Budapest belvárosában létezik egy kicsinek számító, de annál
hangulatosabb szórakozóhely, melyet nemrégiben ajánlott figyelmembe
hangtechnikusként tevékenykedő ismerősöm, ki annak idején az Avalon Clubot
erősíthette. Kiindulópontnak máris jó. Majd jött a hír az Overall Music révén,
egy éves születésnapjukat kívánták bulival ünnepelni, aznap (december 29.) két
helyen is, ebből egyik volt a Delirium Pub. Végül invitált az est első
fellépője is, s döntöttem úgy, tényleg lenézek, hiszen őket is rég láttam. Nem is
késő estére, ugyanis viccesen felfogva, saját szavaikkal élve is délutáni
matinénak nevezték az este fél hetes kezdést. Fogalmazhatnék róluk úgy, hogy az
Urbán Folklór nem más, mint a „kétbalkezes alternatív punk zenekar”, mely első
ránézésre a komolyság legapróbb szikráját is mellőzi, s mégis kilóg a buta punk
kategóriából. Ha megadod nekik az esélyt, s figyelsz kicsit is, rájössz miért.
Ha nem, akkor meg feleslegesen magyarázom.
Csak hogy említsek hasonlóan bekategorizált bandákat a hazai
színtérről: Dísztraktor, Aljas Kúszóbab. Például ők, ahol nem tudod eldönteni,
hogy ennyire lököttek, vagy ennyire képesek. Valójában direkt olyanok az
alkotásaik, s természetesen nem fogja mindenki befogadni, hasonlóan pihent
agyúnak kell hozzá lenni. Vagy ott a Prosectura: teljesen korrekt csapat, semmi
halál komoly zenei alap, mégis kiforrott produkció, marha jó szövegekkel. Az
már az ő dolguk, mit milyen állapotban és milyen ihletéssel hoznak össze, egy
biztos, jól csinálják, s még népszerűvé is tették.
Itt viszont az Urbán Folklór nevű bandáról van szó, melyre
elsősorban nem is lehetne rávágni, hogy tiszta punk, azért írtam hozzá, hogy
akkor legyen talán alternatív punk. Elsősorban a punk alapok érvényesülnek,
melyet vegyítenek némi laza jammeléssel, C64 (Commodore64) játékzene-átirattal,
death metal elemekkel, mulatós egyveleggel. Erre vissza is térek hamarosan.
Mitől kétbalkezes? Nem, nem olyan bénák, sőt, pont hogy tudnak zenélni. Csak az
egyik gitáros, valamint a basszeros is balkezes. Ez így a megjelenésből észlelhető,
aztán ki tudja, a mikrofonfelelős, vagy a dobos épp melyik kezére hajlik. Maga
a zenekar története egyébként nagyjából 2004-ig vezethető vissza, viszont a
jelenlegi felállásában már a Sinathrop nagy része van jelen (dob, gitár, ének…)
– talán ide is vezethető a zenei változatosság, stílusbeli kavarodásaik.
Illetve mindenképp az alapító, Szabó Lőrincz. És ő nem a mesemondó. De időnként
konferál és van dal, ahol ő énekel. A mikrofonfelelős poszt pedig azért
lényeges, hiszen ad egyfajta hangulatot a poénos alapokhoz: Penge rendelkezik
egy adottsággal, mely remélhetőleg meg is marad: ének-hörgés-károgás, mind jól, az még oké.
Viszont ezek közt éles váltások, akár folyamatosan. Nem egy gyakori dolog.
Érdekes zenei színfoltot adnak, s mindez csak a könnyed szórakoztatás céljára.
Az estét egy laza, kb. 1-2 perces felvezetéssel kezdték,
melyből kiderülhetett kik ők, mivel a szöveg nagyjából annyiból állt, hogy
színpadon az Urbán Folklór. Meg egy baromi hosszú üvöltés a végére, hallottam
már Pengét énekelni, hörögni, de ilyennek még nem. Van hozzá tüdeje és torka.
De azért jól nevelt srácok módjára bemutatkoztak, majd konkrét első dalban
megemlékeztek társukról, ki már nincs köztük. Nem halt meg, csak másfelé
folytatja életét és zenei pályafutását. S persze egyben önmagukat is
jellemezték, jó is lenne emlékeznem a szövegre, melyből csak foszlányok ugranak
most be:
„Furcsa, szétzilált instrumok,
durva, megkapó ritmusok,
Ócska silány versszakok,
sajnálom, költő nem vagyok”
Valahogy így, bár garantáltan tévesen írtam le most. Az igazat megvallva annyira nem lényeg, akár
náluk is beleférne ennyi hiba, ahogy egy dalindítás és egyből hiba, vagy néhány
hamis kiegészítő vokáldarab- sőt, ahogy előadják, inkább tűnik szándékos műsorelemnek,
mint véletlen hibának. S persze a hülyeség, minden egyes dal között. Nem is
lehet fapofával, unottan jókedvre deríteni a közönséget. A dalok is ennek
megfelelően mennek, szóba kerül a Dehidratáció, mert másnaposan mi is történne.
És ajánlják is ilyenkor, mert állítólag jó érzés másnaposnak lenni (bár
legtöbben csak az azt megelőző állapot eléréséért isznak). Jöhetett volna egyik
’legismertebb’ daluk, a négy akkord, de előtte egy kis nótacsokor. Szó szerint
roma mulatós dalokból összeállított nóta (hosszú fekete haj és társai), melyet
épphogy áthangszerelve kezdtek, s a végére tért át ténylegesen punk irányba a
dolog. És még be is vettük, hogy ez így jó. Hogy tovább feszítsék a húrt, a
közönség tűrőképességét, meg ki tudja mit, a popcsokor sem maradhat el (a
börtön ablakában, porsche szerelem száguldás, azok a boldog szép napok….). Egyre gyorsabb
tempóban, ők garantáltan megizzadtak közben a színpadon.
Másik kedvenc témájuk a majdnem aktualitás: H5N1
(madárinfluenza). Persze, tudjuk, azóta van H1N1, meg ki tudja mi, a dal
elkészült idejében, s elfelejtették őket tájékoztatni, hogy a vírus mutálódott
azóta… attól még életképes kis dal:
” f*sznak kell a csirke, nekem jó les z a kolbász,
nem tiltja a vallásom, hogy malacot zabáljak,
de ha úgy lenne, hát istenem, még ott a marha…”
Mindezek után még a pornódaluk sem maradhatott el,
úgynevezett közönségkedvenc. Egész este jól érthető volt az ének is, kizárólag
itt. Talán a gyors tempójú angol nyelvezet miatt, melyre rá lehetne fogni azt
is, hogy halandzsa, teljesen mindegy. A refrén viszont a cím is egyben, azt
minden formájában ki lehetett venni: Torkonb*szlak. A minden formájában alatt
értem azt, hogy hörögve, károgva,stb. Ez így zárásnak tökéletes is lett volna,
taps, ujjongás megvolt, lehet menni inni, ahogy ők is megmondták, az legalább
látszik. Mire kiderült, van még némi idejük, így került sorra TrilaX
szerzeménye zárszónak, egy C64-es játék zenéjének átirata. S mehetett végül
mindenki inni (ejnye már, csak beszélgetni), miközben a következő banda kezdett
beállni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése