Mókás javaslatára elgondolkoztam, miért is van az, hogy
miután rendszeresen bulit szervez az Asylum Pincébe, s el is mennek emberek, a
híren s képeken kívül semmi, de szinte sosem volt írásos beszámoló, hogy
esetleg aki nem jutott el, de kíváncsi, tudja hogy milyen volt a buli, vagy épp
ez alapján döntené el, legközelebb eljön-e. Könnyen megközelíthető, hangulatos
a hely, de mind a mai napig sokan nem is tudnak róla. Vagy hallottak ezt-azt,
de bizonytalanok. Legfőképp nekik szól ez a rövidke beszámoló. Meg akit még
érdekelhet, mi volt. Legutóbb január 31-én volt alkalmunk meglátogatni a
helyet, amikor az Exhausted és a Kisherceg lépett fel.
Nem ez az első alkalom, hogy ellátogattam, az Asylum
Pincébe, de nem is az utolsó. Mókás szervezésében megfordult már több banda,
gyengébbek, jobbak, változó zenei minőségű esteken lehettünk jelen, de azt
tényleg nem állíthatom, hogy bármikor rosszul éreztem volna magam. Ha netalán
gyengébb banda is játszik, ott a társaság, s máris más hangulatot ad az
egésznek, nem kínlódik magával az ember, és szívesen marad. S mivel nem egy
óriás helyről van szó, sokkal inkább barátságos (talán családias) hangulatot
lehet teremteni, de elég nagy ahhoz, hogy ha kb. 40 fő jön se kelljen
nyomorogni. Ha valami panaszkodni lehetne, az szinte általános, bármerre
menjek, tisztelet a kivételnek – a mellékhelység. Pozitív hozzáállással
mondhatom azt, hogy a célnak megfelel. Végül is bulizni megyünk le, nem azért
hogy a mellékhelységben ücsörögjünk.
Január utolsó estéje csütörtöki napra esett, a várható
közönség részét megosztva ezáltal, a másnapi suli vagy munka miatt nem jöttek
el, holott nem egy vészesen éjszakába nyúló buliról van szó, este 11 és éjfél
közt van zárás, addig lehet élvezni a zenét, sörözgetni és beszélgetni a
cimborákkal. Ettől függetlenül jöttek emberek, még mozgássérülten is, ott volt
egy kisgond, mert pincehelység és kerekesszékkel nem egyszerű lejutni, 4en
segítették le. De miért maradt volna otthon, itt az egész társasága, jól tette,
hogy eljött kikapcsolódni.
Felvezetőként az Exhausted szerepelt, fiatalok mind,
ránézésre még tizenévesek, a lényeg viszont a szereplésen volt. Punk-rock
dalokat játszottak, leginkább már bevált slágereket, többek közt Blink182 és
Alvin és a Mókusok számait, melyeket ismerhetünk már nagyjából 10 éve. Nem volt
iszonyat jó, de ügyesek a srácok, csinálják csak, kellő mennyiségű gyakorlással
még viszik valamire. Táncoló közönség is akadt, nem sok, de volt pár fiatal,
aki lelkesen ugrálta végig a koncertet. (Vegyük alapul, hogy mindig a felvezető
bandának a legnehezebb a dolga, pláne kis helyen kis közönséggel.) Játszottak
legalább fél órát, töretlenül, megmutatták most mit tudnak, meglátjuk
legközelebb lesz-e ugyanilyen jó, vagy több.
Következőnek érkezett a Kisherceg. Róluk sem hallottam még korábban,
ugyanúgy fiatalok mind, bár az előzőhöz képest érettebbnek tűntek, majd mikor
első számukat meghallottam, gondoltam ezt még inkább. Az egész műsorukat
tekintve változatos és zeneileg kifinomult szereplésről számolhatok be.
Időnként kispálosan hatott, máskor pedig a klasszikus rock’n’roll elemeknek
örülhettünk, nagyon vegyes, ötletes és jól összeállított koncertet adtak, erre
nem voltam felkészülve. De utólag külön öröm. Elégedett voltam a hangzással, a
gitár használata sem okozott gondot számukra, s ritka nálam, de kivételesen nem
panaszkodhatok az énekre sem. Műsoruk leginkább saját számokból épült fel
emlékezetem szerint, s ha ilyen számokat tudnak írni és előadni, akkor helyük
van a hazai zenei életben. Igényes, ötletgazdag, könnyen befogadható dallamos
rock, a fiatalabb női közönség számára pedig első számú kedvenccé válhat. (Csak
észre kell vetetni a lányokkal. S ha sok fiatal jó csaj jön, utána a srácok is
sokkal szívesebben lesznek jelen, de javítsatok ki ha tévednék.) Tehát ez a
Kisherceg zenekar, remélem nem most hallottunk felőlük utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése