Némi őrültség, egy régóta áhított szabad hétvége, s azon
kapja magát az ember péntek délután, hogy a Budapestről Sopronba tartó IC-n
zötykölődik kedvenc Nirvana tribute zenekarának fellépésére. A városban
plakátok hirdetik az eseményt, néhol embermagasságú méretben (az melyik, az A1
vagy B1?). Ekkor vált nyilvánvalóvá az addig ismeretlen info: vendégzenekar is
lesz, a számomra új névként ható Velvet Moon. Helyszín: Experience Rock Club.
Odajutni: némi útbaigazítás és tájékozódási képesség birtokában baromi
egyszerű. A vasúttól pedig kb. 300méter, gyalog is túlélhető távolság.
Menetrend a ’szokásos’ : zenekarok becuccolnak. Az emberek
gyülekeznek. A bandák hangolnak, beállnak, a kezdés még várat magára kicsit,
hiszen este 10-re van kiírva a buli. Érkeznek a vendégek. A Pesten
megszokotthoz képest kicsit más minden. Például a hozzáállás: nem próbálnak
belógni, kimagyarázni, hogy ennek meg annak vagyok a haverja meg rokona meg
akármi, hanem szó nélkül, fintorok nélkül kicsengetik azt a kőkemény ezer
forintos beugrót. Akinek nem inge, ne vegye magára, de volt részem nem kevés
(’efféle kisebb’) buliban, de ehhez hasonlót egyre kevésbé tapasztalok.
(Újságíró szemszögből érdekesen jön ki, miután kellő mértékben hozzászokhatnak
a „belépőt nem fizet, dolgozni jött” helyzethez).
A Velvet Moon új volt számomra, de érdeklődő vagyok, hadd
szóljon. Bár mindig kételkedve állok a dologhoz, ha tribute bandáról van szó.
Ez esetben Velvet Revolver tribute, ami pont merész választás, figyelembe véve
az anyazenekar munkásságát. Nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben. Ennek
fényében nézve őket okoztak meglepetéseket. Tetőzi a dolgok a dobos, akik saját
bevallása szerint a koncert előtt kb egy hónappal került a csapatba, úgy
tanulta meg időközben a dalokat. S a kotta kissé idegen neki, így hallás
alapján tanul. Őszintén szólva, elég jó tanulónak bizonyult! Az első két dalnál
még fintorogtam kicsit, be kellett melegedni a zenekarnak, utána következett
igazán értékelhető produkció. Mikor pl. a Sucker Train Blues felcsendült, már
felkaptam a fejem, ’Ez már jó!!!’ címszóval. Mind zene, ének tekintetében
korrektül adták elő a számokat, kellő mértékben bemelegítve a közönséget. S bár
magyar nyelven megszólalt daluk erősen átiratként hatott (egyszeri hallás után,
így utólag nehezen mondom meg), megmutatták, mire képesek a színpadon. Számomra
a végeredmény meggyőző volt, ilyen műsor jöhet még!
A Leaner folyamatosan bebizonyítja, hozzájuk hasonló Nirvana
tribute nincs hazánkban. Sopronban olyannyira megkedvelték őket, a közönség nagy
része szemmel láthatóan miattuk érkezett. Máshol még érdeklődő és meglepett
tekintettel figyelik őket, ha színre lépnek, itt viszont annál hamarabb beindult
a buli. Műsoruk folyamatosan bővül, ezúttal is egy- másfél órára tehető az
időtartam, miközben zúdították ránk a Nirvana slágereit. Van, ami így is
kimaradt a setlistből, de panaszra semmi ok, hiszen kaptunk bőségesen. A
’hiányok’ pedig pótolva lesznek a jövőben,
mivel folyamatosan agyalnak, terveznek, mit lehetne másképp, s mire van
még szükség. Ezúttal nem súgom meg, majd meglátjátok, mennyiben fog változni a
dalok összeállítása, mely slágerekkel bővül a lista.
Szólhatott a Breed, Come as you are, Pennyroyal Tea, Rape
me- a özönség értékelte. Az All apologies-nál a mikrofon is lejutott a színpad
elé- bár érzékenyebb fülűeknek inkább fájt a dolog, az éneklő személye minden
bizonnyal kifejezetten nagyon (nálunk sokkal jobban) élvezte a lehetőséget. A
később felcsendülő Territorial pissings idejére pedig az énekes-gitáros Zozó
fia vonult fel a banda közé, pár percre birtokolni a mikrofont. Újabb
meglepetés, hiszen eddig egyetlen videofelvételen láttam, amin nem hallani úgy.
Kifejezetten jó volt. Körbenézve érződött az egyre forrósodó hangulat, nem csak
én vélekedtem így. Záróakkord bevált módon az, amit már unásra játszhattak a
srácok, mégis mindenki kedvence: Smells like teen spirit. Nem marad el a
tombolás, majd a végére az énekposztról megindított, klubokban sokszor
meglepően ható bodysurf (a mellékelt videon látni belőle valamennyit), majd az
elmaradhatatlan visszataps. Sőt, olyan koncertet még nem láttam, ahol ne hívták
volna vissza őket (esetleg a Hollywood Rose születésnap, de arról nem tudok
teljes bizonyossággal nyilatkozni). Nem is vártam mást: még pár percnyi
önfeledt tombolásra késztetik a nagyérdeműt, mielőtt levonulnának- bár ha az
ifjakon múlna, akkor tolhatnák még a bulit kifulladásig. Sikeres este volt,
sokak megelégedettségére. S bár nem egy óriási élmény egyedül átutazni a fél
országot, ezért a buliért talán megérte. Szívem szerint mennék a többi
fellépésre is, de mostanság kinek megy olyan jól, hogy legyen annyi
szabadideje? Érdeklődőknek viszont koncertdátumok elérhetőek a banda honlapján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése