Legutóbbi alkalommal zeneileg viszonylag vegyes estén voltam
jelen a Vörös Yukban. Fellépők voltak: Gyöngyvér, The Morning Star, Wackor, A
Loosing Season. Pontosan ebben a sorrendben. Ezúttal nem érkeztem
felkészületlenül, a bandák közül hármat már ismertem, vagy legalább koncertezni
hallottam, így jobbára tudtam, mire lehet számítani, hogy annál mennyivel több
vagy kevesebb, már a zenekarokon múlott. Elmondhatom, most sem kellett rossz
érzésekkel távoznom, elégedett lehettem s talán mindenki boldog volt, míg haza
nem kellett indulnia…
Az elsőként szereplő Gyöngyvér műsorát már jó néhány új szám
tarkítja. Azon túl, hogy az előző lemez dalainak is megvolt a sikere, most
érzik úgy, hogy kezdik megtalálni az a stílusvonalat, amit igazán szeretnének
játszani. Valamelyest változtattak, egyik dal előtt például kifejezetten
kiemelve, hogy ennek semmi köze a Metallicához, mert talán első pár taktusból
gondolhatna arra az ember, de ha nem említik, talán fel sem tűnik. Pár régi
sláger mellett szerintem a számok legalább fele már új volt, egy-két lassabb,
melankolikusabb dallal megtűzdelve, majd zárásnak a lehető legpörgősebb
számukat vették elő, természetesen közvetlen egy lassú dal után, nehogy
véletlen is álomba szenderüljön valaki mielőtt a következő banda kezdene. Az új
dalokhoz pedig azt tudom hozzáfűzni, talán még jobbak, mint az eddigiek,
elméletileg nem kell már sokáig várni a lemezre, egy dologban vagyok biztos,
már nagyon kíváncsi vagyok rá.
A The Morning Star fellépését már nem tudtam ennyire
élvezni. Nem azért mer baj lett volna velük, egyszerűen csak nekem volt sok,
aznap nem voltam nagyon ráállva erre a
durva hangzásra. Ahogy ők maguk jellemzik: a zenekar agresszív hangzású
progos beütésekkel tarkított brutális trash irányvonalat képviseli. Nem mondom,
ötletes, találnak jó témákat, lehet rá tombolni, ha épp ahhoz van hangulata az
embernek. S amennyire erőteljes, durva, ahhoz képest kifejezetten jól szólt, a
hangosítással, annak beállításával sem volt baj. Ahogy elnéztem, a közönség
nagyobb része élvezte, ebből le lehet szűrni: sikerült beletrafálni, és azt
játszották, amire itt épp igény volt. Egy rossz szavam nem lehet rájuk. A
’színpad’ előtti 3 méteren pedig masszív pogózás ment, néhány fiatal ugrált s
lökdöste egymást szüntelen, amivel nem is lenne semmi gond, de nem fogadom túl
jól, hogy ha már direkt hátrébb álltam, miért kell még inkább kihasználniuk a
teret, természetesen kiborítva a sörömet. S örüljek hogy ennyivel megúsztam
(legalább a fényképezőgép ép maradt), másnak meg a teljes retikülje borult ki.
Csak ennyire ment bent a buli.
A Wackort már sokkal inkább vártam, van valami
kisugárzása a bandának, ha koncertről van szó, rosszat nem látni-hallani tőlük.
Legalábbis nekem eddig nem sikerült. A nemes egyszerűség képviselői, három tag
viszi az egészet, végülis minden megvan, ami egy bandához kell: dobos, basszer,
gitáros, énekes. Ők megoldják, s amilyen szerények, csendesek koncerten kívül,
legalább annyira állatok a színpadon, kieresztik azt, amit máshol nem. Talán
ettől olyan jó. Mivel a zenekar története nem tegnapra tehető vissza, hanem már
több, mint tíz évre, így van akkora repertoár, amiből összeállíthatnak egy
bulira valót, s közben készülnek az új számok. A sajnálatos módon évek óta
halogatott lemez is megjelenik még az év első felében. Addigra a
koncertközönség a dalok nagy részét valószínűleg ismerni fogja, de nincs azzal
semmi gond. Ami érdekesebbé tette ezt a fellépést, vendégénekes, ugyanis a Morning Star
mikrofonját bitorló GreenStar állt be pár számra ráerősíteni az amúgy sem ’könnyed
dallamokra’. Mindenképp jól sült el a dolog, igazán tempós-hajrázós-pogózós
hangulatot teremtettek, úgyhogy ismét óvatosan kellett a géppel közlekedni a
színpad környékén. De legalább jó volt.
A buli utolsó fellépőjét, A Loosing Season nevű
bandát nem oly rég volt szerencsém látni, pont ugyanitt, túl sokat nem tudok
hozzáfűzni zenéjükhöz, egyszerűen kifejezve lezúzza a fejeket. Nekem legutóbb
ez volt az érzésem, s továbbra sem tágítanak ettől az elképzeléstől. Mivel nem
voltam túlzott formában, így ezt már nem vártam végig, továbbá az a fajta
durvulás, ami már nekem is sok. Még ha jól is csinálják, tegyék, maradtak még
bőven, akik erre vágytak. Én meg csak sorry, ha másnap be akartam érni melóba,
jobb volt lépni. Már így is belenyúltunk az éjszakába, persze a Vörös Yuk sem
az a hely, ahol éjfélre vége a bulinak. Majd jövünk máskor is. Ez egy jó este
volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése