Ha az ember egy teljes hétig (értem ezalatt: 7nap) dolgozik,
méghozzá éjjel, mi utána a teendő? Sorrendben: 1.alszik egyet 2. vesz sört
(ízlés szerint bor, pálinka, stb lehet, mindegy) 3. kiereszti a gőzt. A Dürer
kert erre kínált kiváló alkalmat nov. 31.-én, mikor is mindkét teremben
kedveztek a rock-metalfanoknak. Vasárnap estéről beszélünk, ellenben a másnapi
munkaszüneti nap a szórakozni vágyóknak kedvezően hatott, nem véletlen, elég
szépen meg is telt a volt a hely. Telhetetlen nem voltam, beértem a
kisteremmel, főleg, hogy meghívásom is oda szólt. Harmadik születésnapját
ünnepelte a Sunset, három vendégzenekar társaságában, illetőleg ott
világosodott meg a helyzet számomra: nem csak néhány Insane tag közreműködik,
vendégzenél, hanem az egész zenekar jelen, s koncertet ad. Most őszintén, egy
estére kell ennél több (őrület)?
A programot nyitó AlterDistrict már kellemes meglepetésként
hatott. Utána is néztem azóta, mégis kik ők. 2007-ben alakult csapat, mely nem
kicsit átalakult azóta, erre a bulira is új gitárosokkal érkeztek már. A stílus
szerint modern metalba sorolt banda valóban érdekes produkcióval állt ki. Nem
éppen hibátlan, amit leműveltek, viszont érezhetően egy jól összerakott csapat.
Zeneileg pedig valódi élmény. Afféle stíluskeveredés, mikor a durvább metal
vonulatot elszállósabb post-rock/experimental dallamok fűszerezik. Így téve
kellemessé a hangzást, igényel némi
zenei felkészültséget. Őszintén szólva ez egy teljes mértékben vállalható
produkció volt, ami kifejezetten megragadta a fantáziámat. Szinte sajnálom,
hogy korábban nem hallottam róluk, mivel ez a vonal erősen benne van az
érdeklődési körömben. A teremben körbenézve észlelhető volt, nem csak nekem
tetszik, hamar megnyerték a közönséget. A bemelegítés sikeres, sőt,
kifejezetten hatásosan indították útjára az esti programot.
A soron következő Angel’s Revenge szintén az újdonság erejével hatott. Néhol a
WMD-re emlékeztetett a hangulata, bár az összképét tekintve kevésbé
szerteágazóan hullámzik a hangulata. Ami viszont előnyükre szolgált, a kellő
mértékű őrültségük, könnyű volt azonosulni a színpadról áradó műsorral. Mintha
valami vidám death metalt hallanánk, mely úgy szedi ízekre a közönséget, hogy
közben mosolyt varázsol az arcokra. A hangosítás lehetett volna jobb is, ezt a
színpadról ránk zúdított energia ellensúlyozta. A hétvégi nyakizomedzést
kiválóan biztosították minden jelenlévő számára.
Egyik fiatal bagázst követi a másik, harmadikként az
ünnepelt banda lépett színre. Talán direkt, az alkalomhoz illő a leosztás, ha
már épp fennállásuk harmadik éve alkalmából szervezték a bulit. Minden rossz
indulat nélkül, de rájuk tekintve meg nem gondolná az ember, mennyivel több
rejlik bennük, mint gondolnánk. Pofátlanul fiatalok, s olyan lendülettel
bírnak, tele energiával, mely valóban magával ragadja az embert. Új vonalú hc
kategóriába sorolnám zenei irányzatukat, melyben a két énekes felállás kap
szerepet. Tehetségkutatók révén több alkalommal volt szerencsém látni már őket,
s érezni a fokozatos fejlődést. Feszes tempót diktálnak, egyben az ’ének’, a
zene, elégedettek lehettünk a telejsítménnyel. Persze volt olyan konferálás,
aminél majdnem azt mondtam, hogy na most menjetek a p-be… Méghozzá egy
mostanság popslágerként rádiókban agyonjátszott dal, az Alejandro következett,
sajátos átiratukban. Meg kell hagyni, egész élvezhető nótát faragtak belőle.
Mily érdekes, a jó érzésű metalrajongó számára szemétként definiált dolgokból
is lehet hallgathatót alkotni megfelelő alapokkal? Nem ez az alkotás volt a
buli csúcspontja, viszont a fellépésük mindenképp megállta a helyét. A
születésnap alkalmából menet közben tartott kisebb pezsgőfürdő már csak ráadás
volt, többek örömére. Vizet igyanak a gyengék, én meg inkább maradok a sörnél….
Az idei évben gitároscserén is átesett, különleges vendégnek
kiírt Insane folytatta a sort. Ha úgy vesszük, végül is ők a fellépők közt a
legismertebbek. Számomra is öröm a jelenlétük, kíváncsi voltam a jelenlegi
felállásra, ráadásul végigpörgetve az emlékeimet, a tavalyi EFOTT óta nem
láttam őket. Csalódás nem ért, továbbra is ugyanazt a pozitív értelemben vett
őrült bagázst köszönthettük, kik helytől, időponttól függetlenül produkálnak.
Sokéves munkásságukból van elég összerakni egy setlistre valót. Melyet be kell
valljam, nem sikerült jegyezni, hogy részletesebben elemezzen, ill. soroljam,
mely lemezekről játszottak. Ennyire behatóan nem ismerem a munkásságot, az
élőzene varázsa viszont jelen van itt is. Az est lendületéből semmit nem
vesztett, vitték tovább az eddigi tempót, s megmutatták, a kényszerű váltás után
se rosszabbak. Fogalmazzunk pontosan: nagyon is élnek. Nem véletlen részesei a
még most is zajló Royal Flush turnénak, valamint kapják sorra a meghívásokat,
nem keveset külföldre is, a lehető meglepőbb helyekről. Abban biztosak
lehetünk, amíg így folytatják, láthatjuk még őket jó sokat, Közép-,Észak-
és Kelet-Európa szinte bármely részén.
Ezzel viszont kifogyott az energia, se isten, se ember nem
lett volna, ki maradásra bír. Sajnos az utolsó bandáról (Miserium) ezzel
lemaradtam, a fáradtság győzött. Indulás haza. Annyit viszont elmondhatok, a
látott négy banda is kitett magáért rendesen, baromi jó hangulatot keltve a
színültig telt kisteremben. Az pedig mindenképp a csapatok érdeme, hogy a
közönség lelkesedése nem lankadt még a buli végére sem, hiszen mindvégig
magukat jól érző, s időszakosan vidáman csápoló arcokat lehetett benn látni.
Ami kétlem, hogy a véletlen műve. S amit majdnem kifelejtettem: még egyszer
boldog születésnapot, Sunset! Csak így tovább!
fotó: Köhler Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése