis mi bántja a csőröm? Valahogy mégis mintha megerőszakolták volna a rockzenét.

Folk Metal Underground Extravaganza

Eljött végre a nap, mikor a Niburta lemezbemutató turnéja a fővárosba ért, méghozzá egy igen szép összeállítású esemény keretében. A Kék Yukban gyűlt össze öt hazai és egy külföldi banda, a rendezvény neve: Folk Metal Underground Extravaganza. Bár elszaporodtak a stílus képviselői, azért nyugodtan állapíthatjuk meg, jó csapatokkal bővült az irányzat, s lehetőség szerint ízlésesen válogatott a szervezés. Így került a palettára a debütáló nagylemezén dolgozó Isatha, Pécsről érkezett a fellépők közt számításaim szerint rangidős Virrasztók, új tagokkal kiegészülve tartotta az Ad Victoriam c. EP-bemutatóját az Elanor, Tükörterméből kiszabadulva ugrott be zenélni az Ankh, először járt s mutatkozott be a magyar közönség előtt a török oriental-melodeath Gürz, s természetesen a nemrégiben megjelent Scream From The East egyre népszerűbb dalaiból is felcsendült pár a Niburta jóvoltából.

Murder - A gyilkos tárlat (A kegyetlen valóság vérrel írt történetei)

Bűn, erőszak, kegyetlenség, gyilkosok – mind jelen volt a történelem során, s van napjainkig. Kortól, helytől független a jelenléte, sosem tudod, mikor és hol üti fel a fejét, milyen formában. Mégis van, ami meghatározza eme jelenséget: mi magunk, az emberiség. Megannyi sorozatgyilkost fel lehetne sorolni, egy közös akad bennük: senki nem születik szörnyetegnek. Erre a tényre és a felelősségtudatos gondolkodásra igyekszik rávezetni a november 16-án nyílt interaktív kiállítás Budapest belvárosában. A bűn végeláthatatlan labirintusából mutat be egy kisebb, ellenben jelentős szeletet, eddig egyedülálló módon, ahol nem csak a képi megjelenítés és az információk átadása játszik fontos szerepet, hanem a technika segítségével bevonják érzékszerveinket, elérve ezzel a kívánt hatást. Egy valóban eredeti, interaktív kiállítás merész és egyben célravezető, mindennapjainkat is erősen átszövő témával. Már csak az a nagy kérdés, ki milyen következtetést von le a végére?

Nimrod's Weapon - Szedlacsek Nimród válaszolt

Szedlacsek Nimród gitáros, Kolozsváron vezet gitáriskolát, stúdiót, színpadtechnikával foglalkozik, gitárokat javít és alakít. És nem utolsó sorban rendszerint felbukkan a zenei életben a korai ’90-es évek óta. Legutóbb 2011-ben saját projecttel jelentkezett, s tette közzé nagylemezét Heroes of Romania címmel. Ennek körülményeiről és az ide vezető útról beszéltünk röviden.

Cirkusz-KA: Kötéltánctangó

Körülölelő világunk rohamosan hanyatlik. Észlelem. Látom. A média is a szemetet szórja, előbbi állításomat már nem is csodálom.  A kultúra s hagyomány az ifjakat sem úgy vonzza. Hol érdekli őket, mi az a bossa? Csak legalább hétvégente legyen meg a balekosza (ki alkalomadtán jól farba t****a?) Honnan is tudnák, mi az a tangó? Ja persze, volt régen az a film, abban volt Cash, társa a hogyishívják Rambó! Nem, épp nem erre gondoltam. Mozgáskultúra, tánc? Áj, ugyan már, hisz az már nem is divatos, uncsi, miből is gondolom, hogy az nekik való? Vállalni magunkat, hinni valamiben, értéket képviselni már szinte szégyen. Vagy bűn? Legyünk inkább mind irányítva, hisz az oly egyszerű? Hadd mondják meg, mi kell nekünk, minek is az igény, kapunk bőven abból, mit ránk tolnak: jellemtelen, s középszerű. Talán még nem vagyok egyedül, ki elégedetlen, s kimondom: nekem az nem jó. Sokan észre sem veszik, kötéltánctangót járunk. Pengeélen. Ez a való…

Dragonforce interview with Frédéric Leclercq

Dragonforce, the british power metal band famous for it's bloody hell guitarists is on tour around Europe, also visiting Budapest. At this time they're coming with their own show as main band. Presenting their 5th studio album, which one was recorded with the new singer, Marc Hudson. Frédéric Leclercq answered.

INTERVIEW with THERION – Answered by Christofer Johnsson from the “Flowers Of Evil” – Tour / 25th band anniversary.

Therion are busy making final preparations to celebrate their 25th year anniversary of the band and to release the new album “Les Fleurs du Mal” during the tour. The tour is going to include 26 cities. (Stockholm, September 2012) - Up to this moment, none of the songs have been made public. From Friday September 28th on, Therion is going to introduce it for the first time to their fans during their “Flowers Of Evil” 25th year anniversary concert tour. The album “Les Fleurs du Mal” is a part of an art project that Christofer Johnsson has been thinking about for some years. The topic is there, I only had to ask Christofer Johnsson, who answered straight from the tourbus!

Samhain Fest 2012

Népi hangszer és villanygitár, népi elemek és ördögvilla, hagyományok és pogányok, mindezt egy helyen? Miféle aljas gyülekezet ez? Hova kerültem? Hat hazai, három külföldi társaság neve a listán, időpontokra osztva, ki mikor tart ’misét’ az egybegyűlteknek. Esti meséket mondanak a virrasztók, szóba kerül a legsötétebb korszak, mikor halkan szólalt meg az istentelen gyászének, szállt magasan a kerecsensólyom. Ugye milyen ijesztően hangzik? Ha idióta vagy és tudatlan, korlátolt (he-he). Nem másról volt szó, mint egy jól összeszedett rendezvényről, mely a Samhain Fest 2012 fantázianevet kapta, ahol a fő téma a folk-metal. Összesen kilenc, közte feltörekvő és nagy népszerűségnek örvendő zenekarok fellépésével kecsegtetett az egykoron indiánsátorként ismertté vált budapesti szórakozóhely.

Lord - 40. születésnap (2012.09.15. PECSA Music Garden)

Szóljon a rock, hiszen neked szól – de neked soha nem elég. Miért is lenne? Mintha a Lord együttesből tényleg soha nem lenne elég, megalakulásának negyvenedik évfordulóját ünnepelték idén, s a közönség újfent azt sugallta, továbbra is igénylik. Legalább három generáció képviseltette magát a zenekar jubileumi koncertjén, énekelte a dalokat, s töltötte vidáman a két és fél órás műsort. Fáradhatatlan és elnyűhetetlen a csapat, tele energiával, akár 10, 15 vagy 20 éve láttam őket vagy most, mit sem öregedtek – s rettentően szeretik a közönségük. Igazi ünnepi hangulat alakult a PECSA Music Gardenben megtartott koncerten, mely sokak emlékezetében megmarad (s ha véletlen fakulna is, a kiadó gondoskodik róla, hogy a rögzített képi- és hanganyag segítségével felidézhető legyen újra és újra).

Kalapács József - Félszáz év total, 30 év metal

Hazai rockzenei berkekben nehéz lenne olyat találni, aki számára ismeretlen lenne Kalapács József neve. Harminc éve koptatja a színpadot, tiszteletre méltó, mit munkásságával képvisel. Sok éven át meghatározó szerepet játszott a Pokolgép, az Omen és a Hard életében, Kalapács néven létrehozott zenekarával mind a mai napig az egyik legaktívabban koncertek terén. A 2009-ben alapított, folk-akusztikus rockot játszó Kapalács és az akusztika pedig életművének legemlékezetesebb dalait adja elő, akusztikusra áthangszerelve. Mindamellett nem kifelejtendő, hogy a ’90-es évek elejétől a magyar színházi élet rendszeres szereplője. Idén szeptemberben egy színpadon láthatjuk harminc év zenei életművét, sok-sok olyan vendéggel, kik mind a történet szereplői. Váltottunk pár szót az eseményről, s néhány, ötven év kapcsán felmerülő témáról.

40 éves a Lord - Gidófalvy Attila és Pohl Mihály válaszolt

Mindenképp tiszteletre méltó, ha egy zenekar már a negyvenedik évét ünnepli. A negyedik X, ahol tartanak, korban. Több generáció hallgatja és rajong értük. A szombathelyi Lord zenekar ennyi év elteltével is aktív, rendszerint teltházas koncerteket ad, legyen az bárhol. Nem a véletlen műve. Időtálló slágereikből viszonthallani a rádióban, de kinek ne ugrana be, miről is van szó, ha megszólal a Vándor, a Kisfiú, a Virágdal, vagy épp az Itthon vagy otthon? Sokan már ezen nevelkedtünk. A jeles napot természetesen koncerttel ünneplik, ugyanott, ahol 2000-ben állt újra össze az a csapat, abban a formában, ahogy megszerettük, s ahogy szeretjük sokan mind a mai napig. Ennyi évet átélve mindig van mit mesélni, akár a múlt, akár a jelen legyen a téma. Felvetődő kérdéseimre pedig készségesen felelt Gidófalvy Attila és Pohl Mihály.

Interjú: 2. Világveleje Nyár - Fesztivál az Orczy Parkban

A Nagyvárad tér mellett található Orczy Park (ismertebb nevén Orczy Kert) több mint 200 éve nyújt menedéket a város zajától, Budapest egyik kellemes zöld pontja. A hely persze nem csak a természetet hiányoló és nyugalomra vágyó lakosságot vonzza, hanem időnként helyet kap a kikapcsolódást szolgáló szórakoztatás is, rendezvények formájában. Több neves hazai előadó szereplésével idén másodjára kerül megrendezésre a Világveleje Nyár Fesztivál, melynek szintén e park szolgál helyszínéül. Az esemény kapcsán faggattam kicsit a szervezőket, kérdéseimre Maróti Dániel felelt.

Hollywood Rose : Piknik a Holdon

Gondoltál már arra, milyen lehet egy piknik a Holdon? Hiszen tömött foggal legfeljebb úgy jutsz oda, ha valaki becsületesen tomporon rúg, hogy odáig repülsz. S ki az a Playboy a Balkánról? Láttad már? Olvasol róla rendszeresen pletykákat? Tudsz te bármit is? Nem tetszik a megnyilvánulásom? Szedjetek szét! Nekem mindegy. A holnap reggelem alapból karambol. A pontos Idő 21:11. Újabb kérdés: Bécs vajon Wien? Tanulj nyelvet vagy nézegess világtérképet, rájössz, talán. Vagy meg lehet hallgatni a második HR nagylemezt. S eldől, ki mire tudja a választ. Lehet még most is sötétben tapogatózol? Ne feledd, az cseppet sem oly elbűvölő, mint egy Árnyjáték! :)

Crazy Granat: Kőbe vésve

Miközben a ránk áradó, egyre nagyobb teret hódító nyugati szenny azt mutatja menőnek, hogy az egyre jobb életszínvonalban élő sötét arcok szövegelnek az élet fájdalmairól, miközben nagyfenekű barátnőik riszálják hátsóikat s vinnyognak, mintha csak a gyapotszedés miatt fájna kezük (előre elnézést a nagyon negatív megnyilvánulásért, de ilyen szinten bántja füleim), megvan a mi saját világunk és életérzésünk, mely valahogy őszintébb számomra. Lehet egyszerűbb, s kevésbé rádióbarát, de ez mégis inkább a miénk. Motor, sör és Rock&roll! Mi a közös a kettőben? A csajokat mindkettő vonzza (főleg vagy-vagy elosztásban.) De minek is izguljunk mi a vinnyogókra, miközben tudjuk jól: a magyar lányok a legszebbek! Minek nekünk az MTV sztárjai, mikor van itthon megannyi értékesebb és figyelemre méltóbb banda? Hozzám eljutnak, s ha hozzátok kevésbé, akkor itt az alkalom, hogy szóljak pár szót, s ismertessem kicsit veletek is.

Tankcsapda - Vélemények az új felállás, új dal kapcsán, avagy beszélgetés nyíltan

Mondhatni, az első negyedévben újfent meglepetésekkel jelentkezett a Tankcsapda. Először a tagcsere váltott ki döbbenetet, majd kijött az új videoklip, mely hamar nagy érdeklődést keltett. A március végén tartott sajtótájékoztatón beszéltek e témáról, az áprilisban induló turnéról, új dalokról, nagylemezről, s röviden szó esett a hamarosan megjelenő könyvről. (Valamint megízlelhettük az egyik közismert támogató, a Zwack Unicum Nyrt. legújabb remekét, a valóban ízletesre formált Unicum Szilvát). S egyben lehetőségem nyílt kicsit faggatni a srácokat. Leszögezném itt, aki erősen bulvárhírekre kíváncsi, még mindig a tagcserén rágódik, az olvassa tovább az arra a célra szolgáló magazinokat. Természetesen beszéltünk kicsit a klipről, a turnéról, s érdekelt véleményük pár bennem felmerült gondolat kapcsán is.

Zorall Army

„You're in the army now, oh, oh, you're in the army now” – csendült fel a dal ’86-ban a Status Quo által, emlékeim alapján elég sikeresen, világszerte nagy hallgatottságot generálva. Azon slágerek közé tartozik, melynek nyomát még nem észleltem azon hazai zenekarnál, mely rendszerint külföldi, klasszikusnak mondható rock-metal szerzemények zenei alapjára építi a magyar könnyűzene slágereit, sajátos, azaz Zorall módon. Mikor 2004-ben kezembe került (akkor) debütáló albumuk, komolyan azt hittem, ez valami vicc. Mely végül mindegy, minek indult, bevált, évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Már számolni sem tudom hány nagylemezt dobtak piacra (pedig a megoldás egyszerű lenne: zenekar oldala, kiadványok), kezemben a legutóbbi, Zorall Army címmel, mely annyira nem is új, sokkal inkább ajándék a (fő) rajongótábornak, a Zorall seregének.

Mask (1991-1995)

Veled is előfordult már, hogy a Youtube-ot böngészed, céltudatosan indulva, s egyre inkább elkeveredsz a tervedtől, kíváncsiságtól vezérelve? Megvan, mit keresnél, oldalt az ajánlóban látsz más egyebet, feltűnik, hogy ugyanaz a feltöltő, rápillantasz, mi lehet még nála. Így leltem rá valami számomra kifejezetten ismeretlenre, mely a látottak és az első benyomás után arra enged következtetni, a ’korai’ hazai underground része volt. Mikor létezett a mára már legendás Fekete Yuk, nem hagyott alább a Bonanza-láz, s bizony nem csak a bugyuta pop kapott nagyobb teret, hanem volt igazi underground. Mert végre jelen lehetett, szabadabban, mint előtte. Pedig akkor sem voltunk oly szabadok, de legalább éreztük a változás szelét, bíztunk benne. S szabadabb volt a vélemény. Vagy csak elhitették velünk. A zene viszont nem ismer határokat, s dalban is ki lehet fejezni véleményünk- szerencsére akkoriban már sokkal kevésbé kontrollálták. Így, sok év elteltével egyfajta nosztalgia, egyben új élmény e korszak egyik bandájával megismerkedni, melyet nevezzünk meg végre: Mask.

Hisztéria - Toncsi Cox

Kinek melyik hangzik ismerősen: Toncsi Cox vagy a Hisztéria? A hazai underground terén mozgók számára az egyik biztosan, aki nem tudná, annak elárulom, a kettőnek sok köze egymáshoz. Egyik nevet gyakran látni a Yuk-ban rendezett bulik koncert utáni dj-ként, míg a másik egy zenekart jelöl, melynek alapítója és énekese egyben. Repül az idő, bizony, 23 éve alakult a Hisztéria! Hozzáállásuk, témaviláguk tett kíváncsivá, mi is a történetük. A csapatban mára egyetlen őstagnak számító Toncsi Cox felelt kérdéseimre zenekaráról, zenéről, kritikáról.