Rage hosszas unszolására magam sem tudom
miért kétkedve, de elmentem vele az A38-on megrendezett Emergenza döntőre, a fellépő 12
zenekarból bevallom, egyet sem hallottam korábban. Végeredményben
igen pozitív véleménnyel távoztam, miután rengeteg meglepetés ért a fellépők és
szereplésük tekintetében. A nagyjából hajnal kettőkor végződő rendezvényről
elégedetten távoztam, egyedül a végeredménnyel nem értettem teljesen egyet,
viszont a fellépőknek és a vendégeknek hála fergeteges buli volt! Köszönjük a
zenekaroknak, megmutatták, hogy szükség van rájuk, tovább színesítik a magyar
zenei palettát, van jövője ennek a zenei vonalnak hazánkban!
Megosztván a munkát ő serényen kattintgatott - én pedig
nyeltem a sört :) - mindeközben igyekeztem a számunkra érdekes, illetve
zeneileg értékelhető bandákat felkeresni, ezáltal a közeljövőben jó néhány
interjút olvashattok majd, valamint akitől lehetőség volt hanganyagot kérni,
elérhető lesz a portálon keresztül.
Elsőként a Novokain léphetett színpadra, s mivel a rendezvény vonalvezetése alapján a legkönnyedebbek kezdtek, s a vége felé haladva jöttek az egyre ütősebb, durvább hangvételű bandák, nem értem, miért is ők kezdtek, mindenesetre nagyon odaillett, egyből megadták az est alaphangját. Eslő hallásra az utott át agyamon, hogy Korn-t hallhatunk szinkronizálva, s bár jómagam nem rajongok azért a bandáért, erre a verzióra azt kell mondjam, kifejezetten jó volt. Nem éppen másolásról volt szó, levették a stílust, írtak saját számokat, s úgy adták elő, ahogy azt kell, számomra hibátlan volt, s a hangosítást is eltalálták hozzájuk. A közönséget elnézve volt, akinek nagyon idegen volt a hol dallamos,hol üvöltő ének valamint a basszus dübörgése, de a színpad előtti sorokban már bemozdultak az emberkék a kb. fél órányi koncert alatt. Én meg az első szám után álltam hátrébb a színpadtól, mert sikeresen a saroknál elhelyezett mélyláda előtt ácsorogtam, mely alaposan berezgetett.
A Rorschach következett, a jelenlévők ezt már jobban
értékelték, bár imént jeleztem, mennyire vegyes összetételű közönség volt, így
nem csodálkozom semmin. A zenekar jellege számomra nagyon emo volt, mind
hangzásban mind megjelenésben, ami abszolút nem fog meg, de nem fogom fikázni
őket ezért. Azt leszámítva, hogy az ének eléggé gyenge volt (vagy én vagyok
süket?), nem lett volna olyan rossz, de valami nagyon hiányzott a produkcióból
(de biztos nem én). Mindezek ellenére őket jobban szerette már a közönség,
talán többen is voltak benn ekkor már.
Harmadikként a Gutenberg Halott kezdhettte meg
félórányi szereplését. Az első számnál hiányoltam a mélyet (következő dalra már
korrigálták), valamint a fiatal társaságra nézve voltak negatív előitéleteim,
ennek ellenére nagyon bejött az instrumentális felvezetés, mely kissé
pszichedelikusra sikeredett. Következőre pedig hallatta hangját is az egyik srác,
nem tökéletes, de korai lenne elitélni, idő kérdése hova fejlődik. Egy szám
erejéig Incubusra emlékeztettek, helyenként kicsit a 70-es évek érzése
jött át, majd továbbiakban a Kispál jellegét vette fel az énekstílus,
helyenként átvágva kiabálásba, de teljesen korrekt volt, értékelhető saját
felvételeket játszottak. Összeszedett felállásban, a dalok sorrendjét is jól
állították össze, a zenei alap meg egyszerűen szólva : nagyon jó. Fellépésük
végére minden előitéletem elszállt, újabb reménység a jövő zenei repertoárjára
nézve.
Miután végeztek, mi is kimentünk egy kis friss levegőt
szívni, melynek eredményeképp a soron következő Elise-t kihagytuk, de
valahogy nem bánkódtunk emiatt, s betértünk végül a Suburban Neon-t
megnézni, de az sem fogott meg különösebben. Bár az Emergenza lapján indie-rock
szerepel, zenéjük elsőként a country elemeit dolgozta fel erőteljesebb
formában, majd kissé blues-rock irányba mentek (talán itt nevezhető indie-nek),
az énekkel volt itt is leginkább problémám, de valahogy a zene se az volt,
amitől hátast dobok.Két számuk meghallgatása után mentem tovább megkeresni az
előző fellépőket.
Újra a színpad közelében, már az Elleborum jön a
színpadra, a terem pedig szinte teljesen megtelt. Fölöttébb könnyed, dallamos,
"hívhatnánk igazi csajozós/csajos zenének", mely meg is tette a
hatását, láthatóan nagyon élvezte a közönség, tegyük hozzá, ekkor rengeteg
fiatal -legalábbis már hozzám nézve- volt jelen. Ez sem az, amitől ájuldozok,
sokkal inkább akkor éreztem úgy, amikor a végén a közönség lánytagjainak
sikítása hasított fülembe. Rage
próbált közben fotózni a színpad előtt felgyülemlett emberek közt, ez esetben a
harmadik sornál képtelen volt előrébb jutni (biztos nem akarta arréb lökni a
lányokat, elvolt ő mögöttük is :P ). Visszatérve a zenei értékükre nem volt
rossz, mindenféle kínok nélkül végig bent voltam, csak nem az én vonalam -
aztán nehogy elérzékenyültebb pillanataimban azon kapjatok, hogy ezt hallgatom
:) - viszont szükség van ilyenre is, könnyen emészthető, kiszolgálja sokak
zenei igényét - amint ezt a helyszínen is tapasztaltam - azt legalább
tisztességesen. Elismerésem, ezen a zenei téren igényeset alkotni kevesen
tudnak manapság, nekik sikerült. Az énekkel is elégedett voltam végre (mert
ugyebár ez az állandó gyengém), megérdemelnek egy helyet a magyar zenei
palettán. Ezek után nem értem, miért nem kerültek az első 3 helyezett közé?
Utánuk játszott a Metrosection, csak nagyon nem
hozott lázba bennünket az a power-pop-rock, fotók azért készültek, de nagyon
nem vittük túlzásba, inkább megkerestük az iménti fellépőket, sikeres
szereplésük nyomán. A végeredményhirdetéskor derült ki, hogy talán kicsit
maradni kellett volna még, de kizárólag a képek miatt, s egy kicsit tudjak
többet írni, sajnos a tűrőképességünket meghaladta, így ennyi lett belőle.
Sorry.
Mikor újra visszatértünk a terembe, már a Mindfields
Factory játszott, az ajtón belépve majd leszállt a fejünk, olyat zúztak a
srácok, mondthatni, ez az, amire bemuzdul a hajó. Nagyon összhangban voltak, a
zene hibátlan, az ének az eddigi legjobb, a színpadi kiállás is helyén volt,
megmutatták a srácok, mi is az igazi heavy metál, ha netán valaki elfelejtette
volna, avagy nem ismerné a stílust. Ebben az esetben gondoltam úgy, hogy kevés
a fél óra, birtam volna még, s ezzel nem voltam egyedül. Bár ekkor kb félig
volt a terem, de az igazi zenerajongók voltak jelen, nem igazán láttam olyat, aki
fapofával ácsorogna és bambulna maga elé -hacsak nem úgy beállt már, hogy azon
aggódott, hogy hogy jut haza a hajórol, mivel úszni sem tud-. Rage-el egyetértettünk abban,
hogy velük mindenképp beszélnünk kell, talán az est legjobb szereplői voltak,
legalábbis nekem ez volt a csúcspontja, ennyi, itt legyen vége, nyertek és
kész. De ezt nem én döntöm el. Erőteljes, dinamikus szereplés volt, mindent
lehetett hallani, eltalálták a keverőpult beállítását is, s ez volt az, amit
halkan nem lehet játszani! Velük sikerült a backstage-re is jutni, köszönhetően
Rage határozottságának, tartjani fogjuk velük a kapcsolatot a jövőben, rájuk
igazán szükség van a magyar zenei felhozatalban.
A soron következő Live Mirror már kevésbé ragadott
magával, talán nem is voltam végig benn. Játszottak, szép volt jó volt, de nem
az enyém. Erőteljesnek mondható az ő hangzásviláguk is, legalábbis ott úgy
hangzott, az ének jellegében pedig Alanis Morisette/Janis Joplin
jellegét véltem felfedezni, nem azért, mert nő az énekes, viszont jó hangja
van, de az is jobban tetszik felvételről. Összességében jók az ötleteik, de
formálni kell még ezek kivitelezésén, idővel érdekes lehet még. Utólag
hallgatva felvételeiket már például sokkal jobban tetszik :)
Éjfél elmúlt, a fesztivál még tart, utolsó előtti banda az Ad
Astra. Ismét egy olyan zenekar, melyre szivesen maradtunk, itt már csak a
masszív rajongók / megtörhetetlen zeneélvezők voltak a teremben, sajnos a
vendégek nagy részének ez már sok volt, mi viszont továbbra is élveztük a
zenét. Nem tudnám hirtelen hova sorolni zenei jellegüket, betudható a
gyomromban lötyögő alkohol mennyiségének is- egyezzünk ki progresszív metálban
talán - mindössze annyi maradt meg mára, hogy nagyon ütős, s ha valakit nem
fogtak volna meg saját dalaikkal eléggé, rátromfoltak egy U2
feldolgozással, ami hibátlanra sikeredett, az én érdeklődésem is ez keltette
fel. Pechükre nekik már szóltak, hogy mikor kellene abbahagyni, ezáltal
rövidebbnek tűnt a kelleténél (vagy talán sokáig szereltek,s ezzel
csúszhattak), a szervezés pedig szerette volna tartani a menetrendet.
Mindenesetre újabb jó élménnyel gazdagodtunk.
Végére pedig a Sacra Arcana kapott helyet, sajnálatos
módon eddigre már nyilvánvaló volt, hogy a vendégek nagy része a könnyen
emészthetőbb zenékért rajong, de azért nekik is maradt még közönség, s
tisztességesen végigjátszották dalaikat az időkorlát függvényében. Zenéjük a
folk és a metál elemeit ötvözi elsősorban, a dalok témája pedig a magyar
történelemből táplálkozik, mindezt igazolták megjelenésükkel, pontosabban
ruházatuk jellegével. Bár magyar szinten van már zenekar, aki ezt a vonalat
viszi, de sosem elég, s persze mindenki más, azt kell mondjam, ők is
megérdemelték a tapsot, igazi magyar metált hallhattunk a buli végére.
Az első hat helyezettet értékelték, íme a végeredmény:
1. Metrosection
2. Mindfields Factory
3. Suburban Neon
4. Gutenberg Halott
5. Rorschach
6. Elleborum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése