Black metal előszilveszter - Avalon (2007.12.29.)

 Ha már sikerült túlélni az idei fáradalmakat és nehézségeket, persze hogy nem vagyok képes nyugton ülni a meleg lakásban, így ismét az Avalon Clubban kötöttem ki, egy kis halálmetálkodás-előszilveszteri buli iránti érdeklődésemtől vezérelve. Még régi cimborám, az Atavism gitárosa is eljött, hátha jó buli lesz. Na meg sör. Utóbbi volt rendesen, a zenekarok tekintetében már vegyes érzelmek keltek bennem, egyaránt ért csalódás és kellemes meglepetés. Ezen az estén lépett fel a Baskíria, a Teurgia, Total Rekall, a Bornholm, az Almost Saint és a Paediatrician. Na lássuk sorban, mi is volt, hogy is volt.

Sikerült a kelleténél is hamarabb kiérni, a zenekarok egy része is velünk érkezett a helyszínre, de azért bementünk már, kinek lenne kinn ácsorogni a fagyban? S persze bent sör is volt (ami volt is nálunk, elfogyott odáig ugyebár), csak a pultot kellett megrohamozni. Türelmesen vártunk, kezdődjék valami, ekkor jött végre a Paediatrician, hamar bántuk is. Ami megmaradt belőle, a darálás, hörgés, csörömpölés, az a fajta zene (?!?), amit a nemtommelyik oldalon található punkzenés játékban 10 perc alatt összedobhat bárki, hallás nélkül is. És csak szenvedtünk, vártuk, hogy legalább valami dallam vagy valami, bármi, de nem. Ilyenkor jön az, hogy találni olyan szegletet, ahol kevésbé hallani, annyit inni, hogy kevésbé zavarjon az egész, de arra is figyelni, hogy a következő bandákra is maradjon még energiám. Ekkor telepedett az asztal másik oldalára egy, az arcán piercingekben hiányt nem szenvedő lányzó, mint kiderült, józanodni kicsit. Merthogy ő igazából a Bornholm miatt utazott fel Tápiónemtomhonnan-nehezenmegjegyezhetőnevűtelepülésről, a Jászságból. S szenvedtünk tovább együtt.

Igazi zenei felüdülésként jött a Total Rekall, ha emlékezetem nem csal, van legalább 2 éve, hogy utoljára láttam őket. A színvonal semmit nem romlott, csak azóta készültek újabb számok is, amiket nem ismertem. Továbbra is a Total Recall-emlékmás című film hatásai és szövegei alapján irnak dalokat, elméletileg klip is lesz már az egyik dalra. Másik oldalról meg azt hallottam, hogy ennyi, vége, feloszlanak. Majd elválik, mi is lesz. Addig élvezzük, amíg lehet. Megvolt a taxizás Johnnyval, elküldtek a Marsra, aki látta a filmet, annak egyik cím vagy téma se lehet túlzottan idegen. Zeneileg pedig továbbra is korrekt, attól függetlenül, hogy nekem kicsit súlyos volt már a végére, de legalább összhangban játszanak és nem kellett azon kínlódni, hogy bírjam ki a végéig. De azért ennyi elég volt egyszerre.

Hosszú az este, nehéz kibírni szárazon, már megint sörözni ültem le, mikor arra lettem figyelmes, hogy valami érdekesen jó zene szól, na nézzük csak, ez melyik banda. Teurgia. Továbbra is black-metált hallhattunk, talán erőteljesebb hangzással is, mint az előző két banda, de ebben volt olyan dinamika, ami megfogott. Számcímekre miért is emlékeznék (az elején már részleteztem a sörös problémát…), az maradt meg, amint ott vannak négyen, egy a doboknál, egy basszerkodik, kettőnél gitár, és ebből egyikükre jut az ’ének’, másik legfeljebb vokál, és csak darálják a nótákat, unhatatlanul. Volt, aki egész Nagykanizsától követte őket idáig, meg tudom érteni. Személy szerint nem igazán utazok ennyit bandák miatt, de örülök, hogy ők jöttek, s itt játszottak.

Hol van még az este vége? Elég messze, mikor a Baskíria következik. Vártam már, egy ideje tologatták a lemezbemutatót, őszintén szólva itt se sok újdonságot fedeztem fel, kissé egybefolyt a dolog. A mostanság tagproblémákkal küzdő bandában nincs meg az igazi összhang, nehéz is így jó anyagot készíteni, vagy jó bulit tolni, holott 2éve még ők is képesek voltak rá. Most viszont csalódtam kicsit az egészben. Nem volt gáz, de többet vártam. Ami meg véletlen, egyből az elején húrszakadás, emiatt 4-5 perc szünet, addig Maracskó Andris dobszólóját élvezhettük, majd a sikeres szerelés után folytatták. Hogy mennyi új nótát toltak, meg nem mondom, a régiekből véltem párat felismerni, de ennyi maradt meg. Bízok benne, hogy lesz ez még jobb is, csak idő kérdése. Várom.

Az Almost Saint az a banda, akiket nem én kerestem, hanem nemrégiben ők találtak rám valamelyik portálon, most eljött az ideje, hogy megnézzem, mit tudnak élőben. Olyannyira jó produkciót nyújtottak - legalábbis számomra – ami után a többi nem érdekelt, hogy egyáltalán játszani fog még valaki. Ez volt az, amire tudtom nélkül vártam. Lazulásról vagy könnyed dallamokról itt se beszélhetünk, black-metal a javából, de valahogy a billentyűs becsempészése dobott az egészen, valamint a gitárosok teljesítménye. Majd komolyabban utánuk nézek a közeljövőben, ha igényes alkotásokra vágyok ebből a stílusból.

Egy estére elég is volt ennyi, a végére a legjobbat, ami feldobott annyira, hogy gond nélkül kibírjam hazáig. Igaz, következett volna még a Bornholm, de azzal kezdték, hogy a teljes dobcuccot is átszereljék, gondoltam, hogy ezt már nem bírom, kivárni se, inkább megyek pihenni. Nagyjából így döntöttek többen is a még jelenlévők közül, szegény bandára nem maradt valami népes közönség, Talán majd legközelebb. Ezzel az estével az idei halálmetál-adagomat is megkaptam. Jövőre, veletek, ugyanitt. S persze Avalon :)