Itt az egész nyár, különböző
okokból mégsem jutsz el nyaralni, mit érdemes tenni? Irány fesztiválozni!
Legalábbis én ezt tettem, ellátogattam az EFOTT-ra. Tudom, most irigykednek
páran, hogy már a 3ik idén, ahol jelen vagyok (bevallom, többre szerettem volna
eljutni, ha lehetőségeim engedik), viszont nem csupa móka és kacagás, dolgozni
is kellett, de talán az egyik legjobb, mit ember kívánhat. Készült jónéhány kép
a fellépőkről, s a fesztivál egyéb történéseiről, emellett elmesélem most
néktek, mi minden történt a Vekeri-tónál.
0. nap, kedd
Mivel sokan megindultak már
szinte idő előtt, így én is nulladik napon felpattantam a vonatra, majd
Debrecenben szinte fel kellett tuszkolni magam a fesztiválbuszra, annyira nagy
volt az érkezők száma a kora esti órákban. Pedig a kiírásnak megfelelően 20
percenként járt a busz, mégis sorra megtelt. Megérkezvén a jegyátvétel gond
nélkül, bejutás is, annak ellenére, hogy kétszer is átnézték egyetlen táskámat
s összecsomagolt sátram, de legalább barátságos security, mindenféle negatív
megjegyzés és beszólás nélkül. Elismerésem, manapság ritkán tapasztalni ily
biztonsági embereket. Majd sátorállítás következhetett a közben eleredt esőben,
persze ha talált az ember helyet, ugyanis a kemping területe jócskán megtelt
addigra. (Nemhiába, nagyjából 8ezren érkeztek már aznap a fesztiválra.)
Életemben először egyedül kellett sátrat állítani, végülis idő kérdése, de
sikerült, s nagy örömömben indultam is felfedezni a tábort, s legurítani egy
sört, mire egy kedves portállakó toppant máris elém barátnői körében, máris
szebb az este.
Különösen érdekes koncertek híján maradt a laza
sörözés-beszélgetés, majd hogy valamit alkossak, beugrottam a Pepsi sátorba
(csak ott volt esemény még), megnéztem a Kiscsillagot pár szám erejéig, s rá
kellett jönnöm, bár nem szeretem a lemezüket, ez a könnyed, laza rockzene
élőben egész hangulatos, főleg, hogy Lovasi bort kortyolgatva hülyeségeket
kiabál és egymással poénkodnak a színpadon, jobbára minden szám közt. Innen
vonultam aludni, természetesen volt olyan közel a sátram, hogy tisztán
hallhattam a soron következő Jurij muzsikáját is, hasonlóan könnyed, vidám zene,
amit még elviseltem, a problémáim inkább a következő napokban akadtak a Pepsi
sátorral kapcsolatban.
1. nap, szerda
De csodás is arra ébredni,
hogy egy Rolling Stones sláger bömböl, csak nem tudod honnan, s inkább aludnál
még, ugye? Majd kiderült, hogy reggel 10-től indul a műsor az EFOTT-rádión,
természetesen a sátram fölött volt az egyik hangszóró, sirályság, innentől
kezdve délig alvás felejtve, nézzünk hát szét, mi érdekes van a fesztiválon. A
civil programok még jobbára kialakulóban, gyűlnek az emberek, s megérkezett
Mókás kollega, tovább már együtt kutattuk, mi szép és jó akadhat számunkra. Fél
5kor kezdődött volna Black-Out a nagyszínpadon, ennek keresztbetett az áram
hiánya, majd Zorall is megjárta, a Zanzibár már késéssel, de tudott kezdeni
valamit. Ehelyett viszont érdekesebb koncert volt a Malátabárban, Pokolgép
akusztikus. Rudán Joe mit sem veszített énektudásából, a zenekar is jó, legfeljebb
szokatlan akusztikus gitárral. De még igaz, amit rég megmondtak : „Az a szép,
az a szép, akinek a Pokolgép”.
Viszont a nagyszínpadi
fotózás korlátoltsága miatt siettem vissza az Ossian kezdésére, azóta se bánok,
pedig sose voltam igazi fan, mégis iszonyat jó volt. Hangzás eltalálva, jól
választottak dalokat is, semmi lassítás, a rock katonái megkapták, mire
vágytak. Rajongók további örömére pedig érkezett a bejelentés, szeptemberben új
lemez! Koncert után Paksi Endre készségesen válaszolt pár kérdésemre, majd az
arra járó Rudán Joe megmondta az őszintét : „kevesen vagyunk, össze kell
tartani, ez a diszkó g**i elnyom mindent” mutatva közben a Pepsi-sátor irányába
:)
Korai lenne még aludni, pláne
ha bagolykodáshoz szokott az ember, ezért meglestem a Zúzda színpadot (közben
Mókás tovább kutatva az egyéb programokat), s habár Junkies-rajongónak se
mondanám magam, azt is kár lett volna kihagyni, ha mástért nem, a kordon előtt
fellelhető csajmennyiség miatt. Zeneileg nézve sem volt gond, pontosan azt játszották,
ami a fiataloknak kell, egy kis pörgés, lazulás, egyféle könnyen befogadható
rockzene, ott, akkor én is elhallgattam, kivárva a végét, hogy egy későbbi
interjúról beszélhessek a srácokkal.
Miközben a fesztiválon
mászkáltam még némi társaságban, kaptam a fülest, hogy a Zorall-koncert bár
délután elmaradt, Belga után pótolnak. Így is volt. Sajna az elejét lecsúsztam,
de sebaj, még volt hátra így is bőven, most is képesek voltak hangulatot
csinálni, talán szerencséjükre is szolgált, hogy éjféltájt sikerült fellépniük,
nagyobb és aktívabb volt a közönség is. No meg a 2 táncoslány látványa is
garantáltan vonzott pár nézőt, tehát jól készültek a srácok, igazi éjszakai
hangulattal.
Ezzel nagyjából véget is ért
volna a munka számomra aznap, tehát aludni indultam, s ekkor döbbentem rá, hogy
éjfél és hajnali négy közt vagy nem megyek aludni, vagy megfelelő
alkoholmennyiséget kell biztosítani szervezetemnek. Ennek oka? 00:00-02:00
Pepsi sátor, retro-diszkó Dévényi Tibi bácsival, ahonnan az örökifjú dj-nek szinte
többet hallottam hangját, mint a zenét, majd 02:00-04:00 Erős&Spigiboy
szereplése, melynek jellemzése gondot okoz számomra a jóízlés határain belül. S
míg az Index EFOTTon megfordult munkatársa a Zorallt szeretné betiltani, én
inkább az imént említett „dj-párost”.
2. nap, csütörtök
Reggel tíz, ismét ébreszt a
rádió, nem is a sátor melege, így hát kapjam össze magam, s lássuk, mi vár ránk
ma. Fényképezőgépet tölteni, ebben nagy segítség a Vodafone-bódé egyik kedves
embere, majd a nagy melegre való tekintettel sörrel hűtöm fejem, mászkálva a
Fokk-minipódiumnál megcsodálhattam egy érdekes gladiátor-bemutatót, valamint
gladiátor-oktatást is, majd Mókást megkeresve reklámozzuk a portált,
ismerkedünk a délutáni koncertek előtt.
16:00 Nagyszínpad, igazi csemege,
Hollywood Rose játszik. Eddig csak hallottam róla, s bebizonyosodott, nemcsak
nagyon jól játszák a Gun’n’roses számait, még az ének is nagyon ott van. Ha nem
tudnám, hogy néz ki az igazi banda, simán bedőlnék én is. Fergeteges, sok ilyet
még. Hamarosan lesz saját lemezük is, az már kicsit másabb, mint mondták.
Kíváncsian várom.
Addig sörözgettem, hogy este
6ra ásványvízre kellett váltani, mielőtt megártana a nagy melegben, ekkor
gondoltam, kezd a munka az alkoholfogyasztásom rovására menni, sebaj. De Facto
a zúzda színpadon, idén legalább harmadjára látom őket (utoljára 5 nappal
korábban Ecsegfalván), de nem lehet megunni, még mindig ugyanolyan jó és
magával ragadó amit produkálnak, komplett zenei kiállás, Gyula pedig
töretlenül, igazi átéléssel adja elő a dalokat, miközben napszemüvegét nem
szívesen veszi le. Érthető, végig rájuk tűzött a nap. Nem túl szerencsés a
színpad elhelyezése, sem az időpont, ennek ellenére a délutáni fellépőkhöz
képest volt már közönségük. Nem óriási, de észrevehető és nem egyhelyben ülő.
Ez is a banda érdeme.
Maradok még, további jó
program ígérkezik, a De Facto-t követi a Wisdom. Nekik sem túl optimálisak a
lehetőségeik, de kitesznek magukért, Hős-metál beütésű zenéjükre is megvan a
közönség, pedig még mindig tikkasztó meleg van. Csak feltalálták az ellenszert
: hideg sör! Bő egy órát játszhattak, tisztességesen ki is használták, nagy
örömömre. S még fotózni is lehetett rendesen, talán a szabad tér adta meg a
színességet, míg VOLT-fesztiválon a sátor fehérsége elnyomta kicsit a dolgokat.
Mindenesetre itt az összhatás nagyon jó volt.
Koncert végén még van időm
átszaladni a nagyszínpadhoz, kihasználva a backstage féregjáratait hamar
odaérek, hogy néhány kép is készülhessen, 2-3 számot sikerült elcsípnem a PG
Csoport szerepléséből, melyen a küzdőtéren még Tóth Gyula (De Facto) is az
éppenséggel nem létező „első sorban” található. Na igen, az EFOTT közönsége
lehet nem nagyon ismeri a zenekart, vagy nagyon más az igénye, vannak többen
is, de valamiért jobbára hátrébb. Vagy csak mert a színpad előtt még kissé tűz
a nap?
Maradnék még kicsit, de irány
vissza a Zúzdához, Kalapács jön! Ismét egy igazán ütős banda, Kalapács Józsi és
zenekara most is formában van, s miközben sötétedik, szép lassan megnőtt a
közönség a kordon előtt, már-már majdnem tömötten vannak a nagynak nem
nevezhető küzdőtéren. De ez már közönség a javából, többször hallani, amint ők
is éneklik a dalokat, s nem bamba képpel állnak egy helyben. Ők tudják, mi az a
zene.
Maradok még kicsit, habár a
punk nem is az én műfajom, miért ne lehetnék kíváncsi, mit produkál az Auróra?
Hozzák a formát. Nem ma kezdték, mégsem úgy tűnnek, mint akik ki akarnának
öregedni. Az EFOTT látogatóit pedig igazából a fiatalok alkotják, mégis sokan
vannak jelen. Ebből is látszik, nem
mérhető életkorral a zene. Nekem kevésbé, de úgy látszik, a közönségnek
nagyon bejön. Nem baj, az a lényeg, nekik tetsszen.
Sokáig nem időzök, hisz nagy
kedvencem jobban érdekel, nagyszínpad aznapi utolsó fellépője a Bikini, én
pedig szeretnék bent lenni fotózni, amennyire lehetséges. Sikerül is, utána a
közönség soraiba kivonulva tovább maradok, ezt nem lehet kihagyni. Egyrészt a
technika hallhatóan nagyon jó (ahogyan azt Makovics Dénes is dícsérte koncert
utáni rövid beszélgetésünkkor), na meg Lukács Peta nagyot dob a koncerten
gitárszólóival. Ritka tehetség, úgy játszik, belekönnyezik az ember. S képes
erre másfél-két órán át. Amíg kell. Míg közelről láttam, mintha teljesen
átszellemülne, láthatóan énekli magában a dalt, s ahhoz mérten penget, több
mint hibátlanul. Maradjon így, nagy kincs!
A backstage felőli security
addigra már szinte cimbora volt, ő leadhatta a műszakot, én meg mentem Zúzdára,
csak hogy levezessem a napot. Cadaveres játszott éppen, bár inkább mindennapi zúzásunk
adták meg, kegyetlen módon. Nem elviselhetetlen, hanem annyira kemény, hogy
gyengébbek kérem fáradjanak át a Pepsi sátorba, mindjárt kezdi dobálni a
pöttyös labdákat Dévényi Tibi bácsi . Próbáltam a színpad előtt fotózni,
lehetőleg távolabb a hangfaltól, mielőtt erőteljes halláskárosodásban lenne
részem…bár ki tudja, ott már mindegy volt. Legalább könnyebben aludtam, kevésbé
hallván fentebb a említett műsort.
3. nap, péntek
10:00 szól a rádió…. ó igen,
ismét ébresztő, nehogy kialudja magát az ember, nem is arról szólnak a
fesztiválok, na meg legyen idő rendbe tenni magunkat, mielőtt kezdődnének a
programok. Bár a fürdés sem egyszerű, mert ilyenkor tele a zuhanyzó, meleg víz
nem a legjellemzőbb, az illemhelyekről meg annyit, nehéz eldönteni, rosszabb-e,
mint a kilógó belek látványa. Pedig azt hittem eddig, erős gyomrom van. Ezek után máris kevésbé éhes az ember, hurrá,
kevesebbet költök kajára, több marad sörre! :) Programban nincs hiány, végig
lehet járni az egyetemi sátrakat, Fokk minipódiumnál ismét gladiátor-bemutató,
ha valaki eddig lemaradt volna róla, bungee-jumping-ot és a katapultot néha
kipróbálja valaki, de nincs nagy forgalma, az üzemelő pultoknál már délben sor
áll, ennek ellenére kellemesen el lehet tölteni az időt, míg kezdődnének a
koncertek.
Magam sem tudom miért, talán
leginkább kíváncsiságból néztem meg a Disco Expressz koncertjét, akik előkelő
helyen, a nagyszínpadon játszhattak, más kérdés, hogy délutáni, első
fellépőként aznap. Érdekes összhatás, amint kisminkelt férfiak, némelyik
öltözékében is női jelleget öltve rockzenét játszik, feldolgozásokat és saját
számokat egyaránt, de előnyükre szólva azt jól csinálják. Csak nem nagyon
szokhattunk itthon még hozzá a megjelenéshez, tudtommal egyedülálló képviselői
ezen vonalnak kis hazánkban.
Zúzda színpad, a Szeg műsorát
láthatjuk, pár ember az árnyékban hűsöl, könnyen megszámolható, mindössze 3 a kordonnál próbál valami
pogófélét produkálni, akad velük annyi probléma, egyiküket kishíján el kell
távolítani a helyszínről, de a biztonságiak komolyabb felszólítására már
meghúzza magát. Majd a vége felé összejön legfeljebb 20fős közönség, pedig nem
rossz metálbandát láthatunk. Csak talán még túl meleg van és túl korán ehhez.
Ők megpróbálták, nem csak rajtuk múlott, az EFOTT közönsége mint eddigre
kiderült, nem elsősorban a metálra van hangolva. Legalábbis nem erre.
Ennél valamivel könnyedebb,
populárisabb vizekre evezünk, a Depresszió is fellép, ezen a fesztiválon miért
ne szerepelhetnének? A közönség egyre csak növekszik már kezdés előtt, a banda
pedig meghálálja az összegyűlteknek a jelenlétet, sorra előveszik a slágereket,
akár karaoke-t lehetne rendezni, olyan sokan tudják és éneklik a szövegeket.
Majd mielőtt sokkolnák a rendszert, Halász Feri megkéri a gyengébb
tűrőképességűeket, húzódjanak kicsit a szélek irányába, de aki pogózni szeret,
az most megmutathatja mit tud. Egyszerre pörgős és hangulatos, fölöttébb
élvezhető koncert. Ha többet hallgattam volna idáig lemezeiket, talán jobban
tudnám jellemezni, így meg csak annyit : nagyon bejött. Várom a következőt.
(Novemberben koncert-dvd felvétele akár?)
Miután ki kellett jönnöm a
nagyszínpadi kordon mögül, átrohantam a Zúzdához meglesni, mit tud az Iron
Maidnem. Ahogy a nevük is mutatja, tribute-jelleggel játszanak, majdnem Iron
Maidnem. Mennyire? Jó kérdés, nem vagyok Maiden-fan, de jól játszottak.
Legalábbis amit felismertem, az tetszett. Pár kattintás, kivárva nagyjából 3
számot, és mentem vissza Depresszióra, mert az mégis csak jobban tetszett. És
ritkábban láthatom is szerepelni őket. Bocs, I.M, legközelebb bepótolom.
Sikeresen váltottam pár szót a Depresszió basszgitárosával, Kovács Zolival,
majd sörrel kezünkben szinte egyszerre mentünk át Zúzdára, ahol épp a The Road
készült szerepelni, később még Halász Feri is csatlakozott.
The Road. Túl vannak 2
albumon, koncertet is szoktak addig, ehhez képest most sikerült először
kifognom őket. Utólag örülök is, hogy jelen lehettem, ily erőteljes és
mozgalmas zenét még a színfalak mögött se lehet nyugodtan állva hallgatni. Ők
meg annyira voltak nyughatatlanok a színpadon, hogy alaposan feladják a leckét
fotózás szintjén, Tudja valaki esetleg, hova soroljam a zenéjüket? Csak egy
(vagyis 2) szó jut eszembe jelenleg : nagyon király!
Kezd keményedni a felhozatal,
Superbutt jön, még inkább durvább zenével ugyebár, de nem baj az, hadd szokja a
nép. Bírják is, még aki az elmúlt másfél órában a kordonon kívül fellelhető
volt, most is ott van jobbára. Nem lehet a nagyszínpadhoz mérni, de ránézésre
meglehet 2-300 fő. Sorra olyan számok hangzanak el, melyeket életemben nem
hallottam, igazi mai fémzene, emlékeztet a System of a Down jellegére. Tetszik,
maradok végig. Fotók? Megpróbáltam, több-kevesebb (utóbbi esélyes) sikerrel.
Időközben sikerült elcsípni a
következő fellépőket, a Neck Sprain-t is, sokkal inkább voltam kíváncsi rájuk,
mint a fesztivál másik végén akkor már játszó Kispálra. (Rossz döntés volt,
mert ott több a csaj? Hja, munka vagy buli, ilyen az élet.) Tudtam, mire számíthatok,
mégis levitte a fejem, a hangfal előtt a szívverés pedig átáll annak ütemére.
Kemény. Egyedüli könnyítés az énekes poénjai számok közt, de az is ütős. A
számukra szembe eső fényeket kérték lekapcsolni, mert az nagyon zavaró. A
fekete lámpákat kellett volna felkapcsolni, csak valaki elfelejtett olyanokat
beszerelni. Egyik számukat pegid női vokállal adták elő (ne kérdezd, nem
emléxem a címére), mert úgy vélték, attól jobb. Nem tudom, de attól könnyedebb
nem lett az biztos.
Ezzel a fellépővel be is
fejeztem az estét, kellő halláskárosodás ismét megvolt ahhoz, hogy relatív jól
alhassak a különböző zajok mellett. Reggelre rájöttem, tévedtem, nagyon.
Elaludtam Dévényi Tibi bá fergeteges konferálásaira, majd felébredtem
Erős&Spigiboy műsora alatt, s mire megszunnyadtam, kezdett Dj Juhász Laci,
újra megszenderültem, akkor pedig jöttek a hajnali táborlakók, mindenféle
magasröptű mondatokkal, persze azt is jó hangosan. Kettőre még emlékszem is,
nem kellene? (1. Sz@rni mentek? Várjatok, jövök én is! Szaaaaaaar! Kaakkaaaaaa!
Fooooossss! 2. Jani, ti dugtatok a
sátorban? Mer’ akkor felavattátok! ….. Nem ti? Akkor ki a franc?)
4. nap
Jó reggelt, jó reggelt, vége
van az éjnek, utolsó reggelre virradtak a vének. Én meg arra, hogy megrogyott a
sátor, bár alvás se nagyon volt. Sebaj, buli van, nézzük miből élünk ma.
Pénztárca egyre üresebb, tehát érdemes keresni, hogyan lehetne a lehető
legolcsóbban kajához és sörhöz jutni a nap folyamán, csak tarhálni ne kelljen,
az nem én vagyok. Bezzeg engem hányan megtaláltak….Unalmas délelőtt és kora
délután, semmi oltári nagy program, csak tengés-lengés, ingyen vízipipa a BME
sátránál, pszichológiai teszt az ELTE-nél. Zúzda első fellépője 4kor a Morass,
nézőközönséget 1 kézzel meg lehet számolni. Sajnos. Jól játszanak, de kinek?
Nem az ő napuk. Nagyon lassan közeledik az este, Fokk Minipódium, művésztanya,
Mókás fejezi be a közönség által előadandó mesét, nem kis sikerrel, de erről
kérdezzétek őt. Majd nevezünk a Legyen Ödön is Másnapos szellemi vetélkedőre,
ha már sört lehet nyerni. Ebbe nem kerülünk be, marad a pódium szokásos esti
programja, csak záróbuliként hosszabban : Bud Spencer& Terrence Hill Show.
Persze hogy nevezünk, ingyen kaja, némi pia, és még vetélkedhetünk is,
feladatok a filmek alapján! (Mint utólag megtudtam, csapatunk végzett első
helyen).
Dolgozzak is valamit,
Subscribe a Zúzdánál, a végére még odaértem, hallotam kb. 2 számot. Sajnos csak
ennyit, holott jó kis progresszív-alternatív banda, ráadásul két énekessel
produkál kihagyhatatlan műsort. Ennyi. Legközelebb ezt is pótolhatom.
Hallott valaki már a Mangod
Inc-ről? Én nem túlzottan, ott derült ki, egyik tagot még ismerem is. Hát
maradjak kicsit, lássam mit művelnek. Érdekes hatású zene, az énekes mellett a
ketten vokáloznak még, miközben mindenki pengeti a magáét. Nem egyfajta
tingli-tangli zene, a maga keménységével dallamos rock, némi extrém kiállással
fűszerezve. Hamarosan megjelenik új lemezük, meghallgatom, s utána elmondom,
mit is zenélnek. Ajánlom addig is figyelmetekbe jelenleg elérhető számaikat.
Nem várhattam végig, megint
futás, fránya kényszer – agyszínpadon Tankcsapda, hülye lennék kihagyni! Pláne,
hogy most hazai pályán játszanak, még inkább odateszik magukat. Nem is
tévedtem. Folytatták az idei turné pörgős vonulatát, lassú dalok hanyagolva,
mindamellett iszonyat jól szólt. Mind a színpad előtt, mind távolabb, a
közönség soraiból, de még a backstageben is, pedig az mögöttük volt. Ráadásképp
pedig nem egy, nem két számot, hanem még nagyjából fél órát toltak, csupa régi
számot, aminek különösen örültem. Soroljam, mit játszottak? Muszály? A
legutóbbi lemez felét, meg a korábbiakról vegyesen, van miből válogatniuk, de
legalább azt is jól csinálják, ez adja meg az egész hangulatát, Meg ahogy
Lukács átvezeti egyik dalt a másikba….meg ahogy játszanak. Még mindig az élet a
legjobb méreg, a víz után persze :P Óriási közönség, mozdulni alig lehet, ha
sörét mennék felejtős. Részben mert hogy jutok oda ennyi ember közt? Legfeljebb
erősen dúródva. Másfelől addigra elfogyott a sör állítólag. Azon se csodálkoznék,
bár sorra kerülni is kész művészet volt már koncert előtt is. Úgyhogy élvezzük
csak tovább a Tankcsapdát, nem kell mászkálni sehova. Majd utána.
Belenyúltunk az éjszakába,
Mókás végzett a vetélkedőn, a bakcstage-ben ücsörgött sörrel kezében, vizelni
indult, mikor a sötétből előugrott egy fekete kutya, meglehetősen agresszívan,
de megúszta. A kutya is. Igyunk egyet a nagy ijedelemre. Zúzda színpadon még
van műsor, megyek hát oda. Replika játszik, metálkodik nekünk nem is rosszul,
csak éppen fáradt vagyok már, talán azért sem ragadott annyira magával.
Pihenten is meg kellene nézni, akkor lehet bővebben nyilatkoznék, most ennyi
jutott.
Következett volna még a Hard,
arra viszont nem maradt energiám, vissza a sátorba, hogy reggel időben
távozhassak. Ennyi lenne az én kis mesém, a többit halljuk Mókástól, ő miként
látta a rendezvény 4 napját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése