Szépen indul az idei év, jobbnál jobb rendezvények sora vár
bennünket, időnként nehéz eldönteni, melyikre is menjünk. Ebből eredően én is
kénytelen vagyok szelektálni, igyekszem csak arra menni, ami kifejezetten
érdekel. Kifejezetten örültem is a lehetőségnek, mikor március 9-én eljuthattam
ismét az Avalon Clubba. Elég megnézni oldalunkon a regisztrált tagok kedvenc
zenekarainak toplistáját, látni, mennyien ismerik és szeretik a Metallicát. De
hányan tudják közülük, hogy az egyik alapító, Jason Newsted karrierje a
Flotsam&Jetsam (USA) tagjaként indult? Kíváncsian vártam hát a ’80-as évek
óta létező trash-metal banda fellépését, rajtuk kívül pedig két holland vendég,
a Non-Divine és az Izegrim érkezett, akik őszintén szólva ugyanígy újdonságként
érték a hazai közönséget, többek közt engem is. S mivel ez a turné utolsó
állomása volt, nem szűkölködtek szórakoztatásban, számukra is a koncertsorozat
egyik legjobb estéjét sikerült összehozni.
A Non-Divine első kiállásra szimpatikus banda volt, egyrészt
megjelenésükből hamarabb gondoltam volna őket finneknek, mint hollandoknak,
egyedül a dobos lógott ki a sorból (egy kicsit barnább, talán ázsiai,
pontosabban filippino beütéssel). Adtak a külsőre, mindannyian egyforma fehér
öltözékben, esetleg sorszámozást tekintve eltérő felsőben álltak ki, nagyjából
úgy, mint akik most szabadultak az elmegyógyintézetből. S legalább ennyire
őrültek, hangulatkeltőek, bár ez az oldal később mutatkozott leginkább.
Zenéjükre legjobban a dallamos trash megnevezés illene, de ne trüntyi-prüntyi
dolgokra gondoljatok, elég húzós témákkal álltak elő, ahogy haladtak a
számokkal, úgy keményítettek. Hogy nem volt óriási közönség, azon nem
zavartatták magukat, kiálltak, vidáman letolták amit akartak, zenélni jöttek, s
amennyire nehéz helyzetben voltak első bandaként, legalább annyira sikerült megszerettetni
magukat a közönséggel, még ha ezt annyira nem is lehetett headbang vagy magasba
emelkedő, csápoló kezek formájában észlelni. A tapsot nagyon megérdemelték,
nagy eséllyel láthatjuk még őket, nem állnak ellen a meghívásnak.
Éles váltásként ért az Izegrim, hiszen amint berobbantak,
erőteljes hangzásnak lehettünk szem-és fültanúi. Black-death metal elemekből
építkező zenéjük kicsit váratlanul ért, de amennyire nem vagyok a stílus
rajongója (legalábbis erősen szelektálok), ez annyira tetszett, mind zeneileg,
mind produkció szintjén. Erőteljes, durva hangzás jellemző a zenéjükre, ehhez
képest megfogták a sokkal inkább trash-metal beállítottságú közönséget,
érezhetően fokozódott a hangulat. Ami pedig kifejezetten jól esett, nőtől ilyen
hörgést se hallottam még, sőt, mondhatni megcsúfolja a stílusbeli férfi
kollégái egy részét. Érdekes egy fellépésnek indult, első percekben elég volt
felfogni, mi folyik a színpadon, mire tudtam figyelni a zenére is, miközben a
már előrébb merészkedő, egyre inkább bemozgó, hajrázó-csápoló emberek közt
próbáltam kattintani párat. Végül szépen lezúzták a fejünket, de nem is
ellenkeztünk. Visszatérve az előző csapat őrültségére: még félidőnél sem járt
az Izegrim, mikor a Non-Divine egyik tagja wc-papírba becsavarva, azaz múmiának
öltözve betámolygott közéjük, majd végiglökdösve mindenkit hörgött egyet a
mikrofonba, majd levonult. Hülyeségért nekik sem kell a szomszédba menni.
Elérkezett a váva-várt lényeg: Flotsam&Jetsam. A koncert
előtt egy nappal sikerült belehallgatnom két lemezükbe, az egyik ’86-ból,
melyen még Jason Newsted is szerepelt, a másik pedig egy pár évvel ezelőtti,
sajnos kevésbé ütős alkotás. Ettől függetlenül a banda mind a mai napig azt a
jó öreg trash-metal vonalat képviseli, több mint húsz éve töretlenül, s észre
kell vegyük, ők alkották meg azt a nyomvonalat, melyen haladva lett később sokkalta
sikeresebb a Metallica. Ettől függetlenül nem ítélem el, s nem ér kevesebbet a
szememben, mindössze az egyiket sokan ismerik, másikat kevésbé. A különbség
annyi, míg a Metallica változtatott pár dolgot, főként a hangzásvilágban
(vegyük alapul pl. a jól elsült szimfonikus próbálkozásokat vagy a véleményt
megosztó St. Angert-t, ahol a dob inkább csak csörömpölés), addig ők
megmaradtak a régi trash vonalon, mai napig tolják a füstös-mocskos rock’n’roll
hangulatot, mely egy fárasztó hét után kifejezetten jó szórakozásnak,
kiereszteni a gőzt.
Még az elején a menedzser jelezte, figyeljek csak, mivel a
turné utolsó napja, lesz hülyeség bőven, ami kezdődött a múmia-bevonulással.
Itt pedig második szám alatt a két holland banda teljes létszámmal megjelent a
színpadon, gitárral, játékgitárral, mindegy mivel, miközben a műhó is elkezdett
hullani rájuk, 3 zenekarnyi ember ugrált fenn egyszerre, megmutatván, hogy is
kell bulit csinálni, nem kis örömünkre, tényleg értenek a hangulatkeltéshez, s
ez így is ment végig, szinte rövidnek éreztem már a koncertet, fel se tűnt,
hogy repül az idő. S miután nem volt hova sietniük, mind maradtak egy
afterparty erejére, s a backstage helyett a külső pultot és társaságot
választották, fergetes és őrült buliban lehetett részünk, nem csak a koncertek
idejére, hanem utána is, épp nem hajnalig. Remélem lesz még ilyen, csak tudjak
róla, nem szeretnék lemaradni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése