Igaz, némi unszolásba került, de végül gyógyulófélben is
elmentem megnézni, ezúttal mit alkot Mr. Krueger a színpadon. Szerencsére nem
kellett oly messze menni, Budaörsre jár busz, összegyűlve részben a zenekarral,
részben további kísérőkkel vettük célba a Budaörsi Városi Klubot. A helyet
meglátva örültünk, hogy kulturált kívül-belül, már csak a kellő közönség legyen
meg. Úgy is nézett ki, jönnek az emberek. Előbb a Nilakantha, majd a Revolution
fellépését hallgathattuk, utánuk jött Mr. Eddie Krueger. A tervezetthez képest
persze csúszás volt, utána pedig hamar el kellett kotródni, viszont ha minőségi
szempontból nézzük, meg kell hagyni, jobb volt, mint reméltem, mindhárom
zenekar jól teljesített. S aki Pestről lusta volt ennyit jönni, csak nyavalyog,
hogy nincs igazán jó buli, akkor most elbújhat. Szombat estére esett (amikor
többen ráérnének ugyebár), jól megközelíthető helyen (max. 40perc utazás),
megfizethető áron, az italárak meg szinte viccesek, mit fűzzek még hozzá?
Elsőként a Nilakantha szereplését csodálhattuk, első
hallásra nem sok reményt fűztem az egészhez, kissé erőtlen volt. Hard rock ás
heavy metal közt ingadoztak, nem is lettek volna rossz nóták, csak valami
hiányzott belőle. Kiültünk hát az előtérbe, mert dohányozni elméletileg csak
ott lehetett, s míg jobbára mindenki sörözött, rá kellett fanyalodnom az
alkoholmentes italokra, elég volt a gyógyszerek okozta kábulás (kösz doki,
ettől biztos rendbe fogok jönni). No, ott ücsörögvén fülelek egyszer, ismerős a
dallam. Kintről hallva olyan volt, mintha kispált játszanának, ekkor néztem
vissza a terembe, rá kellett jönnöm, cska kintről hallatszott úgy, egészen mást
adtak elő, de ekkor már kezdtek bemelegedni és igazán élvezhetővé vált a
szereplésük. Kár, hogy már csak 2-3 számnyi idejük maradt addigra. De legalább
elérték, hogy a végére pozitív irányba forduljon a véleményem :)
Pár perc szünet, de volt az legalább 10 is, ekkor már
láttuk, nem szabadulunk oly hamar, mint reméltük. Következett a Revolution,
többen ismerhetik pl. a Gyáros bulikból őket, bevallom, nem nagyon emlékeztem
rájuk, csak ismerősnek tűntek. Persze hogy a Gyárból :) Elsősorban
Metallica-számokat játszottak, változó sikerrel. Vannak pontok, amin van még
mit gyakorolni, máshol meg majdnem jobb, mint az eredeti (még az ének is egész
jól stimmelt). Közben persze időnként egy-két kerülő az előtérbe, mivel a
teremben a padlón kívül más ülőhely nem akadt, viszont kint is lehetett hallani
rendesen. Mikor újra visszatértem, ismét Metallica-dal következett (hm, ki
gondolta volna? :P ), első taktusoktól kezdve kíváncsian figyeltem, ebből mi
lesz. Ugyanis az egyik legnehezebbet vették elő, melyet ’One’ címmel
ismerhettünk meg, még ’88ban (már aki akkor volt olyan korban, hogy felfogja
mit hall). Nem kezdem isteníteni a bandát, de ezzel nőttek a szememben,
bevállalták a teljes számot, tisztességesen. Míg a Korn is szokta játszani
koncerteken ezt, a gitárszóló előtt be is fejezik, tehát afféle félmunka. A
Revolution ezzel ellentétben lenyomta, ahogy kell, ami hiba volt, az a
beállítás, mert pont itt nem lehetett hallani a gitárt eléggé. De az ének meg
jó volt. Végülis ők ott nem úgy hallják, úgyhogy kenhetjük technikusra a
dolgot. A zenekart meg jó lesz újra látni, ha továbbra is így játszanak.
Ismét pihenő, némi átszerelés, beállás, hangolás, na
kezdjenek már, de még mindig nem az igazi, a technikus is ügyködik jobban. Na
igen, mivel ez rögzítésre kerül. Végre közös beállás, ekkor jelezzük többen,
hogy az énekre még egy picit, mert nem hallani rendesen. Ez is megvan. Tehát
színpadon a Mr. Eddie Krueger, sajna a nép fogyatkozott közben, na mindegy,
menjenek a búsba, a megmaradt közönség annál lelkesebb és hálásabb. A srácok
meg szó szerint berobbanak az első számmal, s onnan kezdve nincs megállás,
egymást követik a jól ismert Iron Maiden dalok, előkerül egy brit zászló, pár
szám alatt aktívan lengetve, mert olyat is kell. S még én is kifejezetten
élvezem a koncertet, pedig igazán sose rajongtam a Maidenért. Ennyit jelent egy
jó színpadi produkció, és előadásmód. Minden tag kitesz magáért, hibátlan.
Igaz, zeneileg nem vagyok annyira képzett, hallásom se 100as, de azt
észreveszem, ha valami nem szól jól. Náluk ettől nem igazán kell félni.
Félhettünk a sötétben; Futhattunk szabadon; mondták azt is, Legyünk gyorsak
vagy halottak; s időnként Yosha visított olyat a mikrofonba, hogy a hangfal
előtt állva majdnem rosszul lettem, s majdnem elrohantam a hegyekbe.
Felsorolni
se tudnám, mi minden szólt még, közel két órán át, merthogy a közönség se nagyon
hagyta távozni őket. Csak még egyet, na még egyet. A végére már a dobost
kellett győzködni, persze tudván i a kedvence, még rá lehetett venni, s
lenyomták az Invaders-t is. Közben némi kábel-probléma a basszernál, látszott
is, mennyire idegesíti, de gyors megoldásának eredményeként hirtelen olyan
erővel kapcsolódott be a számba, hogy majd’ levitte a fejem. Pont ettől jók
ezek a bulik. Szóval, ha szereted a Maiden-t, ha nem, Mr. Eddie Kruegerre
eltolhatnád a képed legalább egyszer, aztán lehet véleményezni, amíg valaki nem
látta, nem hallotta, egy rossz szót ne halljak! Meg különben is, próbáld meg,
majd jön a fenevad, oszt jól lezúzza a fejed, igen aztat. Lezúzza és
megcsócsálja. Mert ez már csak ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése