Hogy öregségemre biztosítsam a nagy mértékű
halláskárosodást, esetleg süketséget, szombat este ismét a Kultiplexben tettem
tiszteletem, erre az estére esett ugyanis a Mangod Inc. lemezbemutató
turnéjának budapesti időpontja. Összekaparva a pénteki dorbézolás után
zsebeimből az aprót, hátha egy-két sörre is futja még. Egyre ritkább, hogy
valami a kiírt időpontban kezdődjön, de kivétel erősíti a szabályt, itt
nagyjából így történt, 21:00-kor kinyitották a terem ajtaját, s nem csak
bemenni lehetett, hanem kezdett is az első banda. Szép sorban
végighallgathattuk / állhattuk / tombolhattuk (kinek mihez volt kedve) a
Soundshine, a Shapat Terror, a Wackor és a Mangod Inc. produkcióit, melyek
mindegyike tagadhatatlanul a jó hangulatra összpontosított. Sikerrel. Meg még 2
napig zúgott a fülem…
Ez az este sem a lágy dallamokra épült, még ha ketté is
lehetne bontani a 4 banda jellegét, s a buli felépítését. Elsőként a
Soundshine-t hallhattuk, belevaló rockbanda, modern rock hangzásuk a Foo
Fighters-t idézte számomra. Felvezetőnek tökéletesen megfeleltek színpadi
kiállásukkal, hibátlan hangzással tolták le bő fél órányi anyagukat. Na igen,
nem kaptak rengeteg időt, de azt tisztességesen kihasználták, s próbálták
bemelegíteni az egybegyűlteket. Nem volt könnyű dolguk, ha többet nem is
sikerült, jó néhány fejet bemozdítottak, s akadt 1-2 fanatikus, aki közelebb
merészkedve önfeledten élvezte.
Egerből érkezett a Shapat Terror, akik állítólag bunkók -
mutatta be önmagukat az énekes, majd bemutatott a zenekarnak. Nem feltétlen
bunkóság, mindenesetre kissé kirívó, rendhagyó a produkciójuk, színpadi
viselkedésük, s dalaik is tükrözik ezt. Pár szám után pedig már fel se tűnne ez
a része, ha pár emberke nem próbálná folyamatosan erőltetni a dolgot a számok
közti megszólalásával, szerencsére nem fajult odáig, mintha Blues Company-n
lennénk (az se rossz buli, csak több sör kell hozzá). Zeneileg egyébként nagyon
jó a banda, kemény hangzás, tele ötletes megoldásokkal, dallamokkal, riffekkel,
szépen összehozták. Ha csak instrumentálisak lennének, azt mondanám hibátlan.
Mivel egy teljes értékű énekes megoldás elférne, mert amit hallani lehetett, az
inkább csak némi vokál, ének helyett csak kiabálás, hiányos kicsit, sajnos.
A Wackor az a banda, mely megmutatja, mennyire az
egyszerűségben rejlik a siker titka időnként. Három tag, s olyat művelnek,
amivel leköröznek nem kevés bandát. Nem a létszám és a felszerelés az, amitől
leginkább függ egy zenekar teljesítménye, azok csak ’szükséges kellékek’.
Sokkal inkább az, hogy hogyan állnak hozzá, és miként játszanak. Érezhetően
nagy lelkesedéssel csinálják, így képesek fergeteges bulit csapni, még ha nem
is ők lettek fő produkciónak szánva, most is rendesen kitettek magukért,
érezhető volt az egyre felszabadultabb hangulat a teremben. Minden saját
szerzeményüket úgy jellemezték, a 3éve készülő, talán soha el nem készülő
lemezükről van. Merthogy készül, még mindig, nem kell elkapkodni, szeretjük
őket így is. /Ha mégis az élő zene után kézzel fogható emléket szerettél volna,
akkor a koncert előtt-alatt(képes lettél volna kimenni?)-után hozzá lehetett
már jutni például Methanolid című albumukhoz, akár dedikálva is./ Persze egy
ilyen szereplés után még inkább kedve támad az embernek a következőre is menni.
Már ha nem száll le a feje ettől, akkor lehet újra próbálkozni.
Záróprodukció lett volna a főattrakció, a Mangod Inc.
lemezbemutatója. Az is lett. Az addig sem pangó terem még jobban megtelt, ahogy
a színpad előtti rész is, tizenévestől a harmincas éveit taposóig miden féle
volt, feltételezem mindegyikük élet közeli élményre vágyott (ugyebár pogózásnál
ez kiteljesülhet egy könyök-áll erőteljes találkozásában is). Picit lassan
indult a szereplésük, első pár szám nem volt olyan ütős, mint vártam, de
sikeresen bemelegedtek, s onnan már nem volt visszaút, aki bent volt, benn is
maradt, aki mozgott, le nem állt. Így letolták nekünk lemezük szinte teljes
anyagát, beékelve pár feldolgozást, többek közt ismét elhangzott a „Personal
jesus” is. S ennyivel nem értük be, mintha oly kevés lenne, nem léphettek le
csak egy sziasztok-kal, 3 ráadás-szám következett, garantálva a nagy mértékű
halláskárosodást is. Merthogy ekkor már bárki beszélhetett hozzám, egy szavát
nem értettem. Nagy buli volt, unalmas percek nélkül, ahogy annak lennie kell.
Zúgó füllel, kifáradva indulhattunk haza, tele élménnyel. Nem csak élet
közelivel, ez valós volt, hisz’ máig érezni hatását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése