November 2-án ellepték a Supersonic (Kék és Vörös Lyuk)
elnevezésű helyet a dark-goth rajongók, Budapest vámpírjai, de elsősorban
szórakozni vágyó fiatalok, akik kíváncsiak voltak a bőséges felhozatalra.
Ugyanis mindkét teremben koncertek voltak, emellett két helyen szólt még a zene
lemezről is (néha ’érdekes’ összhatást keltve). A nagyteremben lépett fel a
Secret Sin, a The Moon, Finnországból érkezett a Sonic Roots, s itt került
sorra a Garden of Eden lemezbemutató koncertje. A kisterem felhozatala zeneileg
meglehetősen eltért, szerepelt Skydancer, A Loosing Season és a Zero Tolerance.
A hely rendesen megtelt, az óbudai hangrobbanásban mindenki megtalálhatta a
kedvére valót.
Belépés a Vörös Lyuk felől, egyből zene csapja meg fülem, ez
még csak a playback, bent már gyülekeznek a népek, nem állok meg egyből sörért,
haladok tovább, kisterem. Játszik már az egyik banda, mivel a sorrend nem volt
feltüntetve, nem tudom melyik, csak annyit, hogy mellőzött mindenféle
lágyságot. Odapörköltek kissé a közönségnek, gyengébb idegzetűeket nem is
lehetett arra látni. Nézzük, mi van még. Átjáró kék Lyuk felé, beugró jobbra,
’90es évek, főleg diszkóslágerei. Hogy jött ez ide? Jó kérdés, de itt végig az
szólt, bent pedig ugráló, vidám fiatalok, akik nagyjából ugyanúgy jelentek meg,
mint a koncertekre érkezők, talán itt vezették le fölös energiájukat? Érdekes
egy látvány volt. Nagyterem, már játszik a Secret Sin. Belőlük nem sokat
hallottam, nagyjából csak az utolsó számot. Szóval irány a pult, mielőtt
kiszáradnék, majd hátra, a színpad mögé, megnézni mi újság a Garden of Eden
táján, és kik is alkotják a finn bandát.
Pár fotó a zenekarok tagjainak, készülődik, söröznek,
pihennek, kinek mire van szüksége. Színpadra pakol a ’The Moon’, még Nightbreed
Fesztiválon hallottam őket a nyár folyamán. Most sem kellett csalódni bennük,
koncertjükkel sikerült jó hangulatot teremteni a teremben. Több Depeche Mode
dal is elhangzott (ritka jól játsszák, az biztos), valamint saját
felvételeikből is jó néhány, mely jellege tovább idézte a ’80as évekből eredő
dark-wave vonalat, ahogy az est felhozatalába tökéletesen beleillett. S még
csak kevés sem volt, a fellépésre kapott időt kitöltötték rendesen, nem
lehetett arra panaszkodni, hogy esetleg rövid lett volna.
Haladunk lassan az éjszakába, lássuk, mit alkotnak finn
barátaink, a Sonic Roots. Annyit tudni róluk, a 69Eyes turnén szerepelhettek,
sejthető volt, hogy tudnak valamit. Elsődleges leírás alapján glam rock-goth
banda. De nem ez határozza meg, számomra inkább a nyújtott produkció. Első két
nóta után érezni lehetett, kár lett volna őket kihagyni. Jó kis murit csapnak.
Mind zenei teljesítményben, mind színpadi kiállásban (amennyire a szűkös hely
engedte) tökéletes. Pörgős, dallamos, egy percig nem hagyták pihenni a
közönséget, mely egyre nagyobb lett, szép lassan megtelítve a termet. Már
rosszul is esett, mikor vége lett, játszhattak volna még párat. Persze az
időrendet nem árt tartani, így érjük be ennyivel. Ez is fantasztikus volt,
jöhetnek máskor is.
Kis szünet, átlestem a Vörös Lyukba, még a „The Moon”
szereplése előtt futottam ott össze a Neverland énekesével, javasolta, lessek
arra, játszani fog egy másik bandában, s lezúznak mindent. Ebből eredően
átnéztem, ott voltak, zúztak is, de nagyon. Gyenge idegzetűeknek, puhányoknak
helye nem volt, nagyon durva attrakcióval álltak elő, be se kellett lépni a
terembe, hogy leszaggassa fejed. De volt közönségük, 20-30 főt nem lehetett
tántorítani, kifejezetten élvezték. Ez még nekem is sok(k) volt hirtelen.
Egyre nagyobb a várakozás, elvégre a fő attrakció
következne, az idén kicsit átalakult Garden of Eden. Mivel hivatalosan ez
lemezbemutató lett volna, így az új dalokból játszanak többet, de hozzátéve
Binci szavait, a lemezbemutató olyan hivatalos, kissé kényszeredett, legyen ez
inkább csak egy buli, ahol játszanak. S úgy is tettek, hallgatva időnként a
közönség kívánságaira is, nagy ovációnak örvendhetett a banda, mikor
felcsendült pl. ’Az út’ és a ’Mondd tovább’. Persze ezzel nem érték be, hogy a
közönség kívánságait teljesítsék, kisebb váltás koncert közben, s Kisduda Árpád
elhagyva a billentyűket mikrofont ragadott, Depeche Mode szám következett,
melyet ő énekelt. Továbbra is mindenki nagy örömére. Hogy a tagcserék hogyan is
érintették a banda teljesítményét? Úgy észleltem, semmit nem romlottak, tökéletes
összhangban képesek zenélni így is. Új a dobos, új gitáros, valamint a
csatlakozott basszer és billentyűs. Persze a női vokál sem elhanyagolandó,
remélem állandósítják! Egyben biztos lettem, ez a zenekar nem haldoklik, inkább
most kezd egyre inkább élni. Fergeteges koncert volt, pozitívan értékelhetőek
az újítások, folytassák csak így! Itt egyre nehezebb volt egyébként fotózni,
eleve a színpadhoz furakodni, annyian voltak ott, és táncoltak, nem is kicsit,
a zenekar nagy örömére persze. Amit tudtam, megtettem, viszont munka várt
másnap reggelre, ezért idő előtt el kellett jönni, a koncert végét nem
várhattam meg sajnos. Kár érte, nagyon élvezhető volt. Legközelebb talán
másképp alakul. Talán nem is kell olyan sokáig várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése