Az egész fesztiválon nem volt lehetőségem részt venni egyéb
elfoglaltságok (interjú, máshol előre lebeszélt koncertek látogatása) révén,
viszont jött a vasárnap. Egész éjszaka buli, majd a kelleténél is sokkal
kevesebb alvás, mire rugdosnak ki az ágyból, hogy menjünk, mert pörköltfőző
verseny, s ha már beneveztünk, meg kellene jelenni, viszont ’technikai okokból’
elmaradt a mi csapatunk alkotása, a Rocközön stábjához csatlakoztam segítkezni.
Oda gyülekezett a csapat leginkább - mindkét közösség részéről - s mondhatni,
elsősorban azok érkeztek ki, akik egyébként is jönnek a hasonló
összeröffenésekre, igazán jó társaság, ahogy a hangulaton is érezni lehetett. A
főzésről annyit, mint azt többen tudják azóta, különdíjas lett a pörkölt, hamar
el is fogyott- dicséret a szakácsnak. A társaság pedig utána is jelen volt,
elég sokáig, változó felállásban baráti beszélgetések, sör, bor, páran a
családostól érkezők gyerekeivel is foglalkoztak, nem láttam olyat, ki ne
érezhette volna jól magát. Voltunk koncerten is, ott ért egy olyan kifejezetten
negatív pillanat, mely felhúzta bennem a pumpát – teljesen érthető okból.
Több színpadon voltak koncertek, többen a Mystery Gang
csapatát várták nagyon, volt ki az esti Piramisra tartogatta magát. S a
legérdekesebb, legalábbis ilyet is ritkán tapasztalni: ’Jó ebédhez szól a
Ricse’ címszóval a Beatrice fellépése igencsak kora délután, egész pontosan
valamikor 13óra környékén. Esti
időpontban valószínűleg másképp jön le, de a nap ezen szakában is jól hatott –
véleményem szerint. Közönség volt bőven, legkisebbtől legnagyobbig, családok,
ifjak, öregebbek gyűltek össze a mára jól ismert dalok hallatán. Ez a része
teljesen rendben. Még az is, hogy a műsor menete szinte semmit nem változik
évek óta, Feró is minimális eltéréssel, de folyamatosan ugyanazt adja elő
konferálás és poénok terén is. Aki nem látja gyakran, annak nem unalmas (nálam
ezért van maximalizálva az évi 5koncert, de többre úgysem nagyon jutnék el).
Egyedüli változás egy ideje, hogy a doboknál egyre meghatározóbb szerepet
kapott a fia, egész pontosan ő a zenekar dobosa már. Ezzel sincs probléma,
láthattuk már eleget, hogy rátermett a srác, s lejátssza szépen a rá eső részt.
S nem maradhattak el a slágerek, egyáltalán akad olyan (legalábbis 15év
felett), aki ne ismerné fel, ha megszólal a Pancsoló kislány, Azok a boldog
szép napok, a Hegyek között völgyek között, 8 óra munka, vagy akár a Csúnya
lány (Ronda lány?), a Járom az utam, egyik nagy kedvencem az Utálom az egész
XX. századot, és még sorolhatnám. A teljes repertoár közismert, kedvelt
dalokból áll. Látható, érezhető volt, tetszett az egybegyűlteknek, a
hangulattal nem volt gond, főleg mikor a refrént ez a (fölöttébb) vegyes
(korosztályú) közönség is együtt énekelte a zenekarral. A sokéves gyakorlat, a
múltjuk eredményeképp teljesen mindegy, hogy este játszanak, vagy délben,
ugyanúgy jó produkcióval tudnak előállni, tőlük is jó hallani a Johnny B.
Good-ot, a gitárokon Magasvári Viktor továbbra is képes foggal játszani kicsit
a show kedvéért – végülis erre vágyunk, legyen jó műsor.
Egyetlen dolog viszont el tudta terelni a figyelmemet, s
betette a kaput, ott is hagytam a koncertet. Tehettem volna ezt feltűnően
tüntető jelleggel, amivel annyit érek el, hogy én is kapok az arcomba a sárga
kabátosoktól (igen, security). A zenekarra vonatkozik elvonulásom részben –
ahogy Hobo vagy Göbl Gábor (Moby Dick) egy ilyen esetnél rég félbehagyta volna
a zenét, kiállva a miattuk megjelent közönség tagjáért, itt nyoma se volt. S
hogy mi történt? Tisztára mint a kommunizmusban (vagy most is az lenne, csak
bennünket tájékoztattak félre?) : mivel 2 méteres körzeten belül voltam, s azért az emberek sem
oly tömött sorokban álltak, láthattam az esetet rendesen. Az illető a kordon
helyett kihúzott szalagnál jól merte érezni magát, elnézést a kifejezésért,
szemmel láthatóan az egyszerűbb fajta, de pontosan az, ki szívből szólóan
ugrált és énekelt, látszott, mennyire élvezi a koncertet. De ott volt, kívül,
ahol kell, legfeljebb érintette a szalagot, mert hátrafelé nem ugrált,
korrektül nem taposott le senkit, ha már pogo nem volt – mert nem olyanok
voltak ott – megoldotta, úgy hogy senkinek ne legyen gondja. De a sárga
kabátosoknak igen, elég volt látni kettőnek a fejét, hogy figyelik, két dalon
át, majd felrántották, kivitték, s ment utánuk egy harmadik is. Kérdezem én,
míg nagy koncerteken, vegyük példának a Tankcsapdát, Depressziót, az ifjak
szanaszét tapossák egymást elöl, ki tudja mikor hány sérült van, arra
figyelnek, vannak durvább esetek, problémák és valóban problémás emberek. Ilyen
helyen pedig ki kell tenni a szűrét annak, aki így jól meri érezni magát?
Gondoljunk már bele, rockkoncerten bűn ugrálni és csápolni? Szép is lesz, ha ez
átterjed az összes ilyen rendezvényre, kíváncsi lennék, több százas pogót is
majd elkezdenek bontani, és kiteszik a fele közönséget? Vagy ott azért nem
lehet, mert fizető vendégek, ingyenes rendezvényen viszont kussoljon az ember?
Hozzátenném: két éve, Bókay kertben is Ricse volt szeptemberfeszten, ott
voltam, szintén eléggé elöl, lánnyal, akire igyekeztem vigyázni. Ott volt
tömegmozgás, de egyiküket sem emelték ki. Aki nem akart részese lenni, hátrébb
ment és élvezte onnan a koncertet. Itt meg hely is volt bőven, így hát nem
értem, erre mi szükség volt, de biztos én vagyok elmaradva a koncerteken bevett
szokásokkal, végül is csak (átlagosan) hetente egyszer járok el ilyesmire…..
A rendezvényt végül el nem hagytam, csatlakozás vissza a
főzőstábhoz, mire a pörkölt elfogyott, prezentálva ezzel, mennyire is sikerült
jól. Emlékszem, hányan álltak meg csodálni, fotózni, míg készült, s mennyien
kérdezték, miből van, és mikor lesz kész, mert vennének. Maradtunk beszélgetni,
kicsit iszogatni, páran elsétáltak koncertekre, kinek mi volt szíve vágya, s
vártuk az esti Piramist többen, melyről végül nem tudok beszámolni, mert nem
maradtam ott, két éjszakányi kialvatlanság megtette hatását. Amit visszahallok,
megoszlanak a vélemények, személy szerint azt tudom, az idei Rockmaratonon jó
volt, ott az ének is jól szólt, egyedül talán Gallairól mondanám, hogy sajnos
kezd önmaga árnyéka lenni, kár érte. A csapat viszont jó. Hallottam vissza
olyat, sőt, leginkább azt hallani vissza, hogy ez már nagyon nem olyan mint a
régi, hiányolják Révészt – mindenki döntse el maga. Ha valamennyire tetszik, de
csak a régit akarod elfogadni, akkor egyik ott megjelent barátom idézhetném:
’nem a régi, de mint Piramis-tribute tökéletes’.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése