Nagyjából fél órával kapunyitás után érkeztem a Petőfi
Csarnok közelébe, ijesztően hosszú sort láttam kígyózni, majdhogynem a
troli-megállóig ért, örömteli látvány, főként a szervezőknek. S hogy mi az,
amire ennyien vártak fölöttébb türelmesen? A Within Temptation tette
tiszteletét nálunk, jómagam is rég vártam erre. Ami pedig a plakátokon nem volt
külön hirdetve, előzenekarokat is kaptunk (a hazai Ideast, és a Németországból
érkező Coronatust), ezáltal aki kicsengette a belépőt, korrekt műsort kapott
cserébe (s ha jól észleltem, valami kitűzőfélét is osztogattak a bejáratnál,
feltételezem volt, aki sörnek jobban örült volna). A szervezésnek hála, nem
kellett túl sokat várakozni odabenn sem, legfeljebb a ruhatárra, de a koncertek
időben kezdődtek, a zenekarok közt a kelleténél nem hosszabb szünettel (pont
annyi, hogy tudj magadnak venni valamit, ha kitikkadtál). Most várhatunk a
következőre. Vagy legalább márciusig. Hogy az mi lesz, meglepi. De szerintem
tudjátok már azt is.
Bejutva felmértem a terepet, majd türelmesen vártam, hogy az
első zenekar rázendítsen, miután szabaddá vált a bejárás a terembe. Kezdéskor
körültekintve meglepő volt, hogy a kint látott rengeteg emberhez képest teltház
azért nem volt, inkább csak 2/3. Viszont így egész jól elfértünk benn mindannyian,
mindenfélén, főként Nightwish-pólót viselő vagy feketébe burkolózó fiataloktól
kezdve apa-lánya, netán egész család felálláson át az elmaradhatatlan (külsőre
is jól láthatóan) goth-rajongókig (viszont akadtak pillanatok, mikor a
fotósárokban majdnem többen voltunk, mint a kordon túlsó oldalán, az első sorban,
főként a főbandán ugyebár). Térjünk vissza a lényegre, elsőként az Ideas
szórakoztatott bennünket, s bár hallottam elég negatív megjegyzést is, továbbra
is azon a véleményen vagyok, hogy egyedülálló, amit alkotnak. Hazánkban. Tud
bárki még egy ilyet? Mind zeneileg, mind színpadi produkciót tekintve
megfelelt, nem mondom, hogy most hátast dobtam tőlük, de tetszett, helyenként
meg nagyon. Örülök, hogy van egy ilyen bandánk, s az énekesnőre se lehet egy
rossz szavam, sokan elbújhatnak mögötte a képességeket figyelembe véve. Most
került bemutatásra a zenekar új billentyűse, majd az új lemezről is kaptunk
ízelítőt. Amennyire kedvelt hazánkban a stílus, annyira jó, hogy már nekünk is
van. De nem kópia, hanem saját. Maradjon is így.
Ezek után sokkal inkább meglepetés volt a fellépő,
Németországból látogatott el hozzánk a Coronatus, most hallottam róluk először,
ők se lopták be magukat mindenki szívébe, de olyannyira megfogták a közönséget,
hogy a távozásuk már nem is volt oly egyszerű. Szövegeik nyelvezete változó,
egész pontosan angol, német és latin nyelvre írnak. A latin fel sem tűnt
elsőre, a német picit furcsa volt így elsőre, viszont zeneileg feledtetni
tudták a nyelv okozta kellemetlenebb hangzást. Mivel két énekesnő is van, így a
felelgetős témák is könnyedén megoldhatóak, azt meg ki nem néztem volna
belőlük, mennyire tudnak énekelni, trillázni, s bár sokan próbálkoznak, azt a
magas hangot elnyújtani, kitartani kevesen tudják, ők viszont igen. S a
gömbölyded pocakon kívül semmi egyéb jelét nem lehetett látni, hogy az egyik
énekesnő már legalább 3 hónapja állapotos, pláne, mikor gitárt kapott a kezébe,
és olyan szólót játszott le, ha nem látom, el sem hiszem. Nem csodálkoznék, ha
a baba villában tartja majd a kezét születéskor. Aranyos lesz :) Így kaptuk
szépen a dalokat, nem is keveset, a végére kezdett kicsit idegesítő lenni, de
az egészét tekintve fergeteges volt. Egy cím maradt meg a fejemben elsőre, pont
a cím miatt. Dunkel Blumen. Ajánlom figyelmetekbe. Sajnos nem ez, hanem a
Silberlicht című dal érhető el teljes hosszában az oldalukról, de amíg lemezem
nincs tőlük, az is megteszi.
Beszéltem eleget az eddigiekről, térjek már a lényegre,
ugyi? Elég sokan vártuk már, hogy a Within Temptation látványa táruljon szemünk
elé, de nem kapkodták el. És nem is riogattak. Egy kis zenei intro, vetítés,
megjelennek a zenészek, rázendítenek, majdhogynem a „berobbanunk a színpadra”
effektussal, ami viszont az egészet nagyon megfordította, ahogy Sharon lassan
előbújt a sötétből, és oly lágy hangon énekelt, mintha selyemmel cirógatná
füleinket. Ha nem tévedek, ez a szám a Julian (I’d give my heart), még a
2004-es lemezükről. Érdekes, de fölöttébb gyönyörű kezdés, s miután fotósok úgy
voltunk mint a heringek, emelett mind Sharon Den Adel, mind a többiek (kivéve a
helyhez kötött dobost és billentyűst :P) folyton úgy mozogtak, nehogy egy éles
képem is legyen, csak élvezni lehetett a műsort, de azt nagyon. Majd a
következő szám elejére már picit jobb helyet törve magamnak (gondolom szidták a
fejemet eleget, de ilyen ez a sajtós munka) vártam a folytatást, csalódást nem
is okoztak. Jól felépített produkcióval érkeztek, az új lemezről is hallhattunk
felvételeket, beékelve pár régit. A dalok címeit és sorrendjét ne várja tőlem
senki, nem mindig azt jegyzem, vagy nem is azt figyelem, hanem a produkciót
teljes egészében. Szakaszokra bontani is nehéz lenne, teljes egészében jó volt,
unalmas és vontatott pontok nélkül. S míg a Keith Caputo-val felénekelt ’What
have you done’ című kislemezüket nemrégiben hallgatva nem voltam túlzottan
elragadtatva, itt nagyon más hatást keltett, kifejezett élvezhető lett. Ahogy
az egész koncert. Tiszta hangzás, kellően jó hangulat, hálás közönség és erre
érdemes zenekarok. Olyan élménnyel távozhattunk, ami megmarad jó ideig. A
következő hasonlóan jó rendezvényig biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése