Az utolsó előtti elődöntőre jó
szokásomhoz híven késve érkeztem (így jár az, kinek dolgoznia kell), ebből
eredően az estét kezdő, idáig Kárhozat néven szereplő zenekar fellépésének
legjobb esetben is csak a felét halottam (szerencsére volt hozzájuk szerencsém
korábban is, így túl sokról nem maradtam le, csak jó lett volna végig lenni).
-Itt jelentették be azt is, miszerint a továbbiakban Lost in Time néven
folytatják.- A koncertről röviden annyit, hogy az elvárt formát hozták, utóbbi
időben azt észlelni, hogy egyre javulnak, ebben nagy szerepe lehet a nemrégiben
véghezvitt változtatásnak, s Ádám kifejezetten bevált basszgitáron, Szabi
szólói is egyre jobban szólnak, a színpadi kiállásban is rengeteget fejlődtek
az elmúlt évekhez képest. S bár ők játszottak elsőként, ami nem a leghálásabb
szerep, sikerült jó hangulatot kelteniük, felrázni a Kék Yukba még jobbára
beszivárgó közönséget.
Másodikként a PXR következett,
kikről azt kell mondjam, legalább akkora egoval rendelkeznek, mint amilyen
gyengére sikerült a koncert előtti gyors beállás. Blues- és RHCP-beütésű
dalokkal indítanak, majd hallhattunk egy Britney Spears:Toxic feldolgozást
(szerintem talán rosszabb volt mint az eredeti?), egyedül az utolsó két számukra mondhatom, hogy elég jó lett.
Zeneileg ötletes, amit leművelnek, bulira kiváló, ami ront ezen, hogy
legnagyobb része nem saját ötleteken alapul, s az ének meg nagyjából olyan,
mintha én álltam volna oda (de legalább elismerem hogy nem tudok énekelni, így
nem is erőltetem a dolgot). Persze mint a legtöbb ily fiatal banda, jött velük
a család, a fél suli, így nemcsak a legtöbb vendéget hozták, hanem a
közönségszavazat révén az est mezőnyéből toronymagasan juthattak tovább.
Következett a Drágám Tévedtem,
némileg könnyebb zenei világgal, az egyetlen, ami leginkább megragadt bennem,
hogy nagyon nem fogott meg. Habár az előzőhöz képest tapasztaltabbak zeneileg,
valamit nagyon hiányoltam, a jegyzeteimben minden megvolt, csak sikeresen
elhagytam valahol a teremben az est folyamán. Tovább nem jutottak, így a
döntőben már nem lesz lehetőségem újra, esetleg jobban is odafigyelni rájuk.
Majd egyszer, valamikor, valahol. Talán.
Vigaszágon jutott a középdöntőbe
az Inverz, kiket az elődöntők során sikeresen lecsúsztam, de most itt volt a lehetőség
pótolni. Az első hangokat meghallva már örültem is, fellépésük alatt legfeljebb
csak sörért távoztam a színpad elől. Zenéjüket hallva első gondolatom, hogy a
nu-metal nem áll távol tőlük, de a hagyományokat sem vetik meg, így a
klasszikus Sepultura-hangzás sem hiányzott (koncert után váltottam pár szót
velük, s ha tömören és hiányosan mondtam, de nagyjából tényleg ezeken alapul
amit játszanak). Külön érdekesség a női tag, aki időnként hörgésével tarkította
a műsort, s kifejezetten jól is sikerült a produkció. Sajna a közönség nagy
része a könnyedebb és zeneileg sokkalta egyszerűbb, technikát és gyakorlatot
nem nagyon igénylő vonalon mozgott, ebből eredően hiába a jó szereplés, tovább
már nem mehetnek az Emergenzán. Sajnos.
Ha jól követem a jegyzeteim,
akkor a Johnny Roger lépett színpadra utánuk. Egy kis billentyűs felvezetés,
ami sokkal inkább a beállás része volt, kellett rádöbbennem, de megadta az
alaphangot. Nehéz lenne megmondani, pontosan hova sorolnám, többek szerint jó
kis rockzene, habár számomra inkább a blues-rock felé hajlott, amivel
alapjáraton nincs is semmi baj. Volt pár belevaló bulizene, de a nagy része
inkább kicsit vontatottan hatott. Ettől eltekintve kifejezetten jól szólt, az
énekbe se tudnék igazán belekötni, s a Vodafone-reklám dalát is úgy letolták,
ahogy illik. Végülis megérdemeltem jutottak a döntőbe.
Ezután érkezett az Eskabbe, nagy
sietséggel, épphogy csak a saját műsoridejükre érkeztek, így egyből belecsaptak
a lecsóba, hogy mégis nyújtsanak valamit
a közönségnek. Három fúvóssal kiállva igazi ska-hangulatot sikerült teremteniük, s
míg a taglétszám miatt alig fértek a színpadon, mégis élvezetes produkciót
tudtak nyújtani. A döntőhöz ez most kevésnek bizonyult, de legalább
megmutatták, hogy tudnak zenélni.
A soros Except is kitett
magáért, az a hogyan is mondhatnám, odab@szós r’n’r, s nem csak a hangzással
lehettem elégedett, maga a zenekar kiállása és műsora rendben volt. Ötletes
gitártémák, értelmes szövegek, s az egészhez jól állt a női basszer. Máskor is
szívesen megnézném őket, sajnos a döntőben erre nem lesz lehetőségünk.
Sokak kedvence, a Pajszer
érkezett, be is gyűlt a terembe minden metálrajongó fél óra zúzásra és
headbangre. Hangzás alapján trash-death metalnak mondanám, valamint ami
leginkább szembetűnt, hogy sokkal jobbak voltak, mint amit korábban a Gyáros
bulikon volt szerencsém hallani. Időnként az ének (pontosabban szólva a hörgés)
gyengén hangzott, utólag már nehezen mondom meg, mi az oka, de az sem kizárt,
hogy a hangosításban akadtak problémák. Remélhetőleg a döntőben nem lesz efféle
gond. Se másmilyen.
A buli végére pedig érkezett a
tavaly nemzetközi döntőben 6. helyezett német zenekar, a The Jerks. Angol
szöveggel ellátott pörgős-dallamos punk dalokat toltak, kissé korai Green Dayre
emlékeztettett, máskor a totál mainstream vonalra, ettől függetlenül jó volt,
élvezhető, a közönség pedig kellőképpen élvezte. Amit pedig a srácok
(pontosabban a srácok és egy lány tag) leművelnek a színpadon, az igazán
értékelhető, hanem maga a show, hiszen nem csak a zene az, ami miatt jól sikerült
a buli.
Az est továbbjutói tehát:
PXR
Johnny Roger
Pajszer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése