Interjú - Päde, Eluiveitie

Már negyedik alkalommal indul útnak a Neckbreakers Ball névre hallgató turné, mely féltucat kemény metalzenekart összefogva halad végig Európán, ezúttal érintve Budapestet is. Ezáltal idén is másodjára érkezik hazánkba a svájci zeneipar jelenleg minden bizonnyal legnagyobb exportjának is tekinthető Eluveitie. A folk-metal rajongók körében talán nem kell nagyon bemutatni őket, hiszen pár év alatt hamar megugrott népszerűségük. Ez is ráterrmetségüket bizonyítja. Nem csak a közeledő koncert, hanem a készülő új lemez és egyéb felmerült kérdésekkel kerestem fel a zenekart, melyekre Päde válaszait olvashatjátok a folytatásban.

Sunset 3. születésnap , Dürer kert (2010.10.31)

Ha az ember egy teljes hétig (értem ezalatt: 7nap) dolgozik, méghozzá éjjel, mi utána a teendő? Sorrendben: 1.alszik egyet 2. vesz sört (ízlés szerint bor, pálinka, stb lehet, mindegy) 3. kiereszti a gőzt. A Dürer kert erre kínált kiváló alkalmat nov. 31.-én, mikor is mindkét teremben kedveztek a rock-metalfanoknak. Vasárnap estéről beszélünk, ellenben a másnapi munkaszüneti nap a szórakozni vágyóknak kedvezően hatott, nem véletlen, elég szépen meg is telt a volt a hely. Telhetetlen nem voltam, beértem a kisteremmel, főleg, hogy meghívásom is oda szólt. Harmadik születésnapját ünnepelte a Sunset, három vendégzenekar társaságában, illetőleg ott világosodott meg a helyzet számomra: nem csak néhány Insane tag közreműködik, vendégzenél, hanem az egész zenekar jelen, s koncertet ad. Most őszintén, egy estére kell ennél több (őrület)?

Leaner, Sopron, Experience Rock Club (2010.10.22.)

Némi őrültség, egy régóta áhított szabad hétvége, s azon kapja magát az ember péntek délután, hogy a Budapestről Sopronba tartó IC-n zötykölődik kedvenc Nirvana tribute zenekarának fellépésére. A városban plakátok hirdetik az eseményt, néhol embermagasságú méretben (az melyik, az A1 vagy B1?). Ekkor vált nyilvánvalóvá az addig ismeretlen info: vendégzenekar is lesz, a számomra új névként ható Velvet Moon. Helyszín: Experience Rock Club. Odajutni: némi útbaigazítás és tájékozódási képesség birtokában baromi egyszerű. A vasúttól pedig kb. 300méter, gyalog is túlélhető távolság.

Hollywood Rose születésnap –Club 202 (2010.10.16.), avagy öten a hetediket és egyéb csemegék

Mire bármit is megszokhatnánk, valami mindig változik. Ezúttal szinte csak a hely neve. És a program. Mint minden ősszel, hazánk – nézzük bárhonnan, de- elsőszámúként elkönyvelhető Guns N’Roses tribute zenekara, az elmúlt két évben saját csónakban is evező Hollywood Rose tartott születésnapi bulit. A rajongók irányába természetesen, hiszen ők azok, akik nélkül talán nem élték volna meg az iskoláskort. (Sőt, ha évvesztesek lettek volna az óvodás évek tekintetében, az sem okozna már hátrányt). A helyszín a megszokott, mára már Club 202-re átkeresztelt egykori indiánsátor, a tagok akárcsak tavaly (nem feltétlen hátrányos, utoljára bő 2éve volt tagcsere utoljára). A program pedig mivel másabb? Idén egy másik tribute zenekar vendégeskedett előttük, az egyre több helyen előforduló, s sikeresen produkáló hazai ’Nirvana-képviselet’, azaz a Leaner. Esti órákban már tele a hely (pedig többünknek az már világvége), a hangulat alakul odabenn, belecsaptunk a lecsóba nem kicsit, azt hiszem…

IV. Tribute- és Ökofesztivál – Petőfi Csarnok (2010.10.02.)

Így utólag nehéz lenne megmondani, a tribute zenekarok sokasága iránti kíváncsiság vagy a mélyről fakadó környezettudatos felfogás vezérelt azon a bizonyos szombaton a Petőfi Csarnok irányába. Gondolom, nem kell ecsetelnem bővebben (még ha festeni is tudnék…), a két tényező összehozásával megalkotott rendezvényre várták az érdeklődőket. Ráadásul egész napos programot kínált a szervezőség egyénileg, csoportban vagy családostól érkezőknek egyaránt. Erről szólna most rövid, őszinte (?), de legalább garantáltan hiányos mesém.

Rubicon – Kisoroszi Duna Ünnep (2010.07.04.)

Hirtelen felindulásból jött az ötlet, kísérve azt a lehetőség. Ha már ritkán jutok az utóbbi időben Rubicon koncertre, kiváló alkalomnak mutatkozott július 4.-e Kisorosziban. A ráadás, hogy ezúttal a P.Mobil és az Edda előtt állhattak színpadra a srácok. Cseppet sem volt egyszerű dolguk, miután önhibájukon kívül csúszott a kezdés, s olyan közönség számára kellett bemutatkozniuk, mely nem túlzottan ismerte őket. Sőt, legtöbben egyértelműen a két ismert zenekar miatt érkeztek. Lecke feladva, kocka elvetve, kihasználták becsületesen nagyjából 40percnyi játékidejüket. Eredménye: itt is akadt, kinek elnyerték tetszését, azaz szép lassan, de haladnak előre a népszerűség ranglétráján...

Radioaktív – Vadvirág Táncház (2010.07.02.)

Felkészülés teljes hiányában érkeztem a Vadvirágba, igaz, eredetileg tervben sem volt. Fiatalokból álló nagykanizsai csapat játszott főbandaként aznap este, okozva kellemes meglepetést. Miután ritkán fordulnak elő felénk, lemezzel nem rendelkeztem, s tévém sincs, hogy az MTV-n futó klipet lássam (mobilneten meg nem egy élmény youtube-ot használni), maradt az újdonság 100%-os érvényesülése. Időnként kell, s gondolj csak bele: ha nem ajánlják figyelmedbe, másképp hogy ismered meg az újabb zenekarokat?

Ismerős Arcok, Almássy Hall 2010.05.28.

Mielőtt még a május utolsó hétvégéjére eső gyermeknapi forgatag elért volna bennünket, várta program – a zenét és tartalmát tekintve elsősorban- a felnőtteket. Valamilyen tekintetben nosztalgiának is tekinthető az esemény. Mondhatni az Almássy Téri Szabadidő Központan mutatkozott be annak idején - akkor még a $texas zenekarral - Nyerges Attila. Most pedig, ahogy hely történetében Almássy Hall néven indult új fejezet, az Ismerős Arcok adott koncertet. Vendégzenekaruk, a Domino Rock Band pedig műsorával hozta ezt a formát, hiszen az elmúlt nagyjából húsz év hazai rockcsemegéiből szemezgettek jó ízléssel. Aki ezt a programot választotta sok egyéb lehetőség közül, nagyon is tudta, miért teszi: őszinte, tiszta zenére vágyott, minőségében értékelhető hazai felhozatalból.

Metalfest 2010 (05.21-23. Csillebérc)

Izgalomtól remegő gyomorral vártam már a Metalfest-et, egyfelől a jegyár és a zenekarok mennyiségi-minőségi felhozatalának kifejezetten jó aránya miatt. Másrészt a megközelíthetőség és távolság problémája sem állt fenn, lévén a Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központ a budai oldal határán helyezkedik el (szülői szigor alatt állóknak is előnyös helyszín, csak be kellett adni a szülőknek, hogy újra aktív az úttörőmozgalom, s azért kell menniük, mert be lettek válogatva kisdobosnak. És azért Pünkösdkor mert piros betűs ünnep). S a legnagyobb öröm (nem csak a söröm), hogy ezennel elindul a fesztiválszezon, újra lehet a cimborákkal reggeltől estig vedelni a szüleink tudta és dorgálása nélkül, majd minden különösebb következmény nélkül részegen fetrenghetünk a sárban vagy épp saját hányásunkban. Erre egy – a létszámát és támogatottságát tekintve- minden bizonnyal szavahihető közösség feltételezhetően elrettentő céllal közli, hogy ez egy sátánista rendezvény. Erre még inkább felcsillantak szemeim: Hö-hö, tök jó! Akkor vérhányásban is fogunk fetrengeni?

Almássy Hall megnyitó 2010.05.14.

Két év szünet után ismét megnyíltak az Almássy Téri Szabadidőközpont kapui, egész pontosan Almássy Hall néven folytatódik a korábban megszokotthoz hasonló tevékenység az épületben.  Ennek örömére május 14-én  (no igen,  a Metallica budapesti koncertje is erre a napra esett, s nem kevés szórakozóhely igyekezett magához csábítani a potenciális vendégeket) hat zenekaros, majd rockdiszkóval záródó bulival várták a régi vendégeket és új érdeklődőket. Az eredmény egy zeneileg vegyes (rock, blues, metal), jó társaságban hajnalig tartó rendezvény, mely remélhetőleg hamarosan megismétlésre kerül.

EGO-Project és vendégei – Crazy Mama (2010.05.08.)

Így a harmadik X közelében egyre több korombeli cimbora adta-adja családalapításra a fejét és él egyre visszavonultabb módon, maradok afféle ’link’ elem, kit a zene jobban éltet. Náluk előbb gyermek sírását hallani a kiságy felől, míg nálam inkább metal dübörög a hangfalakból. (Nem csak) Hétvégente pedig az érdeklődés és az élőzene iránti vágy képes győzedelmeskedni a nyugodt pihenés ellenében, ennek eredményeképp nézek el rendszerint más-más banda koncertjére.Akár egyedül is.  Zenekarban pedig nincs hiány, legyen szó kezdő fiatalokról, vagy közismert ’nagyöregekről’ illetve az utóbbiakat alkotók új projectjeiről. Legutóbbi esetben ezek keveredésének lehettünk szem- és fültanúi, legalábbis aki ellátogatott a Crazy Mamába, mindenképp. A fellépők listája: Alcatraz, EGO-Project, Engine, WonderDeeR. Végeredmény: főleg új elményként érő, ellenében meggyőző produkciók sora, újfent elégedett távozás a hajnali órákban. Zárórakor. Mikor máskor?

Depresszió 10.születésnap, Pecsa 2010.04.17.

Ha egy zenekar a születésnapját ünnepli, minden egyes alkalommal érezni, hogy repül az idő. Eszünkbe jutnak a korai koncertek élményei, a sikerhez vezető út állomásai, mind mintha csak tegnap lett volna. Hazánk egyik kifejezetten közkedvelt zenekarával is ez a helyzet. Pedig ha rájuk nézünk, látni, bizony fiatalok még ők is. Nem is tűnik régi emléknek, mikor a Tankcsapda vendégzenekaraként berobbantak a köztudatba, jöttek sorra a nagylemezek, már évente nagykoncert a Petőfi Csarnokban, országos turné. S megérkezünk a naphoz: 2010 április 17. Minden évben ekkortájt tartják az évfordulójukat. Az idei már a tizedik. Csak idézni tudom a rajongótábort: „Boldog születésnapot Depresszió!”

20 éves a Toxic Terror, 2012.04.10.

Mindig örömmel konstatálom, ha azt tapasztalom, a fővároson kívül is akad élet. gondolok itt olyan (kis)városokra, ahol egyébként a fémzenét kedvelő fiatalságnak sokszor csak a közös kocsmázás vagy a házibuli marad, mert sokat kellene utazni egy jó koncertért. Vagy akadnak lelkes emberek, akik vadászva  a lehetőségeket, igyekeznek felpezsdíteni  az életet, s az egyébként kihasználatlan épületek egyikében alakítanak ki klubot, rendszeres programmal. Biztosítva a hétvégi nyakizomerősítő gyakorlatokat, anélkül, hogy a többi helybélit terrorizálnák/elűznék tevékenységükkel. Kisújszállásra látogatván pont egy ilyen helyre sikerült bekukkantani, a környék thrash legendája, megalakulásának 20. születésnapját ünneplő Toxic Terror invitálására.

Tim Ripper Owens, Crazy Mama (2010.03.05.)

Ahogy mostanság szokásom (avagy a körülmények kényszere), késő estig tartó munka után, némileg fáradtan vettem célba a Crazy Mamát. Tetőzve ezt a felkészületlenséggel, azaz az est fő fellépőjének munkásságának ismerete nélkül, melyet csak az érdeklődés mértéke pótolt valamelyest. Újabb nagy esemény részesei lehettünk a klubban, a nemrégiben szólólemezt is megjelentető énekes, Tim Ripper Owens mutatta meg élőben, miért is nevezhető olyan jó énekesnek. Az eredmény? Elég volt a látni és hallani a közönséget, az mindent elárult.

Stratovarius, Pecsa 2010.01.26.

Akárcsak jómagam, nem kevesen várták már hónapok óta, hogy újra hazánkba érkezzen a Stratovarius, hiszen elég rég jártak felénk. Igaz, új felállásban, Timo Tolkki nélkül, aki oly régóta volt tag, s alkotott annyit a bandában, hogy elsősorban az ő nevéhez kötötték a Stratovariust. Lehet ez, vagy a hideg, akár a pénzhiány, de a várakozáshoz mérten elég csalódott látvány, hogy mindössze félig telt meg a Petőfi Csarnok. Ami pozitív (azon túl hogy nem nyomorogtunk), hogy a megjelentek lelkes rajongók voltak, s láthatóan élvezték mindannyian a koncertet. Jelenlétükért és lelkesedésükért hálásak is voltak a zenekarok, mindhárom fellépő kitett magáért, a hangulatért. A végén nem tapasztaltam a koncertekből eredően csalódottan távozó arcokat, legfeljebb a nemrég bevezetett házirend-változtatásokon morogtak páran.

Urbán Folklór – Délutáni matiné 2009.12.29

Budapest belvárosában létezik egy kicsinek számító, de annál hangulatosabb szórakozóhely, melyet nemrégiben ajánlott figyelmembe hangtechnikusként tevékenykedő ismerősöm, ki annak idején az Avalon Clubot erősíthette. Kiindulópontnak máris jó. Majd jött a hír az Overall Music révén, egy éves születésnapjukat kívánták bulival ünnepelni, aznap (december 29.) két helyen is, ebből egyik volt a Delirium Pub. Végül invitált az est első fellépője is, s döntöttem úgy, tényleg lenézek, hiszen őket is rég láttam. Nem is késő estére, ugyanis viccesen felfogva, saját szavaikkal élve is délutáni matinénak nevezték az este fél hetes kezdést. Fogalmazhatnék róluk úgy, hogy az Urbán Folklór nem más, mint a „kétbalkezes alternatív punk zenekar”, mely első ránézésre a komolyság legapróbb szikráját is mellőzi, s mégis kilóg a buta punk kategóriából. Ha megadod nekik az esélyt, s figyelsz kicsit is, rájössz miért. Ha nem, akkor meg feleslegesen magyarázom.

Tankcsapda – 2009.12.19.SYMA

Nem első, s vélhetően nem is utolsó alkalommal jutottam el Tankcsapda koncertre, ahogy történt ez december 19-én. Nem véletlen mondható el róluk, hogy letettek valamit az asztalra, azaz nem is keveset. 20 évük alatt alkottak annyit, s hiába látni őket az összes nagy hazai fesztiválon, mellé rengeteg más helyen lépnek fel, telhetetlen és hatalmas a rajongók tábora. Mennyire? Hazai rockzenekarként, olyan estén, mikor szakad a hó, behal a város közlekedése, megtelíteni a SYMA-csarnokot szerény véleményem szerint eredmény (áprilisban a nagyobb múltú Scorpions nem hozott ennyi látogatót, igaz, legalább duplájába is került a jegy).  S nem csupa tizenéves suhancokkal, hanem attól a korosztálytól kezdve huszas,harmincas, negyvenes éveiben járók közül is lehetett észlelni nem keveset. Vagy épp a szomszédom, aki saját bevallása szerint a ’70-es évek vége óta jár koncertekre. De lenézett, régen voltam, kíváncsi vagyok címszóval.

KISSMASS Party, Crazy Mama 2009.12.11.

Fárasztó, munkával töltött hét után, egész pontosan péntek este 10kor műszak végén, mi sem lenne egyszerűbb, mint hazamenni és pihenni egy jót? Na persze, gondolná az ember. A Crazy Mamában viszont a Kiss Forever Band játszott, gondoltam egyet, s első utam oda vezetett, mondván, valamennyit biztos láthatok belőlük még. Az időzítés nem is lehetett volna tökéletes, érkezésem után nem sokkal kezdődött a koncert, így csak az előzenekarról csúsztam le. Minden kétséget kizáróan megérte beugrani, félretéve a fáradtságot és az utána következő hazaúttal kapcsolatban felmerülő problémákat egyaránt. Ez a műsor annál többet ér. A zene és előadásmód kiforrott formája, de nincs nagy viszonyítási alapom, hogy olyat merjek állítani, talán jobb, mint az eredeti? Ezt mindenki eldönti szépen magának, de csalódni semmiképp nem lehet bennük. Szerintem.

Beauty and the Beast – 2009.11.27.Diesel

Idén a második olyan nagyobb budapesti rendezvénynek lehettünk részesei, ahol a női énekeseket felvonultató csapatok kapták a főszerepet, elsősorban a zeneileg ’goth metal’ kategóriába sorolható bandák közül. Igaz,ez utóbbi nem hazai egyéni kezdeményezésként jött létre, hanem a Beauty and the Beast turné magyar állomásaként, öt külföldi és két magyar zenekar fellépésével. Az egészét tekintve hangulatos este volt, csupa kellemes, dallamos zene, néha bekeményítve, de mindenképp könnyen emészthető formában. Továbbá olyan külföldi bandákhoz lehetett szerencsénk, akik nem fordulnak meg oly gyakran nálunk, s bár egyértelműen erősen rétegzenéről van szó, rendelkeznének elég nagy rajongótáborra ahhoz, hogy egy ilyen méretű rendezvényen kellő létszámban jelenjenek meg emberek. Főleg hogy az efféle program se túl gyakori kis hazánkban.

Masterpiece,Nimfonia - Miniturné Erdélyben (2009.10.28-31.)

Nagy örömömre szolgált, mikor is a Nimfonia és a Masterpiece zenekarok meghívására végigkísérhettem őket októberi miniturnéjuk 4 állomásán. Ráadásul Erdélyen, ahova egyébként is szerettem volna eljutni. 4 városba látogattunk el, Nagyvárad, Arad, Székelyudvarhely és Kolozsvár szerepelt a palettán. A négy városba látogatással szép nagy kört tettünk, mindenhol más és más közönség, de nyíltan állíthatom, hogy négy fergeteges hangulatú bulit élhettünk át. Mindenütt hálás közönség, jó hangulat, mindannyian örömteli perceket élhettünk át, s elégedetten távozhattunk. Ezt a turnét kár lett volna kihagyni, s élőben is megtapasztalhattam, az erdélyi közönség és vendéglátás mennyire különbözik a hazaitól. Komolyan mondom, kevés volt ez a négy nap, menni kellene vissza....

Tribute Night, Diesel 2009.10.16.

Már javában tartott a buli, mire sikerült megérkeznem, s ahogy a fellépők sorát figyeltem, pont azon bandák közül maradtam le egyről, mely érdekelt volna (Bastards of Bodom). Sebaj, ettől még nem dől össze a világ, csak várni kell a következő alkalomig. Ott van még a többi csapat, érdeklődve figyeltem, ki mit alkot, hiszen mindannyiuk elég fiatal tagokból álló tribute-banda, s többé-kevésbé olyan bandák számait játsszák, mely kíváncsivá is tett, mennyire képesek áthozni azt a zenét és hangulatot. A pultot se látogattam gyakran – pedig most bezzeg nem volt tolongás, hanem ha már kényelmesen elfértünk a teremben s érdeklődve mentem, ott töltve az idő nagy részét elemeztem magamban a színpadon történteket. Összesítést nehéz mondani, mivel elég eltérő bandák voltak, inkább külön-külön érdemesebb pár szót ejteni róluk.

Gyöngyvér lemezbemutató – 2009.09.11. Wigwam

A Gyöngyvér történetében is elérkezett az a pont, amikor komolyabb lemezbemutatót szervezett, harmadik nagylemeznél szükségesnek is mondható. S hogy igazán meglepetésekre számíthasson a közönség, maga az album sem volt előtte elérhető, aznaptól kaphatták meg a rajongók, illetve aki belépőt váltott, annak jutott ajándékba belőle egy példány. Ha röviden kellene megfogalmazni, mi is történt azon az estén, hogyan telt, mit láthattunk-tapasztalhattunk, annyit lehetne mondani, hogy csalódást most sem okoztak, folyamatosan kitesznek magukért. Ez pedig ismét fontosabb esemény volt számukra is, ez érződött is az első perctől az utolsóig.

Hollywood Rose unplugged, Orczy kert (2009.08.25.)

Eddig észleléseim szerint megoszlanak a vélemények a helyről - nevezzük is meg: az Orczy Kert. De attól még ott a Rock-tó Café, hetente többször koncerttel - sajnos ott is 10körül abba kell hagyni az élőzenét, s a nyitva tartás se túl hosszú - ed ki lehet fogni megfelelő programokat. Ki hogy, én pl. hirtelen felindulásból, de lenéztem, nagy örömömre ismerős arcokkal is találkoztam, Többe között Don-nal, aki hozzám hasonlóan szintén megírta a saját véleményét a buliról. s ha már így állunk, miért ne közölnénk le mindkettőt pár kép társaságában? Jó olvasást emberek!

Hollywood Rose lemezbemutató 2009.05.22

Hollywood Rose koncerten voltak már közületek sokan, (akár) sokszor, s még mindig képesek teltházas koncerteket összehozni. Így történt ez május 22-én is a Rocktogonban. Pedig előre lehetett tudni, hogy rendhagyó buli lesz, olyan, amihez eddig senkinek nem volt szerencséje, s nem azt kapjuk, amit eddig megszokhattuk. Legalábbis tartalmilag. Valami egészen mással készültek erre a napra, szó nem volt egy újabb Gns’N’Roses tribute-estről. Ismét egy megmérettetés következett számukra, ahogy mi is, ők is kíváncsiak várták, miként sikerül az április elején megjelent lemezüket bemutató koncert. Aki volt,  s látta-hallotta, elmondhatja, ezúttal is ’sikeres vizsgát tettek’ a srácok.

Toscrew, After Music Club (2009.05.18.)

Részben meghívás, részben a kíváncsiság vonzott le május 8-án az After Music Club-ba egy kis péntek esti metálkodásra, ahol aznap a lépett fel Toscrew, az Angerseed valamint az Agregator. Utóbbi két bandáról eddig csak névleg hallottam, nem bővebben, ezúttal sem tudok sokat mondani, mert hamarabb lépnem kellett dolgaim intézni, aztán pihenés. Csak a Toscrew az, amihez egyáltalán volt már korábban szerencsém, miattuk néztem le, s ezúttal ők indították az estét. Idén történt némi, szemmel is jól látható változás a bandában, a billentyűk mögé Hegedűs Hanna került, s részben ennek köszönhetően már az új dalok is másabb felfogásban íródnak (saját témákat, ötleteket ad az új ötletekhez), persze a banda fő irányvonalát nem hagyta el, sokkal inkább kezd kiforrni a project. Persze nagyon új még ez a dolog, de úgy tűnik, ez lesz a jó irány. Érdekes zenekar, nem mondhatom, hogy első számú kedvenc és bármikor meghallgatnám, elmegyek bármelyik bulijukra. Hangulatfüggő. De ennyi esélyt megérdemelt, 2008 nyara óta nem láttam őket, ezért is vált érdekessé, mit hozott a változás feléjük.

Tűzmadár 10. születésnap, Avalon (2009.05.15.)

2009-et írunk, több zenekar számára jelent ez kerek évfordulót, az egyik ilyen, melyhez szerencsém volt, a Tűzmadár. A Diesel-ben tartották 10. születésnapjukat megünneplendő koncertjüket 3 másik, jobbára hozzájuk is közel álló zenekarral: Rubicon, Alhana és Avatar. Kellemes összeállítás, de ami érdekesebbé tette, a további meghívottak, felidézve a zenekar elmúlt tíz évének állomásait. A régi, a csapat életében fontos tagok is megjelentek, s játszottak újra együtt pár dal erejéig. Alapjáraton hosszú estének indult, de a végére már mondhatjuk bátran: ez már inkább Tűzmadár-maraton lett a végére :)

4

Stick Men Tour, A38 (2009.05.05.)

Érdekes, s egyben nagyszerű zenei élményben lehetett része május 5-én az A38-ra látogató közönségnek. Már a hely is nagyszerű választásnak bizonyult, mert bizony ehhez a produkcióhoz nagyon szükséges a jó hangzás, amiben itt szerencsére nem volt hiány. Hogy mitől érdekes az egész? Nem tipikus zenekari felállás az, melyben érkezett a 3 tag: Tony Levin, Michael Bernier és Pat Mastelotto. Pat egyszerre dobol és kezeli a samplert, míg Tony és Michael nem az általában megszokott látványt nyújtja, mivel gitár helyet az úgynevezett ’stick’-en játszik. Érdekessége, hogy bár gitárra alapoz elsősorban, eltér a használata: párhuzamos kézhasználatot igényel, több húr, több funkció. S amit abból ki lehet csalni, már csak az előadóművész fantáziáján és rátermettségén múlik. Ebben pedig nem volt hiány, igazi hangorgiát kaptunk, zenei csemege ínyenceknek, mely valódi elismerést érdemel.

Szeptemberfeszt 2009, Budapest, Népliget

Az egész fesztiválon nem volt lehetőségem részt venni egyéb elfoglaltságok (interjú, máshol előre lebeszélt koncertek látogatása) révén, viszont jött a vasárnap. Egész éjszaka buli, majd a kelleténél is sokkal kevesebb alvás, mire rugdosnak ki az ágyból, hogy menjünk, mert pörköltfőző verseny, s ha már beneveztünk, meg kellene jelenni, viszont ’technikai okokból’ elmaradt a mi csapatunk alkotása, a Rocközön stábjához csatlakoztam segítkezni. Oda gyülekezett a csapat leginkább - mindkét közösség részéről - s mondhatni, elsősorban azok érkeztek ki, akik egyébként is jönnek a hasonló összeröffenésekre, igazán jó társaság, ahogy a hangulaton is érezni lehetett. A főzésről annyit, mint azt többen tudják azóta, különdíjas lett a pörkölt, hamar el is fogyott- dicséret a szakácsnak. A társaság pedig utána is jelen volt, elég sokáig, változó felállásban baráti beszélgetések, sör, bor, páran a családostól érkezők gyerekeivel is foglalkoztak, nem láttam olyat, ki ne érezhette volna jól magát. Voltunk koncerten is, ott ért egy olyan kifejezetten negatív pillanat, mely felhúzta bennem a pumpát – teljesen érthető okból.

VOLT 2007, Sopron

1.nap: Július 5-e volt a nap, mikor a Pesti forgatagból kivergődve nyugatnak indultunk dolgozni és metálkodni pár napra a soproni VOLT fesztivál keretein belül. Esti érkezésünkre már kissé felázott az agyagos talajú parkoló, ahol a nagyszínpadról kihallatszódó, a magyar elektronikus zenei szféra egyik legjelentősebb alakja, Yonderboi dallamai szolgáltattak alapot dagonyázásunkhoz, mire sikerült normális helyet találni hála a kedves parkoló-felügyelő lányoknak, majd siettünk a jegyekért. Az átvételük, majd a kötelező táskamotozás a hosszú sor ellenére meglehetősen gyors volt, mindamellett meglepően normálisak és korrektek volt a biztonsági szolgálat emberi a közhittel ellentétben! Már fél tíz fele járt az idő, mikor még komoly feladat előtt álltunk : helyet találni a sátornak, majd felállítani, igyekezni sem ártott, hogy valami koncertet is elcsípjünk még, de a magyar ember találékony, a problémákat gyorsan megoldva már robogtunk is a Viva Megawatt Arénába.

A legrégebbi magyar metálbanda, a Moby Dick már pakolt a színpadra, mire odaértünk, nem váratták sokáig a nagyjából 2/3ig telt sátornyi közönséget (ami szép mennyiség), rázendítettek, elég sok dal került sorra legutóbbi (Se nap, se hold című) lemezükről, na meg az elhagyhatatlan régi dalok, melyekkel 15-20 éve alapozták meg a nevüket. Bár sokan azt hinnék, már nem nagyon létezik a zenekar, vagy csak vegetál, ki kell ábrándítsam őket, ez a fellépés is bebizonyította, habár lemezeket, új dalokat kevésbé gyártanak, annak ellenére nagyon is élnek!

A következő fellépő is régről ismert név, sokak kedvence mindmáig, nevezzük nevén, Kalapács Józsiról van szó. Jelen esetben Kalapács néven futó bandájával mutatta meg, milyen az igazi fémzene (magyar módra). Az elmúlt évek termései mellett ők sem hagyhatnak ki régebbi dalokat, mint pl. a „Bűnöm a rock” vagy a „Mindhalálig rock’n’roll”, melyeket különösen nagy örömmel fogadott a  még mindig elég nagy létszámú közönség. Bár dinamikus és jól összeállított fellépést nyújtottak, a koncert után úgy vélekedett a zenekar, a kései időpontban is kissé punnyadtan játszottak. Ennek ellenére szolgált a láthatóan pozitív reakciókat adó vendégsereg látványa, számomra is életem egyik legjobb koncertélményének tudható be.

2.nap

Az első napot még ki sem pihentük rendesen, mire újra munkához láttunk, délután 3-kor kezdett a Wisdom a Viva Megawatt Aréna színpadán. A korainak nevezhető időpont ellenére nem pangott a küzdőtér, de azt sem állíthatom, hogy nyomorogni kellett volna, miközben a banda csüggedés nélkül játszott. Angol nyelvű énekkel, heavy/power metál elemekből építkező zenéjük tökéletes ébresztőnek hatott (bár nekem így is befért egy kávé, mintegy megszokásképpen). Itt jelentették be azt is, hogy hamarosan megjelenik nagylemezük Japánban is, remélhetőleg lesz olyan sikere, mint itthon!

Másodikként a folk-elemeket és részben magyar témákat felhasználó Dalriada érkezett. Egész jól megszerkesztett produkcióval készültek, bár a viszonylag korai (délután 4óra) fellépés közönség szempontjából nekik sem kedvezett túlzottan. Lemezeiket jópárszor hallottam már, azért is voltam kíváncsi rájuk élőben, már csak azt nem tudom eldönteni, tényleg vontatott volt-e a szereplésük, vagy a kevés alvástól rámtörő álmosság miatt tűnt annak. Legtöbb számuk elég hosszú, ennek ellenére nem is keveset sikerült lenyomniuk nagyjából egy óra leforgása alatt, sorra kerülhettek olyan dalok, mint pl. a „Rab gólya”, a „Védj meg láng” és a 2 részből álló (és két albumra elosztott) „Szondi két apródja” is. Kellemes kis koncert lehetett volna, de inkább egy későbbi időpontban, remélhetőleg legközelebb sikerül úgy kifogni.

Igazán érdemleges fellépők híján jöhetett a pihenés (pontosabban pihentető sörözés), majd este 7óra magasságában betekintettünk az Auróra koncertjére, meglepődve tapasztalhattam, mennyire megtelítették a küzdőteret, a majdhogynem álló füstben kissé kocsmahangulatot idézve vegyült fiatal és öreg, miközben a színpadon az egyik legrégebbi magyar punk-banda nyomult. Attól, hogy én nem rajongok értük, elismerésem, ennyi év elteltével még mindig jól bírják, tudnak olyat nyújtani, amire igény van, mégsem igénytelen.

Majd 9 körül  a nagyszínpadra érkezett a Quimby, főként fiatalokból (észrevételem szerint elég sok, 3féle : visszafogott és szerény megjelenésű, jajj de esetlen, vagy húdetrendivagyok kiscsajból) álló láthatóan nagy  létszámú közönség előtt játszhattak. Az indítással teljesen elégedett vagyok, egyaránt dallamos és mozgalmas dalokat hallhattunk, ami mindössze 20 percig ha tartott, majd átváltottak lassabb, szinte tüntyi-prünytyi dallamokra, olyan szinten, hogy újabb 20 perc elteltével ismét erősen éreztem a kávé hiányát, nem is tagadom, utóbbi mellett döntöttem.

Kicsit frissülve a Vodafone-Samsung Arénába lestünk be. Pusztán a kíváncsiságtól hajszolva, hiszen nem gyakran látni a Szlovéniából érkezett Laibach-ot szerepelni felénk. Vetítéssel kísért, elektronikus-akusztikus alapokra épülő meglehetősen mély hangvételű, jelen esetben főként új lemezükön szereplő himnusz-feldolgozásokból összeállított koncertjükkel érdekes színfoltot képviseltek a fesztivál fellépői között.

Késő este, nagyjából 11-re kezdhetett a sokak által várt, fesztiválokon igencsak ritkán megjelenő Ákos., ki már a délután folyamán egy kisebb koncertnek megfelelő beállással jelen volt. Komplett show-val készült (melynek elemei a szimfonikus kíséret, 4 tagú vokálkar, kivetítő a háttérben különböző látványelemeket nyújtva), egy nagy csokorba állítva dalait. Hiába a nagy felkészülés, sajnálatos módon valami mégis hibádzott, maximalizmusát ismerve nem csodálkoznék, ha utána lett volna pár keresetlen szava a felelősökhöz.

Közben a Megawatt-sátorban már rákezdett a Bikini, siettem is át inkább oda, csak olyannyira megtelt ez a hely is, hogy némi gondot okozott a színpad közelébe jutni, de rá lehetett venni több személyt is, adjon helyet maga mellett, miközben a „férfi megy, a nő marad”. 1-2 új dalt beékelve sorra jöttek a régi nagy slágerek, fergeteges buliban lehetett részünk, amint több ezren csápolva D.Nagy-al együtt énekelték a dalokat, kérés nélkül is. Lukács Peta pedig ismét bizonyította, megérdemelten nevezhető az egyik legjobb hazai gitárosnak. Sikerült olyan hangulatot teremteniük, nem számított már, részegen ki visz majd haza….

A P.Mobil követte őket, valamivel kisebb közönség előtt, bár őket ez már cseppet sem zavarja, hiszen aki jelen van, az biztos hogy legalább szereti őket, s nem valami trendiség miatt maradt az erőteljesen magyar hangvételű koncertre. Miközben Rudán Joe a tőle elvárható tökéletességgel énekelt, Schuster Lóránt többnyire konferált, majd ismét meghúzta a borosüveget. Az a fajta zenekar amit vagy imádnak, vagy utálnak, de nem kell megvetni senkit a véleménye miatt, zenéről van szó.

3.nap

Elég korán, már délután 2kor belekezdtünk, méghozzá egy, érthetetlen módon a főleg elektronikus zenére épülő Vodafone-Samsung Arénába helyezett műsoron, melyet a túlzottan kis közönség miatti csalódottságában az énekes is csak Tűzmadár-matinénak hívott. De legalább becsületesen végigjátszották, minden szám közé beékelve néhány poén, de nem lehetett túl sokat kezdeni a jelen lévő kb. 20-30 másnapos avagy ébredező emberkével (beleértve magunkat is), talán legközelebb.

Vissza a metálos sátorhoz, csak ne lenne olyan meleg bent. Késve érkezett a Cool Head Clan, de legalább kárpótoltak bennünket egy hangulatos-pörgős, egyben szórakoztató koncerttel, saját dalokkal, feldolgozásokkal egyaránt, punkosra véve a figurát. Elégedettségünkhöz mindössze egy dolog hiányzott, egyik legismertebb és legkedveltebb feldolgozásuk, a „Szeresd a testem” kimaradt. Nagy hiba.

Erősen a késésekről szólt a nap, mint később kiderült, egy, valahol az odavezető úton kigyulladt kamion hatalmas torlódást okozva nehezítette az aznap érkező zenekarok lejutását. Így legalább fél óra csúszással kezdett az Insane is, a lehető legjobban kihasználva kevés fennmaradt idejüket, minimalista konferálással pörgették a kénytelen kényszerből rövidített dallistát, ennek ellenére meglehetősen jó produkciót nyújtva. Többen hiányoltak valamit, nem mást, mint Oszit, az énekest, mint kiderült később, nemrégiben kivált, s az addig besegítő srác vette át a szerepet. Ez már nem ugyanaz, annyi szent, de ettől még ugyanolyan jó, szerintem.

A nap egyik fő programjához érkeztük, Tankcsapda a nagyszínpadon. Ahogy azt Lukács is megemlítette, nem éppen kellemes, hogy 2 sokkal inkább elektronikus zenei vonalat képviselő banda közé ékelték be őket, de ha már eljöttek, pörögjenek a punkok. Nagyjából 80 percig nyomták is, lassításokat elhagyva, s bár relatív távol álltunk, még így sem úszhattuk meg a pogót. Miután Rage hozta magával a fotómasinát, arra is ügyelni kellett, úgyhogy ha muszály volt, szorgosan lökdöstük odébb a túlzottan pattogó, főleg 15-16 éves ifjoncokat. De azért jó volt az, aki nem bírja, az meg minek van ott. Rengeteg dalt hallhattunk legutóbbi lemezükről, idén ki tudja hanyadjára mondhatta el Lukács, a „nevem rock”, nem kell semmi, nem akar mást, csak füstöt és lábdobot, de ha már be vagyok rúgva, jöhet Johnny a mocsokban, és akkor már California über alles, mégis az élet a legjobb méreg.

Ki is száradtunk, irány sörért, persze hogy rengetegen vannak, persze hogy túlmelegedett a sörcsap és persze kevés a személyzet is, tehát vagy várakozol türelmesen, vagy megunod és pofátlan módon furakodsz és nem hagyod békén a csapost, amíg nem téged szolgál ki. Ennyi opcióból választhattam, majd sikeresen hozzájutottam a szükséges tele korsóhoz, melynek tartalma már akkor se volt elég hideg, mikor kicsapolták…és persze hogy híg, igazi fesztiválsör, de legalább van. 11-re volt kiírva a Prodigy, ehhez képest húzták a népet, jó fél óra csúszással kezdték el kirázni a szart is az emberekből erőteljes basszusmeneteikkel, olyannyira sikeresen, a gyengébbek már első szám alatt jól láthatóan távolodtak a hangfalak és a színpad közeléből. Ehhez edződni kell, nincs mese, pláne, ha 100 méterrel arrébb is rezget a mély. Lenyomták a legismertebb számaikat, végig dübörögve, félplayback módon ugyebár, mert másképp nehéz lenne, csak azt tudnám, minek volt a basszgitáros, mert kihallani nem igazán lehetett, avagy ő is látványelemet képviselt, miután nehéz volt messziről eldönteni, férfi-e vagy nő. Részletkérdés, a „koncert” legalább sikerült, még ha itt a visszatapsolás semmit sem ért is.

Levezetésképp ismét Megawatt Aréna, épp a Black Out játszott, elég szerény létszámú, mondhatni ténylegesen nézőközönség előtt, s bár a banda még mindig él és virul, ez az eset Kowalsky hiányából fakad, vagy mennyire játszott közre az éjjel fél kettes koncertkezdés?

4.nap

Gyengén indult a negyedik napunk, hogy változtassunk rajta valamit, leültünk ismét sörözni, pechünkre az Vodafone-Samsung Aréna közelében találtunk helyet, így végigszörnyülködtük akaratlanul is a Vad Fruttik valamint a Csókolom nevű bandák szereplését, mai napig úgy gondolom, ahhoz nagyon be kell rúgni, s még akkor se tetszik, legfeljebb ha jön a „sárga zsiguli”. Este 6ig kellett várni, bár én akkor se voltam elragadtatva, kellemes, dallamos zenét játszana a Heaven Street Seven, de ettől mégsem az én vonalam, legfeljebb angolul. De legalább Rage örülhetett :)

Megawatt Aréna ismét (viccesen mutat rajta a Viva jele még mindig számomra), színpadon épp a Fish! Néven évek óta egyre népszerűbb pesti illetőségű banda, korábban nekem is nagyon tetszett, s még mindig nagyon jót nyomnak élőben, annak ellenére, hogy a lemezük inkább förtelmes. A klipes daluknál hiányzott közülük kicsit a régi gitáros, de mit tehetünk? Ilyen ez a popszakma. Azon túl teljesen rendben volt, nem csak jól szólt, az énekes jelleme is olyan, amilyen, legalább a színpadon jó bulit csinál.

Viszont fél 8kor nagyszínpadon Depressszió, amit már jobban vártam. Mintha bemelegítőt tartottak volna, az első pár szám valahogy nem úgy szólt ahogy kellene, leginkább nem elég hangosan, de korrigálták időben a problémát, utána viszont szépen belecsaptak a lecsóba, bizonyítván, hogy jó, jó van már egy közkedvelt banda már Debrecenből, de te „csak lásd”, nekik is kijár már egy hely a magyar rockzenei palettán! Ha ezzel valaki nem értene egyet, akkor pedig  „sokkold a rendszert”, és zúztak tovább.

21:00 elmúlt, s már Lovasi András jellegzetes hangja száll a nagyszínpadról, csupa ismert dallam, nem csoda, hiszen a Kispál és a Borz zenéje könnyed és befogadható, rengeteg helyen játszák, sokan szeretik, tehát ha akarod, ha nem, úgyis eljut hozzád is egyszer. Ettől még nem leszel rajongó, csak tudod legfeljebb, hogy van ilyen is. Nem volt nagy pörgetés az elején, sokkal inkább neveztem volna ezt is csendes-ülős koncertnek, így nem bírtuk sokáig, meg már kezdtünk megint kiszáradni.

Tankolás után Megawatt, soproni zenekar játszik, a Blues Floor, olyan jól, hogy elsőre tetszik. Nem 100% blues, annál rockosabb kiállású, de egyszerűen csak jó, legyen szó saját számukról, vagy feldolgozásról, vagyis sokkal inkább más felvételének előadásáról. Meglepő, nem csak nekünk jött be ennyire, elég sokan maradtak benn,ahhoz képest, hogy időközben már rákezdett a közelbe eső nagyszínpadon a Korn, többé-kevésbé még be is hallatszott, ezért húzódtunk mi is a hangfalakhoz közelebb.

Na de véget ért a Blues Floor, és csak másodjára jár nálunk a Korn, lessük meg, mit produkálnak, jobb avagy rosszabb lesz, mint a Szigeten volt. Viccesen hatott, amennyire szemmel láthatóan nem sokkal, de mégis kevesebben voltak jelen, mint Prodigy-n. Pedig most jó volt, technikai problémák nélkül, élvezhető és korrekt, az első sorokban tartózkodóknak legalább annyi fájdalma lehetett napokig, mint aki Tankcsapdán volt ugyanott elöl, de ez benne van. Rage kibontva haját előrébbnyomult kicsit, én meg csak őriztem a fényképezőgépet, ahhoz hogy használható képanyagot hozzunk, túl messze voltunk (még előrébb menni igencsak problémás), s már nem az alkohol hiányától voltunk kevésbé stabilak. Végülis belefér, 4 nap után először sikerült berúgni, s nem a wc-ajtót.

Azt est vége megint a Megawatt Aréna lett, meglestük, mit alkot Ganxsta Zolee és a Kartell. Ez sem rock, igaz, de megnézhetjük. Egy laza kis műsorral készültek, sőt, túl lazának tűnt, de szervezett volt, s hallatták hangjukat mikrofonjaikba, amíg a még éber illetve arra bolyongó emberek a sátor legalább felét megtöltötték. Majd ahogy a „zenekar” ideje lejárt, gyorsan leléptek, s ennyi, vissza már nem jöttek, kezdődjön a VOLTzáró rock-diszkó Dj Paplan segédletével, mi meg csámborogtunk egy jót még a fesztivál területén, majd ismét az egyik sátorból jól hallható teknóra kellett elaludni, még utolsó éjjel is. Hogy jövőre megyünk-e? Ezer örömmel, persze hogy jó VOLT, ott a helyünk!

  

Nightbreed 2007, Ecsegfalva

Mennyire jó néha a több tízezeres tömeget elkerülvén 2-3 napos, családi-baráti hangulatú rendezvényen részt venni? Olyannyira, hogy idén sem a hőség, sem a vele járó közlekedési problémák nem tántorítottak el attól, hogy életemben először végre ellátogassak a Békés megyei  Ecsegfalván (ami olyannyira vidék, merre már a vonat se jár) már hagyománynak számító Nightbreed fesztiválra. Kellemetlen dolog azt érezni, ami az utóbbi években erőteljesen jelen van, miután a nagy hal megeszi a kis halat, a nagy fesztivál elnyomja a kisebbet. Ennek ellenére még nem adta fel a küzdelmet a De Facto énekes-dalszerzője, Tóth Gyula, és segítségképp a Negative Art idén már 11ik alkalommal próbált összehozni egy jó kis 7végi rendezvényt, minden nehézséggel dacolva.

EFOTT 2007, Vekeri Tó, Debrecen

Itt az egész nyár, különböző okokból mégsem jutsz el nyaralni, mit érdemes tenni? Irány fesztiválozni! Legalábbis én ezt tettem, ellátogattam az EFOTT-ra. Tudom, most irigykednek páran, hogy már a 3ik idén, ahol jelen vagyok (bevallom, többre szerettem volna eljutni, ha lehetőségeim engedik), viszont nem csupa móka és kacagás, dolgozni is kellett, de talán az egyik legjobb, mit ember kívánhat. Készült jónéhány kép a fellépőkről, s a fesztivál egyéb történéseiről, emellett elmesélem most néktek, mi minden történt a Vekeri-tónál.

Nightwish, Debrecen 2009.04.04.

A ’Dark Passion Play’ megjelenése óta mind a mai napig él a ’Tarja vagy Anette jobb és melyikükkel milyen a Nightwish’ vitatéma, elvégre az énekes cseréje a leginkább szembetűnő, s ez időnként meg is osztja a közönséget. Van aki a régit pártolja, más az újat, de az eddig tapasztaltak alapján a többség  továbbra is ugyanúgy szereti. S ezt nem a fórumokon található kommentekből veszem, elég megnézni, hogy a jelenlegi felállásban is már másodjára érkeztek hozzánk, s lássuk be, a korábban megszokott PECSA-beli koncerteken túlnőttek. Egyrészt közönségben (lásd többek közt a befogadóképességet), másrészt értékelik a hálás magyar közönséget is annyira, hogy hozzánk is eljut ugyanaz a színpadi technika, amivel az európai turnéra készültek, s teszi az teljessé a műsort, akkor is, ha netalán valakit kizárólag a zene érdekelne. Ha a közönség soraiból nézzük a dolgot, egyáltalán nem hátrányos, ennyi kijárt már a lelkes rajongótábornak. 

Metalchamp hazai elődöntő vol.02. - Kultiplex (2008 május)

Május 25-én, pénteken került megrendezésre a Metalchamp hazai elődöntőjének második fordulója, melyre Cselik kollégával látogattam el, elsősorban a Vale of Tears szereplésére voltam kíváncsi, valamint a felhozatalt illetve a kötelező feldolgozások listáját látva figyeltem fel a rendezvényre. Csalódás nem is ért, egyrészt jól szervezett este volt, viszonylag gyors átszerelésekkel zajlottak a koncertek, s a minőségi felhozatalnak köszönhetően igencsak erős volt a mezőny, megnehezítve ezzel a zsűri dolgát, bár szerintem a közönségszavazás fontosságának mértéke túlzottan befolyásoló volt, így részben "bratyizós" alapon ment a továbbjutás (azaz ki csalt el magával több embert), kissé hátrányba szorítva ezzel a szakmai értékeket. Mindenesetre nagyon jó este volt, gratulálok a zenekarok szerepléséhez, bebizonyították, hogy hazánkban bőségesen van tehetséges zenészek! Tovább jutók : 1. Ideas 2. Damned Spirit’s Dance 3. A Loosing Season

Emergenza.középdöntő, Kék Yuk 2008.05.09.

Az utolsó előtti elődöntőre jó szokásomhoz híven késve érkeztem (így jár az, kinek dolgoznia kell), ebből eredően az estét kezdő, idáig Kárhozat néven szereplő zenekar fellépésének legjobb esetben is csak a felét halottam (szerencsére volt hozzájuk szerencsém korábban is, így túl sokról nem maradtam le, csak jó lett volna végig lenni). -Itt jelentették be azt is, miszerint a továbbiakban Lost in Time néven folytatják.- A koncertről röviden annyit, hogy az elvárt formát hozták, utóbbi időben azt észlelni, hogy egyre javulnak, ebben nagy szerepe lehet a nemrégiben véghezvitt változtatásnak, s Ádám kifejezetten bevált basszgitáron, Szabi szólói is egyre jobban szólnak, a színpadi kiállásban is rengeteget fejlődtek az elmúlt évekhez képest. S bár ők játszottak elsőként, ami nem a leghálásabb szerep, sikerült jó hangulatot kelteniük, felrázni a Kék Yukba még jobbára beszivárgó közönséget.

Húsvéti Metal Vihar, Avalon 2008.03.22.

 Épphogy csak tavasz van, de már gyakorlunk a nyári fesztivál-hangulatra, no meg arra, hogy bírjuk a strapát. Húsvéti Metal Vihar néven szerepelt az a hosszú és tartalmas rendezvény, melyre ellátogathattam, ismét nagy kedvenc helyemre, az Avalon Clubba. Délután háromkor kapunyitás, és az ígéreteknek megfelelően hajnalig tartó buli, 8 fellépővel, ebből 3 külföldi. Ráadásul ha azt vesszük, egészen baráti áron. S ismét köszönet a szervezésnek, fennakadás nélkül mentek a dolgok, nem kellett hosszú sorokat kivárni, készültségüknek köszönhetően még a pultnál sem (ahhoz képest, hogy csak a külső rész volt nyitva, a hátsó pub a fellépő zenekarok számára volt elzárva előlünk, ahogy ez ilyenkor szokás). Hogy mely bandák szerepeltetésével próbálták elcsalni a népet? Hazai részről jelen volt a Salvus, Rotor, az estére külön programmal készült Moby Dick , a Vida Rock Band, és az új lemezét promotáló Ad Astra, külföldről pedig a rendszeres visszatérő, új lemezével turnézó Brainstrom (D), a tavalyi Alhana-tábor után ismét ellátogató Sabaton (SWE), s első alkalommal nálunk járó Pagan’s Mind (N).

Helsinki éjszakák, Kék Yuk 2008.03.21.

Az előzetes tervek szerint egy rövid, laza kis estének indult a péntek, ezzel ellentétben a zenekarok hozzáállása és a hálás közönség jóvoltából sikerült ismét erősen az éjszakába nyúlni. Helyszín a Kék Yuk, ahol ismét játszott a Garden of Eden, ezúttal a Moon, a Dharma és az Autumn Twilight társaságában. Többé-kevésbé ismerve a bandákat, biztos voltam benne, hogy csalódás nem fog érni, utólag pedig nagyon pozitív élményként könyvelhetem el ezt a bulit is, annyi meglepetés ért, többek közt néhány, elsőre érdekesnek vagy meglepőnek ható, de annál jobban sikerült újítás két fellépő részéről is.

Flotsam&Jetsam, Avalon 2008.03.09.

Szépen indul az idei év, jobbnál jobb rendezvények sora vár bennünket, időnként nehéz eldönteni, melyikre is menjünk. Ebből eredően én is kénytelen vagyok szelektálni, igyekszem csak arra menni, ami kifejezetten érdekel. Kifejezetten örültem is a lehetőségnek, mikor március 9-én eljuthattam ismét az Avalon Clubba. Elég megnézni oldalunkon a regisztrált tagok kedvenc zenekarainak toplistáját, látni, mennyien ismerik és szeretik a Metallicát. De hányan tudják közülük, hogy az egyik alapító, Jason Newsted karrierje a Flotsam&Jetsam (USA) tagjaként indult? Kíváncsian vártam hát a ’80-as évek óta létező trash-metal banda fellépését, rajtuk kívül pedig két holland vendég, a Non-Divine és az Izegrim érkezett, akik őszintén szólva ugyanígy újdonságként érték a hazai közönséget, többek közt engem is. S mivel ez a turné utolsó állomása volt, nem szűkölködtek szórakoztatásban, számukra is a koncertsorozat egyik legjobb estéjét sikerült összehozni.

Rock Dj párbaj vol.2, Wigwam 2008.02.23.

A Wigwamban tartotta február 23-án a Pont Fm 88.1 születésnapi buliját, egy erre kifejezetten alkalmas műsorvezetővel,  Hartmann Zoli számára jutott a közönséghergelő-szórakoztató szerepe. Azt est programjában szerepelt egy tartalmas Hollywood Rose koncert, akik ráadásul minden belépő mellé ajándékba adták (a készlet erejéig, ez nagyjából 1000fő) saját számokból összeállított demo-lemezüket, ezt követően pedig  a várva-várt ’Rock a Ringben’, a múlt évben is sikeres rock dj-párbaj folytatása, amitől vonakodtam kicsit, egyrészt az előzőn nem voltam jelen, másrészt más stílusbeli korábbi tapasztalataim nyomán, viszont a szereplőknek valamint az ott keltett hangulatnak hála változott azóta a véleményem. Kik is voltak ezek az emberek? Ismert zenészek, kiket a tavalyi győztesen kívül korábban nem igazán láthattunk efféle szerepben.

Morpheus lemezbemutató, Avalon 2008.02.09.

Köszönhetően a jó promóciónak valamint az ingyenes bejutásnak valamint a praktikus különbusznak, elég sokan gondolták úgy, hogy megjelennek az Avalon Clubban a Morpheus lemezbemutató-koncertjén, ahol előzenekarként jelen volt még a Halor és a Doom Angel. Az 1998-ban alakult és változásokon átesett banda harmadik nagylemeze jelent meg, s a 2008 tavaszára tervezett 20 állomásos turné része volt a buli, hol élő erejüket próbálták bizonyítani. A szervezéshez mindenképp elismerés, akárcsak a színpadi kiálláshoz. Egy igazán jó heavy metal bulit kaptunk, olyan újításokkal, legalábbis ami a klub történetében az volt, és szerencsére működött.

Exhausted,Kisherceg - Asylum pince (2008.01.31)

Mókás javaslatára elgondolkoztam, miért is van az, hogy miután rendszeresen bulit szervez az Asylum Pincébe, s el is mennek emberek, a híren s képeken kívül semmi, de szinte sosem volt írásos beszámoló, hogy esetleg aki nem jutott el, de kíváncsi, tudja hogy milyen volt a buli, vagy épp ez alapján döntené el, legközelebb eljön-e. Könnyen megközelíthető, hangulatos a hely, de mind a mai napig sokan nem is tudnak róla. Vagy hallottak ezt-azt, de bizonytalanok. Legfőképp nekik szól ez a rövidke beszámoló. Meg akit még érdekelhet, mi volt. Legutóbb január 31-én volt alkalmunk meglátogatni a helyet, amikor az Exhausted és a Kisherceg lépett fel.

Garden of Eden, Vörös Yuk 2008.01.26.

Mi is a teendő, ha péntek éjjel bulizol és szombaton meló? Ismét bulizni, már csak a szinten tartás végett is. Na meg csábító volt a felhozatal, csalódást nem is okoztak. A Vörös Yukban jártam a Garden of Eden invitálására, előttük szerencsénk volt látni-hallani a Damage néven szereplő Depeche Mode tribute-bandát, valamint a megjelenésével is egyedi Dharma zenekart, ami pedig terven kívüli meglepetésként ért, egy magyar, kifejezetten csajokból álló rockbandát, kiknek neve Buttercup. Eredmény? Hatalmas buli, az alvás pedig marad a következő délelőttre…

Within Temptation, Pecsa 2008.01.18

Nagyjából fél órával kapunyitás után érkeztem a Petőfi Csarnok közelébe, ijesztően hosszú sort láttam kígyózni, majdhogynem a troli-megállóig ért, örömteli látvány, főként a szervezőknek. S hogy mi az, amire ennyien vártak fölöttébb türelmesen? A Within Temptation tette tiszteletét nálunk, jómagam is rég vártam erre. Ami pedig a plakátokon nem volt külön hirdetve, előzenekarokat is kaptunk (a hazai Ideast, és a Németországból érkező Coronatust), ezáltal aki kicsengette a belépőt, korrekt műsort kapott cserébe (s ha jól észleltem, valami kitűzőfélét is osztogattak a bejáratnál, feltételezem volt, aki sörnek jobban örült volna). A szervezésnek hála, nem kellett túl sokat várakozni odabenn sem, legfeljebb a ruhatárra, de a koncertek időben kezdődtek, a zenekarok közt a kelleténél nem hosszabb szünettel (pont annyi, hogy tudj magadnak venni valamit, ha kitikkadtál). Most várhatunk a következőre. Vagy legalább márciusig. Hogy az mi lesz, meglepi. De szerintem tudjátok már azt is.