2009-et
írunk, több zenekar számára jelent ez kerek évfordulót, az egyik ilyen, melyhez
szerencsém volt, a Tűzmadár. A Diesel-ben tartották 10. születésnapjukat
megünneplendő koncertjüket 3 másik, jobbára hozzájuk is közel álló zenekarral:
Rubicon, Alhana és Avatar. Kellemes összeállítás, de ami érdekesebbé tette, a
további meghívottak, felidézve a zenekar elmúlt tíz évének állomásait. A régi,
a csapat életében fontos tagok is megjelentek, s játszottak újra együtt pár dal
erejéig. Alapjáraton hosszú estének indult, de a végére már mondhatjuk bátran:
ez már inkább Tűzmadár-maraton lett a végére :)
4
Ha csúszik a
kapunyitás, ha később kezdődik a koncert, a ’multirendezvényeken’ is gyakran
előfordul, nem okoz különösebb meglepetést, az már sokkal inkább, hogy utána
rendesen haladjanak a dolgok, nem kell órákat ácsorogni kint, bejutva pedig nem
szednek apró darabokra, hogy nincs-e nálad valami - max. amennyire ’muszáj’
:) Ezen így nagyjából túl is vagyunk,
nézzük, mit kapunk. Az első zenekar (Rubicon) volt számomra az egyetlen,
melyhez eddig nem volt szerencsém, mondhatni meglepetés. Az is volt. Elsősorban
a látványukban, amivel nem voltam képben eddig, de gondolom nem csak én
egyedül: az énekesük Orbán-Duczos Tamás, aki korábban még a Gyöngyvér csapatát
erősített. Ebben a formációban is megállja a helyét, rockosabb témákról
beszélhetünk, de az igazat megvallva, talán ez jobban is áll neki. A hangjával
semmi gond, a banda pedig szépen össze tud dolgozni, ez így rendben is lesz,
van jövőjük a szakmában, még ha elég telített is a magyar rockzenei paletta
(telített: mennyiségileg legalábbis, a minőség más tészta). Egyedüli nagy
probléma egész koncert alatt a hangosítással volt, nehéz megmondani, hogy
pontosan mi, de időközönként szabályosan irritálta a fülem némely hang, pedig
nem elöl álltam. Túl sok közép vagy valami enyhén túlvezérelve, jó kérdés, de
rezonált annyira, hogy ha nem vagy túl érzékeny is észlelhetted. Zenei
minőségében viszont tényleg jó produkció volt, ideje utánuk néznem, főleg hogy
várható hanganyag is a jövőben.
A következő
csapatnak már előre örültem, számomra nagy kedvenc, de lehet még azoknak
leginkább, akik szeretik a korai Pokolgép (esetleg Omen) és Edda munkáságát. Az
Avatar hangzásvilága azt a korszakot idézi. S kifejezetten jól, élvezhető
műsorba öntve. Ami nem szándékos, de mégis kinek furán, kinek viccesen, s kinek
hogyan másképp hat: az énekesük, Szaszkó pont Kalapács Józsira hasonlít, míg a
gitárért felelős Gellér Tomi pedig kiköpött Kun Peti. Szerencsére nem ebből a
hasonlóságból próbálnak megélni, saját dalokkal lépnek fel és megállják
helyüket, nincsenek rászorulva más tollával való ékeskedésre. Itt is kitehettek
magukért, a közönség énekeltetése sem maradt el, a lassabb dallamoknál
kifejezetten jól sikerült (már csak emlékeznem kellene, ez a ’Hontalanul’ vagy
a ’Határok nélkül’ című dal volt). Mikor Szaszkó a ’Miért vagyok egyedül’-t
konferálta, már ő is rá kellett jöjjön, mint kérdés, ez értelmetlen, de a dalra
azért kíváncsiak voltunk most is. Túl sok lehetőség nem adódott látni őket, de
úgy tűnik, a jövőben ez változik, s őszintén remélem, hogy így folytatják is,
jelenlegi jellegüket megőrizve.
A hazai
’tündérmetal’ éllovasa sem maradhatott el erről az estéről, s élvezhette az
Alhana koncertjét is az egyre növekvő közönség. Csalódást ők sem okoztak még,
zenéjük hamar fülbemászó tud lenni a dallamosabb vonalakra fogékony emberek
számára. Egyszerre könnyed és erőteljes, a felvett hanganyagaikat figyelembe
véve pedig leginkább koncerten helytálló alkotásokkal rendelkeznek. A nagy
közönségkedvenccé vált dalok egyértelműen sorra kerültek, többek közt a ’Mágus’
és a ’Száműzött angyal’ (meg ha emlékeznék több címre, sajna csak egy lemezem
van,a miről puskázhatok). Valamint amit a tavalyi év folyamán kezdtek játszani,
a legutóbbi Nightwish albumról a ’Bye Bye Beautiful’, amivel kapcsolatban azt
észlelni, folyamatosan változott, hogy is adják elő: eleinte Zsizsu énekelte
végig, majd volt, hogy Schrott Peti állt be a férfi vokálra, most pedig a tavaly
beálló basszgitáros, Máté vállalta ezt a részt, de a refrénnél már Zsizsuval
közösen énekelnek. Őszintén szólva, a középső megoldás volt a legjobb, az utóbb
említett eddig azt követi, de megoldhatóságát tekintve az utóbbi a reálisabb,
így azon kell csiszolni kicsit. Kellemes koncertet kaptunk tőlük is, teljesen
rendben volt, néhány összezörrenéstől eltekintve, könnyen meglehet, hogy
mostanság nem tudtak annyit együtt zenélni, de ez nem állandó állapot, majd
legközelebb tökéletes lesz! :)
Telt az idő,
újabb szerelés, hogy következhessen, ami miatt a legtöbben érkeztek, az est
főszereplője, a tizedik születésnapját ünneplő Tűzmadár. Várakoztattak
bennünket, persze, mindig húzni kell egy kicsit a nép agyát, hadd legyen
türelmetlen, annál nagyon ujjongás lesz, ha végre berobognak a színpadra.
Bevált recept, ha ügyesen alkalmazod. Működött. Az eredetileg kétórásnak
hirdetett koncertből lett végül több is, jó kérdés, hogy ki fáradt el jobban, a
zenekar a színpadon, vagy az előttük tomboló közönség. A setlistre emlékezni
szinte képtelenség, kaptunk bőven régi és új dalokból. Ami a szokásostól
eltért, időnként felhívtak valakit a színpadra, egész pontosan valaki olyat aki
korábban köztük játszott, így a régebbi dobos - aki osztatlan sikert aratott, s
nem menekült meg dobszóló nélkül. Vagy ami számomra a legmeglepőbb volt, egy
elég korai felállás: teljes színpadképcsere, a dobok mögé épp nem láttam, de
elöl csak Schrott Peti maradt az énekre, ráadásul gitárral a kezében, majd
basszgitárra az azóta Alhanából is kivált Sigli, másik oldalon, gitárra pedig a
mára szintén onnan ismerhető (és még aktív tag) Pihokker Péter. Ez így
idegenként hatott elsőre, gondolom az ifjabb rajongóknak is, de leginkább az,
hogy Peti gitárt fogott, és bár más daloknál van egy-két rövidebb téma
akusztikusra írva, amit ő szokott előadni (a későbbiekben ez is sorra került),
de ez a forma újnak hatott. Pedig ez a régi volt, s őszintén szólva még ebben a
formában is jót alkottak (ekkor még én se ismertem őket). A nosztalgiázások
után pedig ismét belecsaptak a lecsóba, jöhettek még az újabb dalok, s bár a
repertoárból futotta volna, összességében így is bőségesen elég volt az adott
napra, alaposan megizzadtak ők fenn, mi pedig a közönség közt, a színpad előtt.
A megszokott ’éjfél körül indulunk’ haza esetét el lehet felejteni, volt az fél
három is, mire kivonszoltuk magunkat a helyről, de legalább csupa jó érzéssel,
ismét egy jó buliban lehetett részünk. (Aki pedig a fejemhez csapkodna
dolgokat, szólok, nem alkoholmámor miatt nem emlékszek több dalcímre, hanem
mert nem jegyzeltem. És nem sörivóbajnokoskodtam ezúttal sem, a koncertek miatt
érkeztem, s egész este betoltam összesen 2 korsót. Alkoholnak elég volt,
szomjat oltani nem :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése