Mindig örömmel konstatálom, ha azt tapasztalom, a fővároson
kívül is akad élet. gondolok itt olyan (kis)városokra, ahol egyébként a
fémzenét kedvelő fiatalságnak sokszor csak a közös kocsmázás vagy a házibuli
marad, mert sokat kellene utazni egy jó koncertért. Vagy akadnak lelkes
emberek, akik vadászva a lehetőségeket,
igyekeznek felpezsdíteni az életet, s az
egyébként kihasználatlan épületek egyikében alakítanak ki klubot, rendszeres
programmal. Biztosítva a hétvégi nyakizomerősítő gyakorlatokat, anélkül, hogy a
többi helybélit terrorizálnák/elűznék tevékenységükkel. Kisújszállásra
látogatván pont egy ilyen helyre sikerült bekukkantani, a környék thrash
legendája, megalakulásának 20. születésnapját ünneplő Toxic Terror
invitálására.
A felhozatalt látva garantált volt az egész estés zúzda:
Effrontery, Remorse, Toxic Terror. S erre még egy meglepetés, de térjünk vissza
rá később. Ha szükséges behatárolni, akkor a dallamos, progressziv black/death irányzatot képviselő Effrontery
indította a programot. Hirtelen igencsak erős volt, az első daloknál páran
bemozdultak, de jobbára csak ácsorgott t a nép – ki bemelegedés híján, ki a
hirtelen döbbenettől. Érdekes banda, igazság szerint kell szoknia a fülnek,
kellő ráhangolódással viszont már élvezhető (vagy korán volt esti fél 9kor
hozzájuk). El kellett teljen egy kis
idő, mire közelebb merészkedtek az emberek, ill. lassacskán telt a terem, s
észre se vette az ember, már egyre távolodott a terem hátsó fala. A végére
viszont egész jó hangulat alakult ki, nem kellett csalódottan levonulniuk.
A hazai thrash közönség számára minden bizonnyal ismerősen
hangzik a Remorse neve. Elvégre 1987-90 közt alakult ki első felállásuk, s bár
a tagcserék problémája őket sem kerülte el, léteznek folyamatosan. Szerepelhettek a Bedlam és az akkor még
szintén újnak számító Tankcsapda ’91-es turnéján, elkövetkező években az Akela,
az Omen, Cadaveres de Tortugas, Ossian társaságában, rengeteg díjat nyertek.
Nem véletlen, amit produkálnak, az szakmai elismerésre méltó. Ehhez képest itt
tartunk, hogy egy ilyen banda is kis klubkoncertekre jár sokat, néhány
fesztiválfellépés miatt- mert hazai téren vagy ennyire nehéz érvényesülni.
Viszont igazán őszinte közönség akad ezen helyeken, akiknek érdemes játszani, s
nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A környéken elég népszerűek,
legalábbis a látottak ezt igazolták, a helyhez és lehetőségekhez képest meglehetősen
sokan voltak, az pedig nem kérdés, milyen bulit csaptak. Kis klub, kis terem, viszont annál nagyobb
hangulat, hálás közönség. Megvallom,
mindössze legutóbbi lemezüket (D.Ü.H.,
2008) volt szerencsém hallani, de konkrétan korábban nem jutott el hozzám
semmi velük kapcsolatban. Koncertélményként is ez volt az első, s úgy kellett
utánanézni, kik ők. Annyi biztos, elég meggyőzőek voltak. Könnyen érthető és
befogadható thrash, hamar meg lehet szeretni. Ha nem lennének/lettek volna az
elkerülhetetlen problémák, lehetnének ők ma is a ’nagyszínpados élvonalban’.
Mindenesetre egy őszinte és figyelemre méltó banda, a magyar fémzene
lexikonjában megérdemel egy helyet a thrash-legenda címszó alatt. Remélem lesz
még bőven szerencsém látni őket.
Következzék az est fő bandájaként említett, alakulásának
huszadik évfordulóját ünneplő a Toxic Terror. Történetüket tekintve 1990-94
közt voltak igazán aktívak, azaz gimnáziumi éveiket töltötték a srácok
akkoriban. Újdonságként hatott, mivel abban az időben igencsak távol álltam
ettől a világtól még- viszont a koncerten rengeteg ismerős arc jelent meg,
egykori évfolyamtársaink, illetve a legfeljebb pár évvel felettünk járó diákok
közül. Régi csapat kelt újra életre, olyan zenei produkcióval, mely ma is
megállja helyét. Első hallásra nem biztos hogy mindenkinek ismerősen cseng a
banda neve, de akár máshonnan ismerhet tagokat: Kis Jani (gitár- Spleen), vagy Horváth
Mihály- Mike (gitár- Vale of Tears, De Facto). Mike-ot főként a Val of
Tears-ből ismerni, leginkább gitárt nyúzni, viszont itt az énekes pozíció is
övé. Amit teljesen tölt be, miután eddig legfeljebb vokálként észleltem, mikor
pár alkalommal láttam színpadon, így érdekes volt, de elismerés. Ahogy a
csapatnak is, hiszen ők is elég fiatalon alkották meg nótáikat, melyeket most
leporolva ismét előadtak a jelenlévők nem kis örömére. Igaz, a közönség
átlagéletkora erősen 25-30év közé tehető, de ez a zene kortól függetlenül
élvezhető. Érdemes lenne eljutnia több irányba, esetleg rögzítenének pár dalt.
Hiszen aktív korszakukban még kevesebb lehetőség adódott, a forrásokat nézve
’92-ben jelent meg úgy-ahogy egy demo, az is még kazettán, így leginkább rajtuk
és a rajongókon múlik, szerzeményeik mennyire maradnak életben. Kellemes
meglepetés, zenei csemege a ’90-es évek elejéről, mikor az összeurópai
rave-techno őrület ellenében a rock-metal színtér is kezdett erősödni, s
terjedhetett szabadabban, mint szüleink idejében. Reméljük lesz folytatás,
kíváncsian várnám.
S a meglepetés: negyedik bandáról szó sem volt, de a Toxic
Terror mielőtt levonult volna, jelezte, ne menjen senki sehova, mert még
érkezik egy zenekar. Sehol nem volt meghirdetve, így nagyjából senki nem tudta,
mire számíthatunk. Bár lassan szállingózott el a nép, a maradóknak tényleg
kellemes meglepetés jött, még egy minőségi produkció. Első taktusoktól kezdve
ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Hallottam már, biztos voltam benne.
Kissé elszállós, borultabb, igazán progressziv beütéssel. Az instrumentalitást
helyezi előnybe, tipikusan nem tombolós zene, hanem zenei élmény. Jól eső
muzsika lezárni az estét. Miután a bemutatkozásukat elkerülte figyelmem, így
kénytelen voltam rákérdezni, kik is ők, mire kiderült, igen, láttam őket, csak
akkor a kivetítőre ragadt tekintetem (itt technikai okokból ez elmaradt). Ők
voltak a Mytra. Ennek fényében egyértelművé vált számomra jelenlétük, hiszen a
Remorse és a Decadence társaságában járják jelenleg az országot Thrashvér
Turnyé elnevezéssel. Efféle meglepetések viszont jöhetnek bármikor, nem
ellenkezek. S hogy teljes legyen az este, mondhatni össznépi távozás, keresvén
olyan helyet, ahol kapunk még pár sört- azaz a bandák és a vendégek nagy része
hajnalig folytatta a bulit, ha már egyszer sok év után ily szépen összegyűltünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése