Ismerős Arcok, Almássy Hall 2010.05.28.

Mielőtt még a május utolsó hétvégéjére eső gyermeknapi forgatag elért volna bennünket, várta program – a zenét és tartalmát tekintve elsősorban- a felnőtteket. Valamilyen tekintetben nosztalgiának is tekinthető az esemény. Mondhatni az Almássy Téri Szabadidő Központan mutatkozott be annak idején - akkor még a $texas zenekarral - Nyerges Attila. Most pedig, ahogy hely történetében Almássy Hall néven indult új fejezet, az Ismerős Arcok adott koncertet. Vendégzenekaruk, a Domino Rock Band pedig műsorával hozta ezt a formát, hiszen az elmúlt nagyjából húsz év hazai rockcsemegéiből szemezgettek jó ízléssel. Aki ezt a programot választotta sok egyéb lehetőség közül, nagyon is tudta, miért teszi: őszinte, tiszta zenére vágyott, minőségében értékelhető hazai felhozatalból.

Kapunyitás után elkezdtek becsorogni az emberek, nyugodt tempóban, s elnézve őket, bizony volt vegyes társaság- mely későbbiek tekintetében mindenképp elismerést érdemelne. Nagyjából huszonévestől kezdve ötvenesig, de apa-fia, anya-lánya párosítással is találkoztam. Átlagos, hétköznapi megjelenésű arcok, rockerek, hazafias jelképeket viselő személyek. Néhány olyan ember is, akit egyébként sok helyen képesek kinézni, mert a média szerint ők a rendbontók, a rosszak. Hozzátenném, ott, aznap este mindenki együtt élvezte a koncertet és tudott kulturáltan szórakozni, néhány személy esetében különös tekintettel az elfogyasztott alkoholmennyiséget is figyelembe véve! Kissé bele is merültem a régi falfestések, majd az érkezők vizslatásába, mire zene hallatszott a terem irányából.

A Domino Rock Band feladata volt nyitni az estét, nem is tétováztak sokat. Nagyjából fél órával a nyitás után már zenéltek, s vonzották be az érdeklődőket. Bár ekkor még a terem szélén lévő székeken illetve behelyezett asztal+szék kombinációkon lehetett közönséget felfedezni, alapozódott a hangulat. A hazai rockpalettáról válogatott a banda ismert és közkedvelt dalokat elsősorban a P-Mobil repertoárjából. Továbbá az elején hangzott fel pl. a ’Becsület ’, zeneileg teljesen korrekt módon, ének tekintetében az eredetihez képest más hangfekvéssel, de teljesen élvezhető előadásban. Az ezt követő ’Transsylvania’, szépen előadott gitárszólóival, tiszta énekkel még inkább megfogta a közönséget, mely elismerő tapssal köszönte meg a dalt.

Figyelve a produkciót, észlelni, mennyire felkészültek, összeszokott, együtt zenélni képes bandáról van szó. Tehetséges zenészekről, olyan énekessel, aki tud bánni a hangjával. Valóban hangulatkeltő módon elő tudták adni a ’Kétforintos dalt’, az ’Utolsó rock&roll’-t.. Azon dalokat, melyeket leginkább Tunyogi Péter nevéhez köthetünk, bár visszaadni ugyanúgy lehetetlen, maradnak az értelmes megoldásnál: elég azt élvezhetően, de őszintén előadni. Pont ettől volt olyan jó a ’Menj tovább’, a Boszorkányrepülés, és leginkább a ’Csillag leszel’. Koncertjüket méltón zárni pedig következett (a jelenlévők érezhetően nagy örömére) ’A zöld,a bíbor és a fekete’, melyet tényleg nagy taps zárt. LE a kalappal a csapat előtt, tényleg élvezhető műsorral kedveskedtek a rájuk jutó időben, közönség szemszögéből tekintve nehéz lenne belekötni. Végig rendben volt a hangzás, elmondható, hogy a terem egészében. Talán még kicsit több lelkes kommunikáció a közönséggel, s jobban beindulnak- de tegyük hozzá, igazából mindenki az Ismerős Arcokat várta. Ahhoz képest láthatóan-hallhatóan élvezték a műsort, s ez már azért pozitív visszajelzés a zenekar felé, várunk tőlük hasonlót máskor is!

Dalok listája:
Piramis : Becsület
P.Mobil : Transsylvania
P.Mobil : Csillag leszel
Tunyogi Rock Band : Boszorkányrepülés
P.Mobil : Kétforintos dal
P.Mobil : Utolsó Rock&Roll
P.Mobil : Menj tovább
P.Mobil : A zöld, a bíbor és a fekete

Domino Rock Band (Legfrissebb talált infok alapján):
Nachladal Tamás Gábor - ének
Szabó Erzsébet - billentyű,vokál
Barta László Titusz - basszusgitár
Tóth Sándor Saca - gitár
Felföldi Károly - dob,vokál

http://www.mymusic.hu/dominorockband

  

"Már nem az én nyelvem, már nem az én szám…." szólt a refrén a dalban, mellyel az Ismerős Arcok műsorát nyitotta. Egyben mellyel a személyzet kivételével mindenkit a terembe vonzott- kivétel nélkül! A dal szinte véget se ért, mire Nyerges Attila vegyes hangszerállványától előrébb lépett, hogy gitárt fogjon kezébe, s konferálás helyett csak zengte: Szakadjon szét! Hatásos, hiszen már a refrénnél kezd beszállni a közönség is az éneklésbe. Az ezt követő ’Hegyeket nézek’ pedig ismét ékes példája annak, mily kifejező anyanyelvünk, egyetlen érzést/gondolatot mily sok módon lehet jellemezni, körülírni. Szépen megírt szövegéhez kellemes zenei alap társul, mely egyaránt élvezhető koncerten a színpad előtt, a zenekarral együtt énekelve, vagy akár otthon, fotelban, szemet behunyva, hátradőlve.

Konferálásra szinte nincs is szükség, maguk a dalok épülnek egymásra, egyfajta szerkezetileg jól felépített produkciót láthatunk, hallhatunk. Majd a ’Lélekvesztő’ –t felvezető instrumentális szakaszt használva szaval Attila, megemlítve, egy bizonyos vonatról, megy megérkezett, s a pokol legmélyebb bugyraiba tart. Neveket sorol, kiknek jegye eme járatra szól, miután kiírták magukat a magyar történelemből (nem boncolgatom, nem kell sokat gondolkodni, hogy rájöjj, kikről van szó). Ezen túl egy jól eltalált zenei alapokra épülő dalról beszélhetünk, fülbemászó dallamvilágát nehéz nem észrevenni. Társadalmi illetve hazafias célzatokon túl az életről is szólnak, nem keveset, az Egyetlen című daluk kifejezetten egyik kórházban fekvő rajongójuknak ajánlva játsszák. Vagy a sorra kerülő ’Barátom’-hoz csak annyit fűz Attila: ’Következzen egy dal, elvesztett barátainkról. Szakadjon le fejünk, ahogy a refrént éneklitek, ezt garantáltan ismerni fogjátok!” Az egybegyűlteket sem kellett nagyon győzködni hozzá, hallatszott is szépen, szinte mindenki együtt énekelte:

"Hónapok óta a híredet se hallom
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom
Tán a hétköznapok fogságába estél
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér"

Zárásképp pedig a tartalmilag fölöttébb szomorú, de nagyon igaz ’Fenyők’. Ezt hallván érdemes elgondolkozni, mi is az a magyar érzelem. Jelképekbe burkolózni, vagy az, amiről ez a dal is szól? műsorzáró nótának indult, s bár levonultak, a félig se telt terem annál hangosabban igyekezett visszahívni őket. Sikeresen, hogy kapjon még annyi rájátszást (sajnos ezt a blokkot már nem sikerült dalokra bontva beazonosítani), mely után még a telhetetlenebb része is elégedetten távozhatott.

Idei turnéjuk budapesti állomásaként szerepelt ez az este. A setlist javarészt legutóbbi, 2009-ben megjelent, Lélekvesztő címet viselő lemezük dalaiból állt össze, kiegészülve két korábbi (Szélbe kiáltok, Éberálom) albumukon megtalálható népszerű szerzeményekkel. Valódi, élő műsorban volt részünk, tiszta zenei élményben. Kellemes hangulatú, élvezhető első percétől az utolsóig, képes a színpad elé ragasztani arra a másfél órára. Őszintén és szépen szólt emberi érzésekről és hazafias érzelmekről egyaránt. Természetesen az utóbbiból kifolyólag az ’irányított média’ rögtön ráhúzza a szélsőséges jelzőt, miközben azt se tudják sok esetben, miről szól. Épp ezért van, hogy csak egy bizonyos (érdekes módon több társadalmi szinten élő, különböző életvitelű emberekből álló) réteg hallgatja, ismeri igazán- azok, akik kevésbé vannak a befolyás hatása alatt, s képesek befogadni. Személyes javaslat: ha minőségi zenére vágysz, mindenképp megér egy próbát, aztán majd eldöntheted saját magad, miképp viszonyulsz hozzá tovább- Ha nem is óriási, de legalább őszintén lelkesedő közönség előtt játszhattak, tették ezt ugyanolyan módon, mint teltházas szerepléseik alkalmával. A hely pedig adta a hangulatot, mint említettem, afféle nosztalgiával, s bár sok volt a kihagyás, úgy tűnik, lassan sikerül életet varázsolni az eddig csendben, békésen ácsorgó épületbe.

Dalok listája:
Európa közepében
Szakadjon szét!
Hegyeket nézek
Egy a hazánk
Lélekvesztő
Játsszuk el
Édesanyám rózsafája
Hidegen fújnak a szelek
Barátom
Árnyéknak lenni
Egyetlen
Itt jártam
Szélbe kiáltok
Fenyők

Ismerős Arcok:
Nyerges Attila – ének, gitár
Práder Vilmos – gitár, ének
Leczó Szilveszter - billentyű
Galambos Nándor - basszusgitár
Kovacsik Tamás - dob
a koncerten még:
Tánczos István - szaxofon, vokál

http://www.ismerosarcok.hu