Mire bármit is megszokhatnánk, valami mindig változik.
Ezúttal szinte csak a hely neve. És a program. Mint minden ősszel, hazánk –
nézzük bárhonnan, de- elsőszámúként elkönyvelhető Guns N’Roses tribute
zenekara, az elmúlt két évben saját csónakban is evező Hollywood Rose tartott
születésnapi bulit. A rajongók irányába természetesen, hiszen ők azok, akik
nélkül talán nem élték volna meg az iskoláskort. (Sőt, ha évvesztesek lettek
volna az óvodás évek tekintetében, az sem okozna már hátrányt). A helyszín a
megszokott, mára már Club 202-re átkeresztelt egykori indiánsátor, a tagok
akárcsak tavaly (nem feltétlen hátrányos, utoljára bő 2éve volt tagcsere
utoljára). A program pedig mivel másabb? Idén egy másik tribute zenekar
vendégeskedett előttük, az egyre több helyen előforduló, s sikeresen produkáló
hazai ’Nirvana-képviselet’, azaz a Leaner. Esti órákban már tele a hely (pedig
többünknek az már világvége), a hangulat alakul odabenn, belecsaptunk a lecsóba
nem kicsit, azt hiszem…
A Leaner-t láttam már annyit, lassan betéve kellene tudnom a
műsort, ennek ellenére rendszeresen tudnak valami meglepetést okozni. E
tekintetben elmondható, hogy miután a legtöbb bulin szinte teljesen új közönség
előtt mutatkoznak be (leszámítva az időközben kialakult kisebb rajongótábort),
azokat miképp éri a műsor. Az anyazenekart sokaknak nem volt lehetősége
megszemlélni soha, bár jártak anno hazánkban is, a világhír nem sokkal az után
jött… Az érdeklődők esetleg a létező videofelvételekből tájékozódhatnak, de
mint tapasztalom, sokan csak a zenét ismerik. Azt viszont nem kevesen,
korosztály figyelembe véve is széles skálán. A Leaner pedig igyekszik hiteles
műsort adni. Első a zenei része: ami tagadhatatlanul megállja a helyét. A másik
fele a show- mely még kialakulóban, de egyre meggyőzőbb. Nos, itt a legnagyobb
meglepetés. Pedig kétlem, hogy annyira idegen lenne, hogy némely zenekar átéli
a bulit, őrültebb színpadi előadásmóddal mutatkozik, a közönség nagy része
mégis elsőre idegenkedik. Vagy ennyire nem vagyunk szabadok, s csak páran
merünk engedni a csábításnak? Elengedni kicsit magunkat? Mert ehhez az kell. S
ehhez a zenéhez is elég hangerő, hogy átüssön. Ebben volt némi hiányérzetem,
szólhatott volna kicsit hangosabban. Ami ugye a hangtechnikuson múlik. Sebaj,
mindig van legközelebb és semmi sem lehetetlen.
A bemelegítés így sem
volt sikertelen, hiszen a színpad közelébe merészkedő arcokat figyelve
leginkább olyanokat láttam, akiket eddig egyik bulin sem. Ők voltak a
szabadabbak, a bulizós nép. Aki pedig teli torokból a bandával együtt énekelt,
az minden kétséget kizárva átélte az olyan örökérvényű slágereket, mint pl. a
Rape me, a Come as you are, Breed, All apologies (vagy említsem a Smells like
teen spirit-et, amit szinte nem létezik hogy nem hallottál még…). Habár cím
szerint nem is rémlik, de egy dalra részben önkéntes vendég is megjelent a
mikrofonnál - az egyik már rajongónak nevezhető fiatalember személyében. A
többit bízzuk a visszajelzésekre, az én véleményem adott, bárki más mondhatja a
sajátját, érdeklődve várjuk!
Kellő hatásszünet, na meg egy kis pakolás, gyors átrendezés,
hogy a főzenekar is hamar színre léphessen. Belenyúltunk így is az estébe, s
még kellően hosszú műsorra számíthatunk, hiszen a Hollywood Rose bőséges
Guns-repertoárral rendelkezik, ha saját dalaikat és egyéb, a koncerteken
elhangzó slágereket is hozzácsapunk, akkor bizony reggelig is játszhatnának.
Panaszra nem is lehetett oka a jelen
lévőknek, hiszen az általában megszokott koncertidőhöz képest a születésnapon
bőven kitettek magukért. S a felsorolt
alapokból valóban jutott minden a műsorba (akár érdemes lett volna setlistet
kérni, helyben lejegyezni embertelen feladat), mely az idő teltével mintha soha
véget nem érő hatalmas buliba torkollott volna. Mindez megspékelve néhány
szólóprodukcióval, s látszólag energiában kifogyhatatlanul zúdították ránk a
dalok sorát. Azt megnézném, egy ilyen este után mennyire fáradtak, mert még a
közönség soraiból is elég kimerítő tud lenni. Pláne azoknak, akik hálásan
csápolnak, ugrálnak, végig elöl, nem félve a túlfűtöttségtől, kiszáradástól
vagy erejük fogytában bekövetkező ájulástól. Szerencsére súlyos dolgok nem
történtek, mindenki jól érezhette magát- zenekar és közönség oda-vissza
lehetett hálás egymásnak, ameddig követni sikerült, az is legalább két órán át
tartott. S ezzel vége még nem volt! Sajnos tovább maradni nem tudtam, hogy a
záróakkordokról is meséljek egy keveset. Viszont ezek után kíváncsian várom, az
idei következő bulit. Ugyanis lesz még, jelenlegi információim szerint hasonló
módon (vendégzenekarral), ugyanott. Viszont egy jó tanács az ilyen kimerítő
estékre: ha életedben először eszel sushit, s úgy lapátolod rá a wasabi-t, mint
burgonyapürét a sült kolbászhoz, majd merészeled ezt egy jó kupica pálinkával s
némi sörrel kísérni- inkább máskor tedd. Sose tudod mi történhet. Hamar laktat
, de érdekes dolgokat tud művelni…
sushi: ….
Jelen esetben főtt, olajos rizs, uborka, jégcsapretek,
füstölt lazac (nyers), szárított algába tekerve
Wasabi: mar, mint a mustár….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése