Fárasztó, munkával töltött hét után, egész pontosan péntek
este 10kor műszak végén, mi sem lenne egyszerűbb, mint hazamenni és pihenni egy
jót? Na persze, gondolná az ember. A Crazy Mamában viszont a Kiss Forever Band
játszott, gondoltam egyet, s első utam oda vezetett, mondván, valamennyit
biztos láthatok belőlük még. Az időzítés nem is lehetett volna tökéletes,
érkezésem után nem sokkal kezdődött a koncert, így csak az előzenekarról
csúsztam le. Minden kétséget kizáróan megérte beugrani, félretéve a fáradtságot
és az utána következő hazaúttal kapcsolatban felmerülő problémákat egyaránt. Ez
a műsor annál többet ér. A zene és előadásmód kiforrott formája, de nincs nagy
viszonyítási alapom, hogy olyat merjek állítani, talán jobb, mint az eredeti?
Ezt mindenki eldönti szépen magának, de csalódni semmiképp nem lehet bennük.
Szerintem.
A KISS Forever Band azon kevés magyar tribute zenekarok közé
tartozik, akik bizony határainkon túl is kapnak meghívást bőven, Európa-szerte
népszerű bandáról beszélhetünk. Mindez pontosan azért, mert kiérdemelték,
minőségi produkcióval. Belegondolni is rossz, mi időt és energiát ölhettek
bele, mire kialakult ez a forma. A jelmezeket megoldani egy dolog, talán az a
legkönnyebb, mondhatni egyszerű külsőség. De csak szólj, ha nincs igazam. Az,
amit a színpadon produkálnak, azt értékeljük. Ahogy elő tudják adni a dalokat,
és ahogy vissza tudják adni egy klub korlátaihoz mérten is azt a show-t, amit
anno az anyazenekar tett ismertté. S ezen a péntek estén pont a Crazy Mama
lehetett az a hely, s lehetett rá büszke, hogy náluk zárja a koncertévét a
zenekar.
Meglepően tapasztaltam, hogy bizony a közönségben nem csak
törzsrajongókból látni sokat, hanem igenis akadt nem kevés olyan, aki a zene
miatt jött, a csapatról hallott már- vélhetően csupa jót, s vonzotta ez le.
Legalábbis a beszélgetések során ez jött le, a kíváncsiság uralkodott a
közönség ezen részén. Valamivel este 11óra után rázendített a zenekar, az
egybegyűlteket pedig nem kellett nagyon győzködni. Már eleve a színpad előtt
toporogtak, az első taktusokra pedig be is mozdultak, csápoltak, ritka jó
hangulatot lehetett észlelni. Időközben például az előzenekar tagjai közül
kettőt már az asztalról kellett letessékeljenek az illetékesek, annyira
belemerültek a srácok a buliba. Bár az embereket elnézve szerintem többeknek
támadt volna még hasonlóhoz kedve, de nem minden esetben bizonyul ez jó
ötletnek, legyen akármily jó a buli.
S térjünk rá kicsit magára a konkrét műsorra: ez az az este
volt, ahol az ismert slágerek elmaradhatatlanok. Ezzel fel is merül a kérdés,
hogy az „I was made for lovin’ you” –n kívül kinek mi számít slágernek, ha nem
egy igazi KISS-fanatikus, s csak koncert közben jön rá, hogy ja igen, ezt is
ismerem, meg ezt is, nem is tudtam hogy ez az, vagy már elfelejtettem,stb. Akár
én is hasonlóképp, hiszen a dalok java részét ismertem, de címekre meg nem
mondtam volna. De utánanéztem, mi az, amit mindenkép érdemes kiemelni a zenekar
repertoárjából, ha többet nem is így hirtelenjében. S ezekről persze elérhető
videofelvétel is youtube-on, ill. a zenekar honlapján! Shock me, Rock and roll
all nite, s a látványvilága miatt is ismert Unholy (igen, az amikor Pocky
gitárjátéka közben szájából kezd folyni a művér – ezt láttam már párszor, de
nehéz megunni). Azt ne higgyétek, hogy csak ennyiről szólt a buli, nem,
mindössze nem rendelkezek setlist-tel, egyébként a koncert hossza lazán megvolt
másfél óra, ha nem több. Ugyanis a közönség se csalódott, se egykedvű, hanem
lelkes és elégedetlen. S egyértelműen nem kívánta elengedni a csapatot, hallani
lehetett sokat amint kántálják, hogy ’We want KISS! We want KISS!’ (mennyivel
egyértelműbb és egyedibb volt, mint állandóan azt hallani, hogy
Kriszta!Kriszta!.. ) Ebből eredően a rájátszás se maradt el, kifejezetten
hosszan érkeztek vissza a srácok, egy kis lírai megmozdulással, majd további
érdekes és közönségfigyelmet megkövetelő produkcióval,mire megszólalhatott az,
ami már a könyökünkön kellene kijöjjön, mégis erre is vártunk, de még mennyire:
I was made for lovin’ you….
Sajnos ezzel a buli is véget ért. A műsor végeztével a
csapat jelezte, kijönnek még kicsit iszogatni, beszélgetni, addig mindenki
vegye nyugodtan szemügyre az oldalt kialakított kis shop-ot és kiállítást. Ahol
több hozzájuk kötődő relikviát helyeztek el, s lehetett vásárolni könyveket,
lemezeket. Ja igen, egy ideillő, frappáns megjegyzés se maradt el (aki nem
ismerné, nem az ő találmányuk, hanem ez már elég régi- s talán pont hogy a
KISStől), ami valahogy így hangzott: Buy
some stuff, we’re on tour, we need cash! (Vásároljatok a dolgokból, turnén
vagyunk, pénzre van szükségünk!)
Jövőre ünnepli fennállásának 15. évfordulóját a zenekar,
továbbra is nagy bulira készülnek. S hogy a közönségnek kedvezzenek, a ritkán
ill. koncerten sosem játszott dalokból összeállított lista elérhető, lehet
szavazni, mik hangozzanak el a jubileumi fellépésen. Ahol eddig láttam őket,
meggyőzték a közönséget, nem történt ez másképp a Crazy Mamában sem. S mivel
eredeti KISS-t már legfeljebb csak videóról, dvd-ről láthatsz, de érdekelne
mégis milyen lehet egy műsor, s jó koncertre vágysz, talán nézd meg a srácok
előadását. Ha zet kihagytad? Bánhatod, a ’jó buli’ volt kifejezés túl enyhe
megnyilvánulás rá….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése